Munkaügyi Levelek      
Előfizetőink honlapunkon feltett kérdésére 7 napon belül e-mailben választ adunk!
Előfizetőink honlapunkon feltett kérdésére 7 napon belül e-mailben választ adunk!

5 találat a megadott egészségkárosító kockázat tárgyszóra

Az Ön által megadott fenti keresési szempont(ok)nak megfelelő kérdéseket időrendben (legfrissebb elől) jelenítettük meg. Kattintson alább a válasz megjelenítéséhez!

1. találat: Pihenőidő biztosítása egyéni védőeszköz viselése esetén

Kérdés: Egyéni védőeszköz viselése esetére a pihenőidőt melyik törvény határozza meg?
Részlet a válaszból: […]Mvt. azonban nem határozza meg, hogy védőeszközök alkalmazása esetén a munkát milyen konkrét időtartamban lehet végezni, illetve hogy a munkavégzés során milyen mértékű pihenőidőt kell megállapítani. Általános szabály azonban, hogy munkát csak olyan munkakörülmények között és időtartamban lehet végezni, hogy az a munkavállaló egészségét, testi épségét ne károsítsa. Az egészségkárosodás kockázatát növelő időtartamban történő munkavégzés (rendkívüli munkavégzés, stb.) esetén külön jogszabály előírásai szerint kell eljárni [Mvt. 44. § (3) bek.]. A Kjt. és a Kttv. védőeszköz állandó vagy tartós használata esetére illetménypótlékot állapít meg [Kttv. 140. § (5) bek. és Kjt. 72. §], de ezzel kapcsolatban pihenőidőről e törvények sem rendelkeznek.Az egyéni védőeszköz használatáról, valamint az egyes konkrét egészségkárosító hatásokat szabályozó végrehajtási rendeletek sem tartalmaznak különös pihenőidőre vonatkozó szabályt. A 65/1999. EüM rendelet szerint a védőeszköz használatának feltételeit - különösen viselhetőségének időtartamát - a kockázat súlyossága, a kockázatnak való kitettség gyakorisága, az egyes munkavállalók munkavégzési helyének jellemzői, valamint a védőeszköz teljesítménye és hatásfoka, továbbá a védőeszköz viselése által okozott többletterhelés mértékének figyelembevétele alapján kell meghatározni [4. § (3) bek.]. A 65/1999. EüM rendelet alapján az egyéni védőeszközök alkalmazásakor a munkahely, munkakör vizsgálata szükséges, mivel a munkáltató ezek ismeretében tudja biztosítani a konkrét esetben az egészséges és biztonságos munkavégzés körülményeit. Ezért a pihenőidő mértéke is minden esetben e körülmények függvénye.Egyes tevékenységekkel kapcsolatban a 12/2006. EüM rendelet rendelkezik, amely szerint, ha az azbesztexpozíció más eszközökkel nem csökkenthető, és a határérték betartásához a munkavállaló légzésvédelmét szolgáló egyéni védőeszköz viselése szükséges, a viselés időtartamát csak a feltétlenül szükséges,[…] részlet vége a válaszból.
Ha szeretné a választ elolvasni, akkor kérjük kattintson ide!
A válasz időpontja: 2017. január 9.
Az olvasói kérdés sorszáma a Munkaügyi Levelek adatbázisban: 2828

2. találat: Egészségkárosító kockázatok közötti munka - pótlék és pótszabadság az egészségügyben

Kérdés: A Kjt. 57. §-ának (5) bekezdése szerint: "a jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázatok között a munkahelyen eltöltött napi munkaidőtől függetlenül az (5) bekezdésben meghatározott pótszabadság megilleti azt a közalkalmazottat is, akit rendszeresen kettős egészségkárosító kockázatnak kitett munkakörben foglalkoztatnak, feltéve hogy az egyik kockázat nem ionizáló sugárzással függ össze". Az egészségügyben a munkakörök legalább 90%-a ilyen, kiemelve a biológiai és pszichés kockázatokat (pl. időkényszerben végzett nagy felelősségű döntések sorozata létszámhiány mellett, lehangoló munkaanyag, pl. prosectura, több műszakos munkarend, ügyelet, készenlét), és a kémiai és fizikai kockázatokat. Azonban a munkavédelmi törvény kimondja, hogy a "munkavállaló egészsége sem pénzben, sem más módon nem váltható meg", ezért a kockázatértékelés alapján olyan munkakörülményeket kell biztosítani, ahol a munkavédelmi intézkedésekkel a munkavállaló egészségét veszélyeztető kockázatok kiküszöbölhetők (nyilván csak elméletileg, mert munkabaleset azért előfordulhat, vagy mert a pszicho-szociális kockázatra nincs hatékony megoldás, gondoljunk csak a beteg életéért való aggódás pszichés terhére). Az Mt. is pontosan meghatározza, milyen esetben jár pótszabadság, s már nem tér ki a Kjt. 57. §-ának (5) bekezdésére. Ebből indulnak ki a kórházakban a munkaügyi osztályok, és a legtöbb helyen nem adnak pótszabadságot egyetlen munkakörben sem, csak ott, ahol ezt az Mt. 59. §-a lehetővé teszi. Kérem szíves szakmai véleményüket, hogyan értelmezzük tehát a pótszabadság lehetőségét, a fentiek szerint.
Részlet a válaszból: […]köz­­alkalmazotti jogviszonyra. A Kjt. 59. §-a (1) bekezdésének a) pontja határozza meg, hogy az Mt. szabadságra vonatkozó rendelkezései közül melyek nem alkalmazhatók. Ennek alapján a közalkalmazottaknak az Mt. szerinti pótszabadságok közül jár a gyermek utáni, a fiatal munkavállalót, az egészségkárosodást szenvedett vagy fogyatékossági támogatásra, a vakok személyi járadékára jogosult munkavállalót megillető pótszabadság (Mt. 118-120. §).Természetesen emellett járnak a Kjt. 59. §-ában meghatározott további pótszabadságok is, közöttük a rendszeresen kettős egészségkárosító kockázatnak kitett munkakörben foglalkoztatottakat megillető pótszabadság is, ha feltételeik fennállnak. Ha a kórházak munkaügyi osztályai a Kjt.-t nem, csak az Mt.-t alkalmazzák, holott a pótlékra való jogosultság megállna, akkor eljárásuk jogellenes. Ez ellen kereset nyújtható be a[…] részlet vége a válaszból.
Ha szeretné a választ elolvasni, akkor kérjük kattintson ide!
A válasz időpontja: 2015. szeptember 1.
Az olvasói kérdés sorszáma a Munkaügyi Levelek adatbázisban: 2379

3. találat: Pótszabadság egészségkárosító kockázatokra tekintettel

Kérdés: Miként kell érteni a Kjt. 57. §-ának (6) bekezdésében a közalkalmazottat megillető pótszabadság szempontjából azt a jogszabályi kitételt, hogy az egyik kockázat nem ionizációs sugárzással függ össze? A másik kockázat lehet ionizációs sugárzás? Hogyan kell értelmezni a Kjt. 57. §-ának (6) bekezdését? Milyen kockázatok lehetnek, mely alapján jár az 5 nap pótszabadság, illetve 10 nap pótszabadság a közalkalmazottnak?
Részlet a válaszból: […]kockázatok között nincs sorrend).Jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázaton a valamely munkakörnyezetből, munkavégzésből származó egészségkárosodás bekövetkezésének valószínűségét értjük [27/1995. NM rendelet 7. § (4) bek.]. Az Mvt. 87. §-ának 5/A) pontja szerint a munkakörnyezetben lévő kóroki (fizikai, kémiai, biológiai, ergonómiai, pszichoszociális) tényezőket, az ezekből eredő megterheléseket fel kell tárni, és javaslatokat kell tenni az egészségkárosító kockázatok kezelésére (csökkentésére). Rendkívül sokféle egészségkárosító kockázat létezik, amelyeket az Mvt. egyes végrehajtási rendeletei sorolnak fel, illetve kapcsolnak hozzájuk betartandó kockázatcsökkentési előírásokat. Ilyen kockázat okai lehetnek például a biológiai tényezők, a foglalkozási eredetű rákkeltő anyagok, az ionizáló és egyéb sugárzás, a rezgésexpozíció, zajexpozíció, azbeszt hatásának való kitettség.Az Mvt. 54. §-ának (2) bekezdése előírja, hogy a munkáltatónak rendelkeznie kell kockázatértékeléssel, amelyben köteles minőségileg, illetve mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat, különös tekintettel az alkalmazott munkaeszközökre, veszélyes anyagokra és keverékekre, a munkavállalókat érő terhelésekre, valamint a munkahelyek kialakítására. A kockázatértékelés elkészítéséhez szakértői segítséget kell igénybe vennie: egyfelől munkavédelmi felelőst, másfelől foglalkozás-egészségügyi szolgálatot kell biztosítania (saját magának vagy külső szervezettől vásárolt szolgáltatás útján),[…] részlet vége a válaszból.
Ha szeretné a választ elolvasni, akkor kérjük kattintson ide!
A válasz időpontja: 2014. november 24.
Az olvasói kérdés sorszáma a Munkaügyi Levelek adatbázisban: 2131

4. találat: Egészségügyi dolgozó rendkívüli munkája

Kérdés: Közalkalmazotti jogviszonyban álló dolgozónkat asszisztens munkakörben foglalkoztatjuk az izotópdiagnosztikai szakambulancián (egészségkárosító kockázatok között, kapja erre tekintettel a pótlékot is), emellett havi 60 órában rendkívüli munkát szeretne vállalni az idegsebészeti osztályon ápoló munkakörben. Az új Mt. 113. §-a (2) bekezdésének c) pontja szerint a dolgozó rendkívüli munkára nem vehető igénybe, mert foglalkoztatására egészségkárosító kockázat között kerül sor. Az Eütev-tv. 12./E. §-ának (3) bekezdése szerint ugyanakkor az alkalmazott egészségügyi dolgozó részére készenlét elrendelhető, de rendkívüli munkavégzés nem. Viszont a rendkívüli munkavégzésre azonos munkáltatónál, de másik osztályon és másik munkakörben kerülne sor. Kérdésem az lenne, hogy a rendkívüli munkavégzés számára elrendelhető-e?
Részlet a válaszból: […]ügyeletnél az a tipikus, hogy rendes munkaidőként kell az ügyelet idejét ledolgozni. [Éppen ezért nem engedi az Eütev-tv. 12/E. §-ának (3) bekezdése az egészségügyi ügyelet tekintetében az eltérést az Mt. szabályaitól, csak a készenlét esetén, amely alatt a munkavégzés esetleges.]Az egészségkárosító kockázatok közötti foglalkoztatás korlátozását előíró új Mt. 113. §-a (2) bekezdésének c) pontját - az Eütev-tv. 12/E. §-ának (3) bekezdésében foglalt enyhítéssel együtt - alkalmazni kell az egészségügyi dolgozókra is. Az Mt. e szabálya egyértelműen a munkaviszonyra vonatkozó szabályban (pl. jogszabályban) meghatározott egészségkárosító kockázat fennállásakor tiltja a rendkívüli munkaidő és ügyelet elrendelését. Ha ilyen kockázat a munkavállaló (közalkalmazott) munkavégzése során bármikor - akár a teljes munkaidejében, akár annak csak egy részében - fennáll, a szabályt alkalmazni kell. Erre tekintettel álláspontunk szerint a másik osztályon ápoló munkakörben, rendkívüli munkaidőben való foglalkoztatás ebben az esetben tiltott.Megjegyezzük még, hogy rendkívüli munkaidőt nem lehet vállalni, azt a munkáltató - amint a nevében is benne van - rendkívüli[…] részlet vége a válaszból.
Ha szeretné a választ elolvasni, akkor kérjük kattintson ide!
A válasz időpontja: 2012. szeptember 17.
Az olvasói kérdés sorszáma a Munkaügyi Levelek adatbázisban: 1424

5. találat: Rendszeresen kettős egészségkárosító kockázatnak kitett munkakörben dolgozó pótszabadsága

Kérdés: Kórházunkban a Kjt. 57. § (6) bekezdése szerinti, rendszeresen kettős egészségkárosító kockázatnak kitett munkakörben dolgozó közalkalmazottakat megillető pótszabadságot a kollektív szerződés szabályai alapján oly módon állapítjuk meg, hogy az osztályvezetők év elején összegyűjtik a közalkalmazottak erre irányuló kérelmeit, majd a főigazgató főorvos dönt arról, hogy konkrétan kiket illet meg a pótszabadság. Az idén véleményünk szerint számos indokolatlan kérés érkezett, ezért a probléma áttekintéséig a pótszabadságokat senkinek sem adtuk meg. Megítélésünk szerint a "rendszeresség" ugyanis "napi rendszerességet" jelent, ily módon a kettős kockázatnak az adott munkakörben mindennap fenn kell állnia. Önök szerint helyes-e ez az értelmezés?
Részlet a válaszból: […]egyedileg kell benyújtaniuk. Ebben az esetben ugyanis előfordulhat, hogy az a közalkalmazott, aki elmulasztja benyújtani a kérelmet, elesik a törvény alapján őt megillető pótszabadságtól. Másfelől - noha az a kérdésből nem derül ki egyértelműen, hogy létezik-e a munkáltatónál a munkakörök ilyen szempontú, az egészségkárosító kockázatokat figyelembe vevő csoportosítására vonatkozó felmérés vagy lista - bizonytalanná válik az is, hogy melyek azok a munkakörök, amelyek kettős egészségkárosító kockázattal járnak, annak ellenére, hogy ez egzakt módon eldönthető kérdés. A kollektív szerződésben meghatározott eljárási rend a fentiek alapján tehát több szempontból is aggályosnak tekinthető. A benyújtott kérelmek elbírálásáról a munkáltatónak a lehető legrövidebb időn belül döntenie kell. További problémát jelent, hogy a vitatott kérelmekre hivatkozva a munkáltató jelen esetben olyanoktól is megvonja a pótszabadságot, akik egyébként jogosultak lennének arra. Mindez elkerülhető lenne, ha a munkáltató - a jogszabályi kötelezettségeinek megfelelően - az egészségkárosító kockázatok és a munkakörök felmérése, a kockázati tényezők becslése alapján előre meghatározná a pótszabadságra jogosító munkaköröket, és ily módon a pótszabadságra jogosultak körét. Annak megítélése, hogy egy közalkalmazott foglalkoztatása rendszerint kettős egészségkárosító kockázatnak kitett munkakörben történik-e vagy sem, foglalkozás-egészségügyi szakkérdésnek tekinthető. Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a munkáltató köteles az Mvt. 54. § (2) bekezdése értelmében minőségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg is értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat, különös tekintettel az alkalmazott munkaeszközökre, a veszélyes anyagokra és készítményekre, a munkavállalókat érő terhelésekre, valamint a munkahelyek kialakítására. Az egészségügyi ellátás tekintetében a kockázatértékelést a munkáltató általában véve a tevékenységének megkezdésétől számított egy éven belül, azt követően indokolt esetben köteles elvégezni, és azt évenként felülvizsgálni [Mvt. 54. § (3) bek. 5/1993. MüM rendelet 2. számú melléklet]. A munkáltatónak ennek alapján fel kell mérnie az egészségkárosító kockázatokat, s meg kell határoznia azokat a munkaköröket, amelyek betöltése a közalkalmazottakat a szóban forgó pótszabadságra jogosítja. Ha a közalkalmazott a munkáltató döntése értelmében nem jogosult a kettős egészségkárosító kockázat alapján járó pótszabadságra,[…] részlet vége a válaszból.
Ha szeretné a választ elolvasni, akkor kérjük kattintson ide!
A válasz időpontja: 2009. július 27.
Az olvasói kérdés sorszáma a Munkaügyi Levelek adatbázisban: 398
Kapcsolódó tárgyszavak: ,