Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2023. október 17-én (251. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 4817

[…] olyan személy esetén, aki nem érti azt a nyelvet, amelyen az írásbeli nyilatkozatát tartalmazó okirat készült, az írásbeli jognyilatkozat érvényességének feltétele az is, hogy magából az okiratból kitűnjön, hogy annak tartalmát a tanúk egyike vagy a hitelesítő személy a nyilatkozó félnek felolvasta és megmagyarázta. Elöljáróban megjegyezzük, ugyan nem teljesen egyértelmű, hogy az Mt. 22. §-ának (6) és (7) bekezdése milyen viszonyban áll egymással, hiszen az Mt. 22. §-ának (7) bekezdésében szereplő, "az írásbeli jognyilatkozat érvényességének feltétele az is" fordulat akár önmagában a (7) bekezdésben foglaltakra mint többletkövetelményre is utalhatna, a kommentárirodalomban fellelhető álláspontot elfogadva azonban a kérdésben írottakkal azonos módon arra a következtetésre is lehet jutni, hogy az olvasni nem tudó, valamint az olyan személy esetén, aki nem érti azt a nyelvet, amelyen az írásbeli nyilatkozatát tartalmazó okirat készült, az Mt. 22. §-ának (6) bekezdésében foglaltaknak is teljesülniük kell. Teljes bizonyító erejű a magánokirat – egyebek mellett –, ha – két tanú igazolja, hogy az okirat aláírója a részben vagy egészében nem általa írt okiratot előttük írta alá, vagy aláírását előttük saját kezű aláírásának ismerte el; igazolásként az okiratot mindkét tanú aláírja, továbbá az okiraton a tanúk nevét és – ha törvény eltérően nem rendelkezik – lakóhelyét, ennek hiányában tartózkodási helyét olvashatóan is fel kell tüntetni, valamint – ügyvéd vagy kamarai jogtanácsos az általa készített okirat szabályszerű ellenjegyzésével bizonyítja, hogy az okirat aláírója a más által írt okiratot elő­tte írta alá, vagy aláírását előtte saját kezű aláírásának ismerte el [Pp. 325. § (1) bek. b) és e) pont]. Álláspontunk szerint teljes bizonyító erejű […]