588 cikk rendezése:
581. cikk / 588 Készenlét megszakítása
Kérdés: Olyan vállalatnál dolgozom, ahol a munkáltató jogszerűen rendelhet el készenlétet. A legutóbbi időkig ezt oly módon tette, hogy a napi munkaidőt követően délután 15.00 órától másnap reggel 7.00 óráig tartott, és ez idő alatt az érintett munkavállalók kötelesek voltak otthonukban készenlétet teljesíteni. A vállalati mobiltelefont bekapcsolva kellett tartani, a vállalati gépkocsit pedig – tekintettel arra, hogy minél hamarabb odaérhessünk a munkavégzés helyszínére – kötelesek voltunk hazavinni magunkkal. Nemrégiben változott a gyakorlat: a készenlét elrendelése alkalmával a munkáltató arra kötelezi az érintetteket, hogy a napi munkaidő lejártát követően előbb 15.00 órától 23.00 óráig legyenek készenlétben az otthonukban, majd ezt követően 23.00 és 4.00 óra között a készenlétet megszakítja, és 4.00 órától 7.00 óráig újból készenlétet rendel el. Ez a munkáltatónak bérmegtakarítást jelent, de a mi érdekeinket sérti, hiszen a megszakítás idejére nem kapunk díjazást. Sem az Mt., sem a kollektív szerződésünk nem rendelkezik a készenlét megszakításáról. Jogszerűen szakítja meg a munkáltató a készenlétet?
582. cikk / 588 Hogyan befolyásolja a munkából való távollét a munkaidőkeret alatt ledolgozható munkaórák számát?
Kérdés: Munkavállalóink egyhavi munkaidőkeretben dolgoznak, a munkaidőkeret átlagában napi 8 órát. Kérdésünk az lenne, hogy ha a munkavállalók szabadságra mennek vagy betegek, a távollétük hogyan befolyásolja a munkaidőkeretből még ledolgozható órák számát, vagyis hogyan kell pontosan értelmezni az Mt. 118/A. §-ának (5) bekezdését?
583. cikk / 588 Osztott munkaidő-beosztás – a munkaidő kérdéses megszakítása
Kérdés: Eladói munkakörben foglalkoztatott munkavállalóink munkaideje az üzlet nyitva tartásához igazodik: hétköznap délelőtt 9-től délután 1 óráig, valamint délután 4-től este 8 óráig dolgoznak. Ennek megfelelően osztott munkaidő szerepel a munkavállalók munkaszerződésében, azonban a két időszak között – a félórás ebédszünetet kivéve – nem mehetnek ki az üzletből, mert a háromórás szünetben is kezelniük kell a telefonokat, illetve ha áru érkezik, nekik kell átvenniük. Ezek a feladatok azonban általában csupán 10 perc munkavégzést jelentenek a három órából. Kérdésünk: minősíthető-e a munkavégzést megszakító idő szabadidőnek?
584. cikk / 588 Rendkívüli munkavégzés – munkáltatói elrendelés hiányában
Kérdés: Egy nagy cégnél dolgozom. Munkaidőm hétfőtől péntekig reggel 9-től délután 6 óráig tart, egy óra ebédszünettel. Nagyobb megrendelések esetén egyszerűen képtelenség munkaidőben végezni a napi teendőkkel. Nem csak én vagyok így, sok kollégám is 2-3 órával többet dolgozik ilyenkor a napi 8 óránál. Megkérdeztem múltkor a főnökömet, hogy miért nem kapunk ilyenkor legalább túlórapénzt. Erre azt kérdezte, hogy miért járna túlórapótlék, nem rendelt el nekünk senki túlórát. Valóban helytálló a felettesem álláspontja?
585. cikk / 588 Munkaközi szünet – utólag nem dolgoztatható le
Kérdés: A munkáltatóm kéthavi munkaidőkeretben foglalkoztatja a dolgozóit, 5/2 munkarendben. A dolgozók napi munkaideje reggel 6 órától 14 óra 5 percig tart, ebből 30 perc a munkaközi szünet, amelyet a munkáltató nem fizet ki, és ledolgoztatja minden hónapban 1 szombaton (sima bérért), mert a napi 8 óra munkaidő nincsen meg. Szerintem szabálytalan ez az eljárás, mivel a munkaközi szünetet nem gyűjtheti össze, és utólag nem dolgoztathatja le a munkáltató. A heti 2 pihenőnapja sem lesz így meg a dolgozóknak. A munkavállalókat a változásról írásban nem értesítette a munkáltató, hanem tényként közölte, hogy 2008. május 1-jétől bevezeti a fent említetteket.
586. cikk / 588 Ügyelet – beszámít a heti munkaidőbe
Kérdés: Cégünknél rendszeresen ügyeletet rendelnek el, melynek időtartamát egy idén január 1-jétől életbe lépett Mt.-módosítás alapján munkaidőnek kell tekinteni. Kérdésünk: minden vonatkozásban munkaidővé változott-e az ügyelet, és amikor munkaidőnek minősül, úgy kell-e díjazni, mintha a munkavállaló beosztása szerinti munkaideje alatt állna rendelkezésre munkahelyén?
587. cikk / 588 Mi számít munkaidőnek, túlléphető-e a napi 12 órás felső határ?
Kérdés: Cégünk megszakítás nélküli munkarendben üzemel, a munkavállalók 12 órás műszakokban dolgoznak. A 12 órára esik a munkaközi szünet egyórás időtartama is. Minden műszak előtt és után a különböző átadási-átvételi feladatok még kb. fél-fél órát vesznek igénybe. Az erre fordított idő ugyanúgy munkaidőnek minősül? Ha igen, a munkavállalók munkaidő-beosztás szerinti napi munkaideje 13 óra lenne, amely az Mt. 119. § (3) bekezdésében meghatározott 12 órás felső limitbe ütközne. Ebben az esetben hogyan tudnánk megoldani a munkavállalók jogszerű foglalkoztatását?
588. cikk / 588 Rugalmas munkaidő-beosztás
Kérdés: A kötelezően a munkahelyen töltendő törzsidőből és a munkavállaló döntése alapján a peremidő alatt szabadon beosztható munkaidőből álló munkarend esetén minősíthető-e a peremidőben történő munkavégzés rendkívüli munkaidőnek, vagy csak a peremidő kezdete előtti, illetve végét követő időszakra, illetve a heti pihenőnapra eső munkavégzés minősül ilyennek? Kell-e ilyenkor munkaidőkeretet alkalmazni, vagy elegendő egy, a rugalmas munkarendre vonatkozó munkáltatói szabályzatban meghatározott elszámolási időszak? Korlátozhatja-e a munkáltató annak mértékét, hogy az egyes elszámolási időszakokra eső többletmunkaidőből mennyi az a legmagasabb mérték, amelyre a munkavállaló a következő elszámolási időszakban mentesülhet a munkavégzési kötelezettsége alól? Illetve – fordítva – előírhatja-e, hogy mennyi az a maximum időtartam, amely átvihető a következő elszámolási időszakra?
