615 talált cikk a munkaidőkeret kifejezésre

Kérdés: Karbantartó munkavállalóink a jövőben készenlétben is fognak dolgozni. Jelenleg négyhavi munkaidőkeretben két műszakos a munkarendjük (6.15–14.15; és 14.15–22.15). A készenlétet 22.15–06.15-ig kell vállalni. A cégünknél érvényben lévő szabályzat szerint a műszakpótlék mértéke: 18.00–22.00 között 30%; 22.00–06.00 között 45%. Amennyiben készenlét alatti munkavégzés történik az említett időtartam alatt, tehát éjszaka, milyen mértékű pótlékot kell adnunk a munkavállalóknak, 15% éjszakai pótlékot vagy 45% műszakpótlékot?

Kérdés: Az Mt. 143. §-a (2) bekezdésének b) pontja értelmében a munkavállalónak a munkaidőkereten felüli munkavégzés esetén ötven százalék bérpótlék vagy – munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása alapján – szabadidő jár. A (3) bekezdés alapján pedig a szabadidő nem lehet kevesebb az elrendelt rendkívüli munkaidő vagy a végzett munka tartamánál. Abban az esetben, ha a felek a rendkívüli munkavégzés ellentételezéseként szabadidőben állapodnak meg, akkor a munkavállalónak szabadidőben ki kell adni a többletmunkavégzés időtartamát, és ezenfelül még annyi szabadidőt, amennyi a többletmunkavégzés volt, tehát gyakorlatilag a többletmunkavégzés kétszeresét, vagy csak egyszeresen számítva annyi szabadidőt, amennyi a többletmunkavégzés időtartama?

Kérdés: Idősek otthonában a konyhások és takarítók háromhavi munkaidőkeretben dolgoznak. Hét napot egymás után dolgozhatnak? Minden harmadik héten a hétvégén is kell dolgozni, akkor a napi 8 óra helyett napi 12 órát dolgoznak, hét napot egymás után.

Kérdés: Egy munkavállalónak napi 8 óra a munkaideje, és nincs munkaidőkeretben. Változó lenne a napi munkaidő kezdete a feladatoktól függően, lehet, hogy 8–16-ig vagy 9–15-ig dolgozna, de mindenképpen csak napi 8 órát. Ezt hogyan kell beleírni a tájékoztatójába, hogy megfelelő legyen a munkaidő kezdete és vége?

Kérdés: Lehetséges-e az Mt. 135. §-ának (3) bekezdésében definiált önként vállalt túlmunka-megállapodást az Mt. 107. §-ának b) pontjában meghatározott munkaidőkereten felüli munkavégzés esetén alkalmazni? A munkaidőkereten felüli munkavégzés ténye esetleg a munkaidőkeret zárása előtt, de legkésőbb annak zárásakor lesz ismert. Az Mt. 135. §-a (3) bekezdésének szövegét értelmezve a 300 órán felüli túlmunkát el kell rendelni, tehát már a munkavégzés kezdete előtt a felek tisztában vannak azzal, hogy ezen munkaidő önként vállalt túlmunka lesz. A munkaidőkereten felüli munkavégzés esetén azonban a rendkívüli munkavégzés ténye lehet, hogy csak utólag, a munkavégzés megtörténtét követően lesz nyilvánvaló. Így a munkaidő nyilvántartása (rendes munkaidő vagy önként vállalt túlmunka) is csak utólag, akár napokkal később lesz pontos. Értelmezésünk szerint az Mt. 107. §-ának b) pontjában meghatározott munkaidőkereten felüli munkavégzésre csak akkor alkalmazható a túlmunka-megállapodás, ha már az elrendelés időpontjában ismert mind a munkáltató, mind a munkavállaló számára a teljesítendő munkaóra típusa (rendes munkaidő vagy önként vállalt túlmunka).

Kérdés: A fizikai munkaerő foglalkoztatásánál havi munkaidőkeret alkalmazására kerül sor. Előfordul, hogy a munkáltató foglalkoztatási igénye miatt a munkaidőkeretben történő foglalkoztatáskor a munkavállaló munkaviszonyának létesítésére a hónap utolsó napján kerül sor. Előállhat-e az a helyzet, hogy a havi munkaidőkeretben történő foglalkoztatás miatt a munkavállaló munkába állása és a munkaidőkeret utolsó napja azonos napra esik?

Kérdés: Intézményünkbe (szociális bentlakás) közalkalmazotti jogviszonyban, tizenkét órás műszakban, háromhavi munkaidőkeret alkalmazásával, főállású közalkalmazottat vennénk fel heti negyven órában. A leendő közalkalmazott tájékoztatott arról, hogy már van egy főállású munkaviszonya, melynek időbeosztása nem ütközik a mi munkarendünkkel. Felvehetjük-e az illetőt mi is heti negyvenórás, váltó műszakos munkarendbe annak ellenére, hogy már rendelkezik főállással?

Kérdés: Portás-telepőr készenléti jellegű munkakörben, háromhavi munkaidőkeretben foglalkoztatott munkavállalóink vezénylésében kérnénk segítséget. Négy főből tartós táppénz miatt kiesett egy fő, hárman maradtak egy időre. Szerződés szerinti munkaidejük napi 11 óra, 24 órás szolgálatokat látnak el.
1. A júliustól induló keretben ahhoz, hogy az időarányos szabadságukat ki tudjuk adni, a vezénylésben párosával jelölünk nekik 12 órás beosztást, de szabadságra kiadva. Így egyiküknek a 24 órás szolgálat előtti napon lesz 12 órás szabadsága (07:00–19:00 óra között értendően), a másik dolgozónak pedig a 24 órás szolgálat utáni napon (19:00–07:00 óra között értendően). Mivel a legalább 11 órás pihenőidő megvan a munkaidő kezdete/vége és a szabadságra jelölt munkanapok között, úgy gondoljuk, szabályos ez a beosztás.
2. A beosztás szerinti – a munkaidőkeret átlagában – heti 72 órás munkaidő-maximumba bele kell-e számítani a szabadság, betegszabadság és egyéb távollétek tartamát is, tehát nem csak a tényleges munkavégzés óráit?
3. Az egyik dolgozó hozzátartozója halála miatt 24 órás szolgálatra vezényelt munkanapjára felmentést kapott, de a bérprogram nem engedte 24 órával elszámolni ezt a távollétet, csak a szerződés szerinti 11 órával. Helyes ez így?

Kérdés: Polgármesteri hivatalnál dolgozó, a Kttv. hatálya alá tartozó közterület-felügyelő bizonyos napokon éjszaka és hétvégén is dolgozik. Esetében milyen munkarendet/munkaidő-beosztást lenne célszerű alkalmazni, figyelembe véve a pihenőidőt is? A Kttv. szerinti általános munkarend szerinti, vagy a munkaidőkeretben történő foglalkoztatás lehet opció?

Kérdés: 2025-ben bevezetésre kerül intézményünkben a készenléti munkavégzés. A munkavállalók többsége vállalja a készenlétet (az általános munkarendben és a háromhavi munkaidőkeretben dolgozók is), de nem mindenki. A készenléti munkavégzés bevezetése milyen munkaügyi dokumentumok (munkaszerződés, munkaköri leírás) módosítását vonja kötelező jelleggel maga után? A munkáltató részéről elegendő-e az Mt. készenlétre vonatkozó pontjaira hivatkozva [Mt. 91. §, 110. § (4) bek., 112. §, 144. §] egy munkáltatói utasítás elkészítése, melyet mindkét fél aláír? Vagy milyen megállapodás szükséges munkáltató és munkavállaló között, hogy munkajogi szempontból ne legyen kifogásolható a készenléti munkavégzés?