208 talált állásfoglalás a kárfelelősség kifejezésre

Kérdés: A munkavállalóink több esetben arról panaszkodtak, hogy az öltözőszekrényeikből valaki elvitte a magukkal hozott pénzüket. Tettünk ugyan feljelentést, de nem derült ki, hogy ki volt a tettes. A kárfelelősség kiküszöbölése érdekében hoztunk egy olyan vezetői döntést, hogy a munkavállalóknak tilos magukkal hozniuk készpénzt a munkahelyre, illetve ha megteszik, akkor azért a munkáltató felelősséget nem vállal. Egy legutóbbi lopás után mégis kaptunk egy felszólítást az egyik munkavállaló ügyvédjétől, hogy fizessünk meg 25 000 Ft kártérítést a munkavállaló eltűnt tárcája miatt. Jogos ez a követelés?

Kérdés: Egy munkavállalónk pénzügyi előadó, és ő osztja ki a cafeteria utalványait. A hó végi ellen­őrzéskor derült ki, hogy hibás volt az utalványok kezelése, nem átvételi elismervény ellenében adta ki azokat, és mintegy 250 000 Ft hiányzik a kasszából, nincs mögötte bizonylat. A munkavállalóval ki akarjuk fizettetni a teljes hiányt, de mivel nem írt alá felelősségvállaló nyilatkozatot a pénzkezelésre, ezért arra hivatkozik, hogy csak az átlagkeresete 50%-ig vonható felelősségre. Ez valóban így van?

Kérdés: Egy munkavállalónk balesetet szenvedett, munkavégzés közben ráesett a betonpadozatra, és ennek következtében komoly sérüléseket szenvedett. A munkavállalót korábban semmilyen betegséggel nem kezelték, ilyet nála meg sem állapítottak, fizikai munkakörét minden további nélkül ellátta. A baleset után viszont rokkanttá vált, mivel a munkahelyi baleset aktivizálta az addig rejtett idegi-mozgásszervi panaszokat. Most kártérítést követel az elmaradt jövedelmekért, illetve a fellépett depresszióért. Ilyen esetben is felelős a munkáltató, ha a munkabalesettel nem közvetlenül összefüggő betegség miatt nem tud dolgozni a munkavállaló?

Kérdés: Cégünk egy munkatársát rendszeresen kiküldi külföldi leányvállalataihoz munkavégzés céljából. Az egyik ilyen kiküldetés alatt a munkavállaló a vállalati gépkocsival balesetet okozott, az érintett külföldi személy kártérítési igénnyel lépett fel a cégünkkel szemben. Szeretnénk megtudni, hogy a kiküldetés ideje alatt egy esetleges baleset miatt bekövetkező vagyoni kártérítési felelősség hogyan oszlik meg a munkavállaló és a munkáltató között? A külföldi kiküldetés teljes időtartama a kártérítés szempontjából beleszámít-e a munkaidő fogalmába? Átháríthatjuk-e a kárt a munkavállalóra?

Kérdés: Munkavállalónk múlt héten három napot nem jött be, állítása szerint árvíz volt borsodi falujában. Egyik kérdésünk, hogyan ellenőrizhetjük, hogy ez őt is érintette? Egyáltalán, mit jelent az érintettség, azt is, ha a töltésen dolgozott, de az ő háza nem volt közvetlen veszélyben? Másik kérdésünk, mivel másik munkavállalónkat kellett miatta túlóráztatnunk, átháríthatjuk-e rá ennek pluszköltségeit?

Kérdés: Munkavállalóink kiküldetéseik alkalmával bankkártyát kapnak, hogy a felmerülő költségeket arról fizessék ki. Egyik dolgozónk viszont elveszítette a kártyát, és mire észrevette, hogy nincs nála, már jelentős összeget vettek fel róla. Ilyen esetben hogyan tudjuk érvényesíteni a kárigényünket a munkavállalóval szemben?

Kérdés: 2009 végén felmondtunk munkavállalónknak. Munkabérét végrehajtói letiltás terhelte, ami alapján munkáltatóként minden hónapban rendszeresen levontuk és a megadott számlaszámra utaltuk az összeget. Ezt a bérelszámoláson feltüntettük. Most, 2010 áprilisában jelentkezett volt munkavállalónk, hogy a végrehajtótól azt a felvilágosítást kapta, az említett és általunk igazolt levonások nem érkeztek meg sem a végrehajtóhoz, sem a végrehajtást kérőhöz. Terhel-e minket emiatt felelősség?

Kérdés: Egyik munkavállalónk gépjárművezetőként dolgozik, és autójával feltűnően sok benzint fogyaszt a többiekhez képest. Mivel nagyon bonyolult lenne folyamatosan ellenőrizni a fogyasztás tényleges mértékét, ezért arra gondoltunk, hogy a munkavállalónak jegyzék ellenében adunk át üzemanyagot, és a fogyasztási norma szerinti részre visszaszolgáltatási kötelezettséget írunk elő; így neki kellene bizonyítania, hogy miért fogyasztott többet. Alkalmazhatónak tartják a kárigény érvényesítésének egyszerűsítésére ezt a megoldást?

Kérdés: Egy volt állami vállalat a privatizációt követően zrt. formájában működik és foglalkoztatja a dolgozókat. A privatizáció több lépcsőben történt, több "gazdája" is volt a társaságnak. Kb. 10 évvel ezelőtt három dolgozónál halláskárosodást állapítottak meg, akik munkájukat nem tudták eredeti munkakörükben ellátni, és ezért átkerültek az egyik, az állami vállalatból alakult kft.-be. A munkavállalók nem indítottak munkaügyi pert, mivel a volt munkáltatójuk, az anyavállalat kármegítélő bizottsága (ez a titulus szerepel a határozatban) részükre keresetveszteség címén havi kártérítést utalt. A határozat csak azt állapítja meg, hogy mennyi a tényleges keresetveszteség, és ezt érdekes módon nem a kft. fizette meg havonta a dolgozók részére, hanem az úgynevezett anyavállalat. Tehát a munkavállalók egy kft.-hez kerültek, az anyavállalat havonta keresetveszteség címén fizette a kártérítést. Eltelt jó pár év, a dolgozók nyugdíjasok lettek, és most olyan igényt támasztanak, hogy továbbra is kérik ezen keresetveszteség címén folyósított kártérítés megfizetését inflációs rátával növelt összegben, mivel az anyavállalat ez után társadalombiztosítási járulékot nem fizetett, így a keresetveszteség címén folyósított kártérítés nem képezte nyugdíjalapjukat. Sőt még annak megállapítását is szeretnék, hogy ennek az összegnek a 30%-a esetleges elhalálozásuk esetén a túlélő házastársat illesse meg az inflációs rátával növelt összegben. Jogszabályhelyet nem jelöltek meg igénybejelentésük során, én a társaság képviseletében nem látom jogalapját az igényüknek, mivel a határozat keresetkiesést jelöl meg jogcímként, tehát vélhetőleg a szándék az volt, hogy amíg ennél a cégnél, illetve cégcsoportnál dolgoznak, a munkáltató így kompenzálja keresetveszteségüket. A határozat nem szól a nyugdíjba vonulásukat követő időszakról, illetve esetlegesen más munkáltatónál történő foglalkoztatásukról.

Kérdés: Munkavállalókat kölcsönzünk raktárosi munkakörbe, ahol a belsős munkavállalóinkkal leltárfelelősségi megállapodásokat kötöttünk az általuk kezelt készletekre vonatkozóan. A kölcsönzött munkavállalókkal a leltárfelelősségi megállapodást a kölcsönvevőnek, azaz nekünk, vagy a kölcsönbeadónak kell megkötni, és kinek felel ilyenkor a munkavállaló leltárhiány esetén?