201 cikk rendezése:
151. cikk / 201 Károkozás – túlzott benzinfogyasztással
Kérdés: Egyik munkavállalónk gépjárművezetőként dolgozik, és autójával feltűnően sok benzint fogyaszt a többiekhez képest. Mivel nagyon bonyolult lenne folyamatosan ellenőrizni a fogyasztás tényleges mértékét, ezért arra gondoltunk, hogy a munkavállalónak jegyzék ellenében adunk át üzemanyagot, és a fogyasztási norma szerinti részre visszaszolgáltatási kötelezettséget írunk elő; így neki kellene bizonyítania, hogy miért fogyasztott többet. Alkalmazhatónak tartják a kárigény érvényesítésének egyszerűsítésére ezt a megoldást?
152. cikk / 201 Jövedelempótló járadék és összegének módosítása
Kérdés: Egy volt állami vállalat a privatizációt követően zrt. formájában működik és foglalkoztatja a dolgozókat. A privatizáció több lépcsőben történt, több "gazdája" is volt a társaságnak. Kb. 10 évvel ezelőtt három dolgozónál halláskárosodást állapítottak meg, akik munkájukat nem tudták eredeti munkakörükben ellátni, és ezért átkerültek az egyik, az állami vállalatból alakult kft.-be. A munkavállalók nem indítottak munkaügyi pert, mivel a volt munkáltatójuk, az anyavállalat kármegítélő bizottsága (ez a titulus szerepel a határozatban) részükre keresetveszteség címén havi kártérítést utalt. A határozat csak azt állapítja meg, hogy mennyi a tényleges keresetveszteség, és ezt érdekes módon nem a kft. fizette meg havonta a dolgozók részére, hanem az úgynevezett anyavállalat. Tehát a munkavállalók egy kft.-hez kerültek, az anyavállalat havonta keresetveszteség címén fizette a kártérítést. Eltelt jó pár év, a dolgozók nyugdíjasok lettek, és most olyan igényt támasztanak, hogy továbbra is kérik ezen keresetveszteség címén folyósított kártérítés megfizetését inflációs rátával növelt összegben, mivel az anyavállalat ez után társadalombiztosítási járulékot nem fizetett, így a keresetveszteség címén folyósított kártérítés nem képezte nyugdíjalapjukat. Sőt még annak megállapítását is szeretnék, hogy ennek az összegnek a 30%-a esetleges elhalálozásuk esetén a túlélő házastársat illesse meg az inflációs rátával növelt összegben. Jogszabályhelyet nem jelöltek meg igénybejelentésük során, én a társaság képviseletében nem látom jogalapját az igényüknek, mivel a határozat keresetkiesést jelöl meg jogcímként, tehát vélhetőleg a szándék az volt, hogy amíg ennél a cégnél, illetve cégcsoportnál dolgoznak, a munkáltató így kompenzálja keresetveszteségüket. A határozat nem szól a nyugdíjba vonulásukat követő időszakról, illetve esetlegesen más munkáltatónál történő foglalkoztatásukról.
153. cikk / 201 Kölcsönzött munkavállaló felelőssége az általa kezelt dolgokért
Kérdés: Munkavállalókat kölcsönzünk raktárosi munkakörbe, ahol a belsős munkavállalóinkkal leltárfelelősségi megállapodásokat kötöttünk az általuk kezelt készletekre vonatkozóan. A kölcsönzött munkavállalókkal a leltárfelelősségi megállapodást a kölcsönvevőnek, azaz nekünk, vagy a kölcsönbeadónak kell megkötni, és kinek felel ilyenkor a munkavállaló leltárhiány esetén?
154. cikk / 201 Megőrzési felelősség a dolog rongálódása esetén
Kérdés: Egyik munkavállalónk a munkavégzéséhez speciális mérőeszközt használt, amelyet az Mt. 169. §-a szerinti megőrzési felelősséggel vett át. Egyik reggel viszont azzal ment be a műszakvezetőhöz, hogy a gépet mérés közben leejtette, és teljesen összetört. A szerviz megállapította, hogy a károsodás nem helyreállítható, többe kerül az alkatrészek beszerzése, mint az új készülék; ennek ára egyébként mintegy félmillió forint. A kérdésem az, hogy ilyen esetben kötelezhető-e a munkavállaló a teljes kár megtérítésére, mivel vétkességre tekintet nélkül felel az átvett eszközért?
155. cikk / 201 Károkozás munkavállalói elismerése
Kérdés: Az egyik munkavállalónk szabálytalanul kezelte a házipénztárt, és nagyobb összegben, több hónap óta saját részére pénzt vett ki belőle. Ezt utóbb önként bevallotta, és írásban el is ismerte, megjelölve a pontos összeget is. Ugyanakkor kiderült, hogy a pénztárhoz más is hozzáférhetett, az nem volt megfelelően lezárva, mivel az egységnél az volt – a vezető által is ismert – bevett gyakorlat, hogy mindenki vett ki pénzt, amikor szüksége volt rá a munkájához. Ilyen esetben milyen alapon lehet a kártérítési felelősség megállapítása iránt pereskedni?
156. cikk / 201 Leltárfelelősség polcon lévő árukra
Kérdés: Több munkavállalónk eladóként dolgozik egy olyan boltban, ahol a vásárlók önkiszolgáló rendszerben férnek hozzá az áruhoz. A munkavállalókat rá akarjuk szorítani, hogy figyeljék a vevőket, mivel jelentős mennyiségű áru vész el naponta (feltételezhetően a vevők emelik el). Alkalmazhatunk-e ehhez leltárfelelősségi megállapodást?
157. cikk / 201 Bírság a munkáltatónak – munkavállalói kárfelelősséggel?
Kérdés: Egy munkavállalónk elmulasztott elküldeni egy bevallást a hatóságnak, ami miatt bírságot szabtak ki a cégünkre. Az eljárás során nem tudtuk kimenteni magunkat, nem fogadták el, hogy a társaság (lényegében a munkavállalónk, mivel csak ő foglalkozott az üggyel) magatartása nem volt felróható. Ilyen esetben a kimentés sikertelensége megalapozza a munkavállaló kárfelelősségét is a munkáltatóval szemben?
158. cikk / 201 Kárfelelősség alapja – a károkozás bekövetkeztének időpontja
Kérdés: Egyéni vállalkozó vagyok, négy alkalmazottam van. Tavaly decemberben, éppen karácsony előtt az egyikük megbotlott az irodában, elesett, és eltörte a karját; ami miatt most nem tud munkát végezni. A kiesett munkabérét most meg akarja téríttetni velem; azt mondja, az Mt.-ben a munkáltató kárfelelőssége elő van írva ilyen esetekre is. Én viszont úgy tudom, hogy az egyéni vállalkozó tavaly még nem volt felelős az ilyen balesetekért. Kell-e fizetnem vagy sem?
159. cikk / 201 Vezetői minősítés lehetősége
Kérdés: Cégünk tulajdonosa nehezményezte, hogy meghatározott pozíciókban a munkavállalók felelőssége korlátozott. Ezt megváltoztatandó, ezeket a munkaköröket vezetőinek minősítette. Ilyen esetben hogyan tájékoztassuk a munkavállalókat, illetve mikortól lehet az új felelősségi rendszert velük szemben alkalmazni?
160. cikk / 201 Kárfelelősség távmunkát végző munkavállaló esetén
Kérdés: Egy munkavállalónkat távmunka keretében foglalkoztatjuk, és úgy állapodtunk meg, hogy a vezetőjétől kizárólag a feladatokat kapja meg, de szakmai szempontból önállóan dolgozik, és csak a határidőket kell tartania. Sajnos ez egy esetben nem sikerült, amivel jelentős összegű kára keletkezett a cégnek, mivel kötbért kellett fizetnünk. Igaz az, hogy ilyenkor a munkavállalónak meg kell térítenie a kár összegét?
