Többletórák kezelése munkaidőkeretben
Kérdés
A munkáltatónál nem volt írásba foglalt munkaidő-szabályzat. A gyakorlat szerint rugalmas munkaidőben dolgozó munkavállalóknál a munkaközi szünettel együtt ledolgozott 8:20 percen felüli túlmunka hónap végén túlórában került kifizetésre. Tavalyi évben, a járvány időszakában meghosszabbította a munkáltató a kihirdetett 6 havi munkaidőkeretet kétévesre, amely 2021. december 31-én jár le. Ezzel egyidejűleg beszüntette a túlmunka-kifizetéseket. Mivel egy év alatt több munkavállalónál nagymértékben nőtt az úgynevezett "balanszidő", 2021. április 1-jétől kiadott a munkáltató egy munkaidő-szabályzatot, melybe belefoglalta, hogy a rugalmas munkaidőben dolgozó munkavállalóknál a többletidő le nem csúsztatása esetén a keret végén elveszik a többletidő. Valamint azt is szabályozta, hogy csak az minősül túlórának, amit a munkáltató elrendel. Szabályosan járt-e el a munkáltató a munkaidőkeret közben kiadott új munkaidő-szabályzattal, annak ellenére, hogy nem került lezárásra a munkaidőkeret? Valóban nem kell kifizetnie a munkavállalónak a többletidőt (ha a munkáltató nem rendelte el túlóraként) a munkaidőkeret végén, annak ellenére, hogy a munkavállaló sok esetben nem tudja elvégezni a munkáját nyolc óra alatt, a többletidejét pedig nem tudja lecsúsztatni a megnövekedett munkamennyiség miatt?
Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2021. október 12-én (219. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 4270
[…] munkáltató rendelkezésére állt, és munkát végzett, teljesítését pedig a munkáltató (akár csak hallgatólagosan) tudomásul vette, az rendkívüli munkaidőnek minősül.A törvény szerint a munkaidőkeret lejártakor a munkavállaló munkabérét az általános munkarend és a napi munkaidő, valamint a teljesített munkaidő alapulvételével el kell számolni. Ha az elszámolás alapján a munkavállaló alacsonyabb összegű munkabérben részesült (azaz több munkaidőt teljesített, mint ami a munkaszerződése szerinti napi munkaideje alapján a munkaidőkeretben elrendelhető volt), a különbözetet számára a következő havi munkabérrel ki kell fizetni [Mt. 156. § (2)–(3) bek.]. Ezektől a szabályoktól a munkáltató egyoldalú szabályzattal nem térhet el a munkavállaló hátrányára, és nem rendelkezhet úgy, hogy a többletórák kifizetésére nem kerülhet sor. Ez a rendelkezés semmis. A munkavállalót a rendkívüli munkaidőért 50% bérpótlék vagy – munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása alapján – szabadidő illeti meg. A szabadidő nem lehet kevesebb az elrendelt rendkívüli munkaidő vagy a végzett munka tartamánál, és erre az alapbér arányos része jár [Mt. 143. § (2) bek. b) pont, (3) bek.]. Annak azonban nincs akadálya, hogy a munkáltató a munkaidőkeret tartama alatt a "pluszórákat" kiegyenlítse. Ez történhet úgy, hogy a munkaidőkeretből még hátralévő, következő időszakra arányosan kevesebb munkaórát oszt be (pl. csak napi hat órát). Alkalmazhatóak ún. kiegyenlítő napok, azaz nullaórás munkanapok is, amely napokon a munkavállalónak egyáltalán nincs teljesítendő munkaideje. Ennek beosztására a munkaidő-beosztás szabályai irányadók. Azaz legalább 168 órával korábban, legalább egy hétre előre kell közölni a munkaidő-beosztást. Az adott napra vonatkozó munkaidő-beosztás legalább 96 órával korábban módosítható [Mt. 97. § (4)–(5) bek.]. Ha azonban a munkáltató […]
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2021. október 12-én (219. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 4270
[…] munkáltató rendelkezésére állt, és munkát végzett, teljesítését pedig a munkáltató (akár csak hallgatólagosan) tudomásul vette, az rendkívüli munkaidőnek minősül.A törvény szerint a munkaidőkeret lejártakor a munkavállaló munkabérét az általános munkarend és a napi munkaidő, valamint a teljesített munkaidő alapulvételével el kell számolni. Ha az elszámolás alapján a munkavállaló alacsonyabb összegű munkabérben részesült (azaz több munkaidőt teljesített, mint ami a munkaszerződése szerinti napi munkaideje alapján a munkaidőkeretben elrendelhető volt), a különbözetet számára a következő havi munkabérrel ki kell fizetni [Mt. 156. § (2)–(3) bek.]. Ezektől a szabályoktól a munkáltató egyoldalú szabályzattal nem térhet el a munkavállaló hátrányára, és nem rendelkezhet úgy, hogy a többletórák kifizetésére nem kerülhet sor. Ez a rendelkezés semmis. A munkavállalót a rendkívüli munkaidőért 50% bérpótlék vagy – munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása alapján – szabadidő illeti meg. A szabadidő nem lehet kevesebb az elrendelt rendkívüli munkaidő vagy a végzett munka tartamánál, és erre az alapbér arányos része jár [Mt. 143. § (2) bek. b) pont, (3) bek.]. Annak azonban nincs akadálya, hogy a munkáltató a munkaidőkeret tartama alatt a "pluszórákat" kiegyenlítse. Ez történhet úgy, hogy a munkaidőkeretből még hátralévő, következő időszakra arányosan kevesebb munkaórát oszt be (pl. csak napi hat órát). Alkalmazhatóak ún. kiegyenlítő napok, azaz nullaórás munkanapok is, amely napokon a munkavállalónak egyáltalán nincs teljesítendő munkaideje. Ennek beosztására a munkaidő-beosztás szabályai irányadók. Azaz legalább 168 órával korábban, legalább egy hétre előre kell közölni a munkaidő-beosztást. Az adott napra vonatkozó munkaidő-beosztás legalább 96 órával korábban módosítható [Mt. 97. § (4)–(5) bek.]. Ha azonban a munkáltató […]
Vissza a találatokhoz
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
