Rendes felmondás – a felmondási tilalom lejártát követően
Kérdés
A munkavállalónak hamarosan lejár az egy év folyamatos táppénzes állománya, és azt állítja, hogy a leszázalékolását kérte. A munkáltató nem kívánja tovább foglalkoztatni. Újrakezdhető-e az egyéves "betegállomány", és ha igen, mennyi idővel kerülhet erre sor az első lejártát követően? Jogszerű-e a munkáltató rendes felmondása, ha az a felmondási tilalom lejártát követő naptól szól, de ennél korábban kerül kézbesítésre? Mi történik akkor, ha a munkavállaló azt nem veszi át, vagy az átvételt megtagadja? Megfelelő indok-e a munkáltatói rendes felmondásra az, hogy a munkavállaló álllását – tekintettel arra, hogy rá tartósan nem lehetett számítani – időközben mással töltötték be, és a munkáltató két munkavállaló számára már nem tud elegendő munkát adni? Ha a munkára való alkalmatlanságra hivatkozik a munkáltató, kell-e ezt bizonyítania, vagy elég a táppénzes lapon levő betegségre hivatkoznia (végtagremegéssel járó betegség, mellyel precíz forrasztások, pontos kézi munkát igénylő, műszerész által végzett munkák nem végezhetők)? Mire kell odafigyelni a felmondás indokolásakor, hogy ne lehessen azt megtámadni? A felmondási idő teljes ideje alatt kiadható-e az előző évi és tárgyévi szabadság?
Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2008. november 24-én (10. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 184
[…] a keresőképtelenségére vonatkozó orvosi megállapítást felülbírálva a betegállományba vételről a munkáltatóját nem tájékoztatja, nem hivatkozhat a felmondási tilalom fennállására (EBH 2002. 785.). Hasonlóan jogszerű lehet a felmondás akkor is, ha a munkavállaló a munkaügyi per során nem tudja bizonyítani azt, hogy a rendes felmondás közlésekor nem volt munkára képes állapotban (BH 2000. 418.). Ha a munkavállaló nem hajlandó átvenni a munkáltatói rendes felmondást, vagy megtagadja annak átvételét, erről a körülményről – feltéve hogy jelenlévők között történik a közlés megkísérlése – jegyzőkönyvet kell felvenni. A jegyzőkönyv felvételével a közlés éppúgy hatályos lesz, mintha az átvétel ténylegesen megtörtént volna [Mt. 6. § (4) bekezdés]. A jegyzőkönyvben célszerű utalni a rendes felmondás lényegi elemeire, a közlés megkísérlésének időpontjára, az átvétel megtagadásának, illetve megakadályozásának körülményeire. A jegyzőkönyv hitelesítése céljából – nevük és lényeges azonosító adataik feltüntetése mellett – célszerű tanúkat is alkalmazni. Ha távollévők között, a Postar. szerint tértivevény különszolgáltatással feladott küldeményként történik a rendes felmondás közlése, és az érdekelt megtagadja a küldemény átvételét, a felmondást a kézbesítés megkísérlésének napján kell kézbesítettnek tekinteni [Mt. 6. § (5) bekezdés]. Nem lehet a rendes felmondás indoka önmagában az a tény, hogy a munkavállaló munkakörét a keresőképtelensége ideje alatt más látta el, és erre tekintettel a visszatérését követően nem tud a munkáltató munkát adni számára. A munkáltató ugyanis köteles a keresőképességét visszanyerő munkavállalót a munkaszerződésének megfelelően tovább foglalkoztatni [Mt. 102. § (1) bekezdés]. A bírói gyakorlat szerint ugyanakkor nem kizárt, hogy a munkavállaló betegséggel összefüggő rendszeres távolléte bizonyos körülmények fennállásakor jogszerű indoka legyen a munkáltatói rendes felmondásnak. Ilyenkor vizsgálni kell azt is, hogy a távollét a munkakör jellegét figyelembe véve a munkáltató működésének eredményességére kihatott-e (EBH 2007. 1715.). A munkáltatói rendes felmondás indokolása tekintetében általános szabály, hogy vita esetén a munkáltatónak kell bizonyítania – egyebek mellett – a felmondás indokának valóságát is [Mt. 89. § (2) bek.]. A munkavállaló munkára való alkalmatlanságára történő hivatkozás esetén nem minden esetben elegendő pusztán magára a betegségre hivatkozni, hiszen a rendes felmondásból ki kell tűnnie annak is, hogy a betegség alkalmatlanná teszi őt az adott munkakör ellátására. A munkáltató köteles a rendes felmondását megindokolni. Ez alól csak a nyugdíjasnak minősülő [Mt. 89. § (6) bekezdés, 87/A. § (1) bekezdés a)-g) pont], valamint a vezető állású munkavállalók [Mt. 190. § (2) bek.] jelentenek kivételt. Ettől eltérően a rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíjasnak minősülő munkavállaló munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetését a munkáltatónak ugyanúgy indokolnia kell, mint bármely más munkavállalóét. Az indokolásból a felmondás okának világosan […]
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2008. november 24-én (10. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 184
[…] a keresőképtelenségére vonatkozó orvosi megállapítást felülbírálva a betegállományba vételről a munkáltatóját nem tájékoztatja, nem hivatkozhat a felmondási tilalom fennállására (EBH 2002. 785.). Hasonlóan jogszerű lehet a felmondás akkor is, ha a munkavállaló a munkaügyi per során nem tudja bizonyítani azt, hogy a rendes felmondás közlésekor nem volt munkára képes állapotban (BH 2000. 418.). Ha a munkavállaló nem hajlandó átvenni a munkáltatói rendes felmondást, vagy megtagadja annak átvételét, erről a körülményről – feltéve hogy jelenlévők között történik a közlés megkísérlése – jegyzőkönyvet kell felvenni. A jegyzőkönyv felvételével a közlés éppúgy hatályos lesz, mintha az átvétel ténylegesen megtörtént volna [Mt. 6. § (4) bekezdés]. A jegyzőkönyvben célszerű utalni a rendes felmondás lényegi elemeire, a közlés megkísérlésének időpontjára, az átvétel megtagadásának, illetve megakadályozásának körülményeire. A jegyzőkönyv hitelesítése céljából – nevük és lényeges azonosító adataik feltüntetése mellett – célszerű tanúkat is alkalmazni. Ha távollévők között, a Postar. szerint tértivevény különszolgáltatással feladott küldeményként történik a rendes felmondás közlése, és az érdekelt megtagadja a küldemény átvételét, a felmondást a kézbesítés megkísérlésének napján kell kézbesítettnek tekinteni [Mt. 6. § (5) bekezdés]. Nem lehet a rendes felmondás indoka önmagában az a tény, hogy a munkavállaló munkakörét a keresőképtelensége ideje alatt más látta el, és erre tekintettel a visszatérését követően nem tud a munkáltató munkát adni számára. A munkáltató ugyanis köteles a keresőképességét visszanyerő munkavállalót a munkaszerződésének megfelelően tovább foglalkoztatni [Mt. 102. § (1) bekezdés]. A bírói gyakorlat szerint ugyanakkor nem kizárt, hogy a munkavállaló betegséggel összefüggő rendszeres távolléte bizonyos körülmények fennállásakor jogszerű indoka legyen a munkáltatói rendes felmondásnak. Ilyenkor vizsgálni kell azt is, hogy a távollét a munkakör jellegét figyelembe véve a munkáltató működésének eredményességére kihatott-e (EBH 2007. 1715.). A munkáltatói rendes felmondás indokolása tekintetében általános szabály, hogy vita esetén a munkáltatónak kell bizonyítania – egyebek mellett – a felmondás indokának valóságát is [Mt. 89. § (2) bek.]. A munkavállaló munkára való alkalmatlanságára történő hivatkozás esetén nem minden esetben elegendő pusztán magára a betegségre hivatkozni, hiszen a rendes felmondásból ki kell tűnnie annak is, hogy a betegség alkalmatlanná teszi őt az adott munkakör ellátására. A munkáltató köteles a rendes felmondását megindokolni. Ez alól csak a nyugdíjasnak minősülő [Mt. 89. § (6) bekezdés, 87/A. § (1) bekezdés a)-g) pont], valamint a vezető állású munkavállalók [Mt. 190. § (2) bek.] jelentenek kivételt. Ettől eltérően a rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíjasnak minősülő munkavállaló munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetését a munkáltatónak ugyanúgy indokolnia kell, mint bármely más munkavállalóét. Az indokolásból a felmondás okának világosan […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
