Rendkívüli munkaidő – az elrendelhető mérték

Kérdés:

Érdeklődni szeretnék, hogy az alábbi esetnek van-e törvényi akadálya. A munkavállaló napi 8 órás munkaszerződéssel rendelkezik, de anyagi helyzete miatt mindennap 12 órát szeretne dolgozni, és ebben a munkáltató "támogatja". A 8 órán felüli órákat, azaz a napi 4 órát 50%-os túlóraként (alapbér és pótlék) elszámoljuk. A fenti munkavégzésnek van-e akadálya? Egy hónapra vagy egy hétre létezik-e szabályozás arra, hogy a munkavállalónak mennyi lehet a rendkívüli munkavégzéssel töltött órája (természetesen arra figyelve, hogy a napi pihenőideje, illetve a heti pihenőnapja meglegyen, továbbá az évi 250+150 óra keretre is figyelmet fordítva)?

Részlet a válaszából: […] általános teljes munkaidőben dolgozik, legfeljebb 48 óra lehet [Mt. 99. § (2) bek. b) pont, (5) bek. b) pont]. Ettől akkor lehet eltérni, ha a munkáltató – munkaidőkeret alkalmazása mellett – egyenlőtlen munkaidő-beosztást rendel el; ebben az esetben a heti munkaidő maximumát a munkaidőkeret tartama alatt, heti átlagban kell csak vizsgálni [Mt. 99. § (7) bek.]. Általános esetben tehát igaz, hogy a munkaidőkeret átlagában heti 8 órát meghaladóan rendkívüli munkavégzést nem lehet teljesíteni. Végül, a rendkívüli munkaidő éves mértéke is korlátozott; alapesetben legfeljebb 250 óra, a munkaadó és a munkavállaló által megkötött megállapodással összesen legfeljebb 400 óra rendkívüli munkaidő teljesíthető egy naptári évben [Mt. 109. § (1)–(2) bek.]. A kérdés szerinti esetben tehát nem lehet folyamatosan, egész évben a napi 12 órás (napi 4 órás rendkívüli) munkaidőt[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2023. február 14.

Munkáltatói jogkört gyakorló munkavállalók és az üzemi tanács

Kérdés:

Cégünknél májusban került sor üzemi tanács választására. Az üzemi tanács elnöke egy teljes állománygyűlést hívott össze, hogy a munkavállalókkal megvitassanak egy sor előre megküldött témát. Ugyanakkor a meghívóban szerepelt, hogy a gyűlésen nem vehetnek részt azok a kollégák, akik munkáltatói jogkört gyakorolnak. Jeleztük az üzemi tanács felé, hogy ezzel nem értünk egyet, végül mégis minden vezetőt eltanácsoltak a megbeszélésről, még a műszakvezetőket is. Szerintünk ez nem volt helyes, egyrészt mert a műszakvezető nem minősül a munkáltatói jogkör gyakorlójának, másrészt mert ez indokolatlan megkülönböztetés a munkavállalók között. Ebben kérjük állásfoglalásukat.

Részlet a válaszából: […] meg [Mt. 20. § (1)–(2) bek.]. Nincs akadálya, hogy több személy is munkáltatói jogkörgyakorló legyen, és az egyes személyeket eltérő jogkörök illessék meg. Tehát kijelenthető, hogy a műszakvezető is munkáltatói jogkört gyakorol. A kérdés második felét illetően abból kell kiindulni, hogy az üzemi tanács minden munkavállalót képvisel, így azokat is, akik munkáltatói jogkört gyakorolnak. Az Mt. csak azt zárja ki, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója az üzemi tanács tagja legyen, de az üzemi tanácsi tagság esetében is csak az a kizáró ok, ha a munkaviszony létesítése, módosítása és megszüntetése tekintetében minősül az illető munkáltatói jogkört gyakorlónak [Mt. 238. § (2)–(3) bek.]. Összességében az üzemi tanácsnak kell mérlegelnie, hogy adott esetben a műszakvezetőnek melyik minősége az "erősebb": mint a munkáltatóval munkaviszonyban álló munkavállaló, ő is érintett, és ezért ott a helye egy állománygyűlésen, vagy a vezetői arca kerül előtérbe, és ezért a megbeszélés rá nem tartozik. Például, előfordulhat,[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2023. január 17.

Szakszervezet – a képviselet és a képviselő

Kérdés:

A Kttv. hatálya alá tartozó munkáltató esetében a szakszervezet 2021-ben hivatalosan bejelentette, hogy az egyik köztisztviselő választott szakszervezeti tisztségviselőként munkajogi védelemre jogosult. 2022-ben a köztisztviselő jogviszonya közös megegyezéssel megszűnt. A közszolgálati jogviszony megszűnését követően a volt köztisztviselő választott tisztségviselőnek minősül-e még a munkáltatónál, van-e bármilyen joga egyeztetéshez? A jogviszony megszűnését követően sem a szakszervezet nem jelölt meg új képviseletre jogosult köztisztviselőt, sem a volt köztisztviselő nem jelezte, hogy a továbbiakban hogyan és milyen módon lehet őt elérni, ha a Kttv. alapján a szakszervezettel történő egyeztetésre lenne szükség. Ebben az esetben a szakszervezet a közigazgatási szervnél képviselettel rendelkező szakszervezetnek minősül-e?

Részlet a válaszából: […] aki jogosult lenne a "munkajogi védelemre". A Kttv. értelmében a szakszervezet legfeljebb egy köztisztviselőt jogosult választott szakszervezeti tisztségviselőként "munkajogi védelemre" megjelölni, ha azonban a közigazgatási szervnek több telephelye van, telephelyenként teheti ezt meg. A szakszervezet akkor jogosult a védelemre jogosult helyett másik köztisztviselőt megjelölni, ha annak a közszolgálati jogviszonya vagy tisztsége megszűnt [Kttv. 201. § (2)–(3) bek.]. Noha a kérdésben szereplő köztisztviselő közszolgálati jogviszonya megszűnt, és így a Kttv. 201. §-ában szabályozott "munkajogi védelemre" irányadó rendelkezések rá bizonyos, hogy nem irányadóak (így nincs is értelme arról beszélni az esetében, hogy ő "választott szakszervezeti tisztségviselőnek" minősül-e vagy sem), ugyanakkor nem kizárt, hogy továbbra is a szakszervezet tisztségviselőjének minősül, akinek egyébként joga van a szakszervezet nevében fellépni, vagy akár egyeztetést, konzultációt kezdeményezni. A Kttv. 202. §-ának (3) bekezdése is ezt a következtetést erősíti, ugyanis kimondja, hogy a szakszervezet képviseletében eljáró, közszolgálati jogviszonyban nem álló személy, ha a szakszervezetnek a közigazgatási szervvel közszolgálati jogviszonyban álló tagja van, beléphet a szerv területére. A munkáltató ugyanakkor azt a kérdést, hogy a szakszervezet az alapszabálya szerint a közigazgatási szervnél képviseletére jogosult szervet működtet-e, illetve rendelkezik-e tisztségviselővel, akként tisztázhatja legegyszerűbben, ha közvetlenül a szakszervezethez fordul. A szakszervezet köteles az együttműködési és a Kttv. 9. §-ának (3) bekezdésében szabályozott tájékoztatási kötelezettségből[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2023. február 14.

Be nem oltás – a jogviszony-megszüntetés oka

Kérdés:

A Vmtv. 11. §-ának (2) bekezdése alapján a szociális intézményben foglalkoztatott közalkalmazott tekintetében a munkáltató az oltatlanság miatti fizetés nélküli szabadság tartamát meghosszabbította 2023. február 5-ig. A Vmtv. 11. §-ának (4) bekezdése szerint a munkáltató a jogviszonyt felmentéssel, felmondással azonnali hatállyal megszüntetheti, ha a fizetés nélküli szabadság elrendelésétől egy év eltelt, és a foglalkoztatott az oltást nem vette fel. Ez esetben a jogviszony megszüntetésének módja a közalkalmazott esetében rendkívüli felmentés lesz-e a jogszabály értelmében, és annak időpontja 2023. február 5. napja? Mikor kell közölni a közalkalmazottal a megszüntetést, indokolásképpen pedig elegendő-e a védőoltás felvételének elmaradása?

Részlet a válaszából: […] Ilyen esetben a foglalkoztatott részére nem jár végkielégítés. A jogviszony megszüntetésének e módja a foglalkoztatottnak felróható okból történő megszüntetésnek minősül [Vmtv. 11. § (5) bek.]. A Vmtv. olyan felmentési esetet határoz meg a megszüntetés jogcíméül, amely azonnali hatállyal vezet el a közalkalmazotti jogviszony megszüntetéséhez. A fentiekből arra lehet következtetni, hogy a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésének módja nem rendkívüli felmentés (Kjt. 33/A. §), mivel a Vmtv. idézett szabálya kifejezetten a "foglalkoztatásra irányadó jogszabálytól eltérően" fordulatot alkalmazza. A megszüntetés jogcíme mindezekre tekintettel a Vmtv.-ben meghatározott különös, önálló jogcím, "felmentés azonnali hatállyal". A közalkalmazotti jogviszony megszüntetésének időpontja azonnali hatállyal történő felmentés esetén az a nap, amikor azt a közalkalmazottal joghatályosan közlik. Mivel a Vmtv. 11. §-ának (5) bekezdése azt írja elő, hogy a megszüntetés okát és jogkövetkezményeit a foglalkoztatottal haladéktalanul közölni kell, arra lehet következtetni, hogy amennyiben a közalkalmazott a fizetés nélküli szabadság meghosszabbított tartamának lejártát – 2023. február 5. napját – megelőzően nem kapta meg a védőoltást, vele a "felmentést azonnali hatállyal" haladéktalanul – például akár már február 6-án – közölni kell. Megjegyzendő, hogy praktikusan indokolt lehet meggyőződni ezt megelőzően arról, hogy a közalkalmazott valóban nem vette fel a védőoltást a fizetés nélküli szabadság tartamának utolsó napjaiban. Ebben a tekintetben a közalkalmazottat – álláspontunk szerint – együttműködési kötelezettségéből adódóan tájékoztatási[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2023. február 14.

Pótszabadság bevezetése kollektív szerződésben

Kérdés:

Bevezethet-e a munkáltató – kollektív szerződésben – olyan további pótszabadságot, amelyet az Mt. kifejezetten nem tartalmaz? Például vezető besorolású személynek e tisztségére tekintettel további 5 munkanap tartamú pótszabadságot. Másképpen megfogalmazva: az Mt. szabadságra vonatkozó, eltérést megengedő rendelkezéseit (Mt. 135. §) lehet-e úgy értelmezni, hogy nemcsak az Mt.-ben meghatározott pótszabadságok mértékétől lehet eltérni, hanem magától a pótszabadságok jogcímétől is?

Részlet a válaszából: […] eltérésnek minősül, ha a kollektív szerződés további pótszabadságot vezet be, amelyet az Mt. nem is ismer. Megjegyezzük ugyanakkor, hogy a vezető állású munkavállalókra a kollektív szerződés hatálya nem terjed ki [Mt. 209. § (3) bek.]. Ezért az Mt. szerint vezető állásúnak minősülő munkavállalókra vonatkozóan kollektív szerződésben nem, csak munkaszerződésben lehet további pótszabadságot kikötni. Természetesen, ha a kérdése szerinti vezető besorolású[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2023. március 7.

Egészségügyben dolgozók szolgálati ideje – a szolgálati elismeréshez

Kérdés:

Egészségügyi szolgáltató munkáltatónál a nem egészségügyi végzettségű (műszaki, gazdasági, üzemeltetési, ügyviteli feladatokat ellátó munkakörök) dolgozók egészségügyi szolgálatijogviszony-számításánál milyen előző jogviszonyokat lehet elismerni a szolgálati elismerés idejének kiszámítása során (pl. könyvelő, humánügyintéző, gépész, titkárnő, takarítónő, raktáros)?

Részlet a válaszából: […] szolgálati idő számítása szempontjából nincs különbség a figyelembe veendő jogviszonyok között az egészségügyi és egészségügyben dolgozók között, ezeket az Esztjtv. 9. § (4)–(6) bekezdései határozzák meg. Felhívjuk ugyanakkor a figyelmet, hogy azok vonatkozásában, akik 2021. de­cember 31-én egészségügyi szolgálati jogviszonyban álltak, a soron következő szolgálati elismerés fokozatainak[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2023. január 17.
1
9
10