Szabadság kiadása napban vagy órában

Kérdés: Egészségügyi intézményünk közalkalmazottakat foglalkoztat. A részmunkaidőben dolgozónk szabadságát az Mt. 124. §-a és a Kjt. idevonatkozó rendelkezései szerint munkanapban állapítjuk meg. Jól járunk-e el, ha heti 24 órás részmunkaidő esetében napban vagy akár órában kiadva és elszámolva biztosítjuk a szabadságot?
Részlet a válaszából: […] A részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalókat, illetve közalkalmazottakat ugyanannyi munkanapnyi szabadság illeti meg, mint a teljes munkaidőben dolgozókat. Sem az Mt., sem a Kjt. nem tartalmaz ugyanis eltérő szabályokat a részmunkaidőben dolgozók szabadságának mértékére...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2018. szeptember 24.

Közszolgálati tisztviselő előző évi ki nem adott szabadságának megváltása

Kérdés:

Egy köztisztviselő jogviszonya megszüntetésre kerül, amelynek keretében szabadságmegváltásra is szükség van. Mi a helyes mód az előző évről áthozott szabadnapokkal kapcsolatos számítás terén? Ezeket az adott évre mind a kivehető, mind a kivett napokhoz hozzá kell-e számítani, vagy mindkét esetben figyelmen kívül kell hagyni? Például, egy áthozott (az esedékesség évében kiadottnak nem minősülő) nap esetén, 10 kivett szabadnapnál helyes-e számítás?
a) Megváltandó szabadság = (tárgyévre járó napok + 1 áthozott nap) x arányosítás – tárgyévben kivett 10 nap, vagy
b) megváltandó szabadság = (tárgyévre járó napok) x arányosítás – tárgyévben kivett napok (itt a ténylegesen kivett 10 nap helyett csak 9, mivel 1 nap még a múlt évről járt neki).
A kérdés azért fontos, mert a két számítási mód eltérő eredményt hoz, és a kerekítés szabályai szerint a dolgozó adott esetben egy munkanaptól eleshet.

Részlet a válaszából: […] A szabadságot általános szabály szerint az esedékesség évében kell kiadni, ám a Kttv. megenged olyan eseteket, amikor a szabadság később is kiadható. A tárgyévet követő hónap végéig a munkáltatói jogkör gyakorlója megállapítja a közszolgálati tisztviselő tárgyévben...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2018. augusztus 27.

Felmondás a kisgyermekes munkavállaló fizetés nélküli szabadságát követően

Kérdés: A cég egyik munkavállalója gyermeke születését követően fizetés nélküli szabadságot vett igénybe. Felmondhat-e a munkáltató a fizetés nélküli szabadságról visszajött munkavállalójának, miután a fizetés nélküli szabadsága véget ért? Az első munkanapján a munkavállalónak át lehet-e adni a munkáltatói felmondást? Ha igen, mikor kezdődik a felmondási idő? Mi történik abban az esetben, ha a munkavállaló közli a munkáltatójával, ki szeretné venni a felhalmozott szabadságát? Ebben az esetben is felmondhat a munkáltató a szabadság pénzbeli megváltásával, vagyis szabadságmegváltás kifizetésével? Ha a munkáltató eltekint a felmondási idő ledolgozásától, erre az időszakra – vagyis a felmentési időre – is jár időarányos szabadság a munkavállalónak? Csak abban az esetben mondhat fel a fizetés nélküli szabadságról visszajött munkavállalónak a munkáltató, ha a munkavállaló nem fogadta el a részére felajánlott új munkakört, mivel a korábbi munkakörében nem tudná foglalkoztatni?
Részlet a válaszából: […] A munkáltató felmondással nem szüntetheti meg a munkaviszonyt többek között a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság (Mt. 130. §) tartama alatt [Mt. 65. § (3) bek. c) pont]. Ebből következően, amíg a munkavállaló a gyermek gondozása...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2018. augusztus 27.

Szabadság kiadása túlóraként

Kérdés: A Munkaügyi Levelek 167-es számában a 3324. számú kérdésemben nem a szabadidőt, hanem a rendes évi szabadságot kérdeztem. ("A Kjt. szerint lehet-e a munkáltatónak túlóra terhére szabadságot kiírni?") Nem vagyok jogász, de véleményem szerint a rendes évi szabadság a dolgozó pihenését, regenerálódását szolgálja. A havi munkaidő (folyamatos munkarend) ledolgozása mellett a szabadság kiadását, még ha túlórában fizetik is, igazságtalannak érzem. Például, a munkaidő mértéke napi nyolc óra. Ezt folyamatos műszakban 24 vagy 12 órában teljesítjük. Március hónapban ledolgoztam a havi munkaidőmet, és kiírtak két munkanap szabadságot, amit előre tervezett túlórában kifizettek. Azaz ledolgoztam 176 munkaórát, ezenfelül két munkanap szabadságot kiírtak, amit 2x8 óra túlórában elszámoltak.
Részlet a válaszából: […] A kérdésben leírt eljárás jogellenes. A szabadság rendeltetéséből következik, hogy azt elsősorban természetben kell kiadni úgy, hogy az ténylegesen a munkavállaló pihenését, regenerálódását szolgálja. Nyilvánvalóan nem felel meg ennek a rendeltetésnek, ha a munkáltató...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2018. augusztus 6.

Szabadság a felmondási idő alatt

Kérdés: Ha a munkavállalónk júniusban felmondott, és kérte, hogy adjuk ki neki a szabadságát a felmondási idő alatt, köteles vagyok-e ezt teljesíteni? Megtehetjük-e azt, hogy nem adjuk ki neki, viszont mentesítjük a munkavégzési kötelezettsége alól, majd a munkaviszony megszűnésével kifizetjük részére az időarányosan igénybe nem vett szabadságát?
Részlet a válaszából: […] Ha a munkavállaló mond fel, felmondási ideje 30 nap [Mt. 69. § (1) bek.], ebben az esetben – az Mt. szerint – a felmondási idő teljes tartamát munkában kell töltenie, a munkáltató nem köteles mentesíteni őt a munkavégzési kötelezettsége alól. Nincs akadálya azonban annak...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2018. július 16.

Szabadság megváltása iránti igény érvényesítése

Kérdés: Hét évig dolgoztam portásként. Szabadságot soha nem kaptam, mindig az volt a válasz, hogy majd elintézzük. Most februárban leszámoltam, megszűnt a munkaviszonyom; rákérdeztem a szabadságra, de azt a választ kaptam, hogy az nem lesz kifizetve. Ügyvéd már kétszer felszólította levélben a céget, de nem fizetnek, mindenféle kifogást találnak. Mi a teendőm, hogy megkapjam, ami jár nekem?
Részlet a válaszából: […] A munkavállalónak a munkában töltött idő alapján minden naptári évben szabadság jár, amely 20 munkanap alap- és változó mértékű pótszabadságból áll [Mt. 115. § (1) bek.]. A szabadságot a munkáltató köteles kiadni, mégpedig általában az esedékessége évében [Mt....[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2018. július 16.

Szabadságkiadás időpontja megváltoztatása munkaerő-kölcsönzés esetén

Kérdés: Kölcsönbe adóként munkavállalókat kölcsönzünk ki egy partnerünkhöz. A kölcsönzési szerződés alapján a kölcsönbe adó, azaz mi adjuk ki a szabadságokat. A kölcsönvevő most úgy döntött, hogy mégis kellenek neki a munkavállalók, és így azt akarja, hogy változtassuk meg a szabadságok kiadásának időpontját (ne adjuk ki a közölt időpontban), illetve néhány ember szabadságát szakítsuk is meg. Megtehető ez jogszerűen?
Részlet a válaszából: […] A szabadságot – a munkavállaló előzetes meghallgatása után – a munkáltató adja ki. A szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt tizenöt nappal közölni kell [Mt. 122. § (1), (4) bek]. A munkáltató kivételesen fontos...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2018. július 16.

Kikölcsönzés – ha átmenetileg bezár a kölcsönvevő

Kérdés: Kölcsönzött munkaerőként alkalmaz egy bevásárlóközpont üzemeltetése "centerinformációs" munkakörben, kiszervezve a biztonsági szolgálattól. A szerződésben a munkavégzés helye is ide köt. Felújítás miatt a bevásárlóközpont négy hónapra bezár. A munkáltatóm kizárólag biztonsági őröket foglalkoztat, csak hárman vagyunk ebben a speciális helyzetben hölgyek. Kérdésem a bezárás időtartamára vonatkozna. Milyen lehetőségeink vannak, mire számíthatunk? A munkavégzés helyét lehetetlenítik el gyakorlatilag, ebben a munkakörben máshol nem tud a munkáltató alkalmazni minket. Ez azt jelenti, hogy – miután kiadta a szabadságunk háromnegyedét – kénytelenek leszünk fizetetlen szabadságon várni az építkezés befejezését, ami akár több hónapot is csúszhat? A célom a munkahelyem megtartása hosszú távon, három éve dolgozom itt. Több hónap kiesést azonban nem engedhetek meg magamnak. A jelenlegi munkaszerződésem határozatlan idejű, és egy éve készült.
Részlet a válaszából: […] A kérdés szerinti esetben Önt a jelenlegi kölcsönvevője nem fogja tudni alkalmazni a bevásárlóközpont átépítésének ideje alatt. Ezért minden bizonnyal megszüntetni majd az Ön kikölcsönzését, azaz visszaküldi a kölcsönbe adónak. A kikölcsönzés megszüntetését a...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2018. május 7.

Szabadság kiadása és állásidő egyenlőtlen munkaidő-beosztásban

Kérdés: Adott egy cég, ahol hétfőtől vasárnapig a következők szerint dolgoznak a recepciós munkavállalók: délelőtt (6-14), délután (14-22), szabadnap, és ez váltakozik egész hónapban. Hárman vannak "forgóban", háromhavi munkaidőkerettel. Amikor szabadságra mennek, mi a helyes eljárás? Például, péntek szabadnapos, szombat és vasárnap munkanap, hétfő szabadnapos. Jól gondoljuk, hogy az egyenlőtlen munkarend miatt ilyenkor kiírható a szabadság szombatra és vasárnapra is? (Ezt nyilván a dolgozó kérte így, miután már megvolt a beosztás. Illetve, amikor tudjuk, hogy egybefüggően több napot lesz távol, akkor valóban visszaáll az 5/2-es munkarend? Nyilván ezekre a hetekre nem osztjuk be, hanem eleve kiírjuk neki a szabadságot (pl. két hét esetén 2x5 nap). Amikor viszont van olyan két hét, amikor a dolgozó, ha be lenne osztva, nem tíz munkanapot dolgozna, hanem csak kilencet, és nem négy, hanem öt szabadnap járna neki, ilyenkor megteheti-e a munkáltató, hogy tíz nap szabadságot ír ki? A recepciósok a havi kötelező óraszámot sem dolgozzák le soha, viszont kifizetésre kerül, mert havibéresek. Erre esetleg van-e valamilyen javaslat? Éves szinten van, aki 12 nappal dolgozott kevesebbet, mint akinek az 5/2-es munkarend szerinti a beosztása.
Részlet a válaszából: […] Az egyenlőtlen munkaidő-beosztásban a szabadság kiadása kétféle módon történhet, amely lehetőségek közül a munkáltató jogosult választani. Ami közös vonás, szabadságot kiadni csak beosztás szerinti munkanapra lehet [Mt. 124. § (1) bek.]. Tehát, ha a munkavállaló...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2018. május 7.

Szabadság kiadása részmunkaidő esetén

Kérdés: Nyugdíjasként állok alkalmazásban egy kft.-nél. Munkaszerződésem szerint a munkaidő heti 32 óra, hétfőtől csütörtökig napi nyolc óra. A szabadság tekintetében a szerződés az Mt.-re utal (Mt. 115-125. §). Erre való hivatkozással, ha úgy adódik, hogy csütörtökön szabadságon vagyok, akkor a pénteki napot is ki kell vennem szabadságként. Én ezt nem tartom jogosnak, viszont – mert nem rendelkezem erre vonatkozó ismeretekkel – nem tudom az igazamat paragrafusszámmal alátámasztani. Megjegyzem még, hogy a havi bérelszámolási lapomon (tévesen) az órakeretnél napi 6 óra szerepel. Nem tartottam fontosnak ezzel foglalkozni, mert óraszámban ugyanannyi, de talán ez is okozhat némi problémát. Mivel támaszthatnám alá az igazamat a cég vezetésének?
Részlet a válaszából: […] Jelen esetben Ön részmunkaidőben, egyenlőtlen munkaidő-beosztásban dolgozik, hétfőtől csütörtökig nyolc órát, pénteken 0 órát teljesít. Az egyenlőtlen munkaidő-beosztásban a szabadság kiadása kétféle módon történhet, amely lehetőségek közül a munkáltató jogosult...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2018. március 26.
1
10
11
12
36