2767 talált cikk a munkaviszony kifejezésre

Kérdés: 2024. január 1-jétől a közalkalmazotti jogviszony munkaviszonnyá alakult a Púétv. alapján. A kisegítő, takarító munkakörben alkalmazottak szabadságára az Mt. rendelkezései lettek az irányadók. Tehát az életkor szerint kell megállapítani a dolgozók éves szabadságát. Ha a dolgozónak korábban a Kjt. alapján például 32 munkanap szabadsága volt, az Mt. alapján az életkorát figyelembe véve 30 munkanap szabadságra lenne jogosult, a dolgozóra nézve hátrányosan ez utóbbi szabadságot kell megállapítani?

Kérdés: A gyermekgondozási szabadságról visszatérő kismamának a munkáltató nem kívánja visszaadni a pozícióját, mert azt más tölti be. Ehelyett a munkáltató élni kíván azon jogával, miszerint évi 44 munkanapra jogosult a munkavállalót másik munkakörben alkalmazni. Gyanítjuk, hogy ezzel akarja a visszatérő anyukát felmondásra kényszeríteni, vagy valamilyen indokkal azonnali hatállyal elküldeni, hiszen arról nem tud vagy nem akar nyilatkozni, hogy a 44 munkanap letelte után biztosítja-e a munkaszerződésben szereplő pozíciót az anyukának. A másik munkakör nem igényel felsőfokú végzettséget, míg az eredeti igen. Ilyenkor a méltányos mérlegelés elvére hivatkozva ezt az édesanya megtagadhatja? Követ-e el a munkáltató ilyen esetben joggal való visszaélést?

Kérdés: A 38/2024. Korm. rendelet 7. §-ának (1) bekezdésében felsorolásra kerülnek a különböző jogviszonytípusok, amelyek jogosulttá teszik a dolgozót a rendelet 1. számú melléklete szerinti utazási utalványra. Az önkormányzat költségvetési szervében (könyvtár, művelődési központ) dolgozó, az Mt. hatálya alá tartozó munkavállalók jogosultak-e az utazási utalványra?

Kérdés: Van-e annak bármi akadálya, hogy a munkáltató a cafeteria terhére szabadnapokat biztosítson a munkavállalóknak? Ha ez lehetséges, ezt milyen módon és mely szabályok alapján teheti meg, illetve a „szabadnap” az szabadságnak vagy az Mt. 146. §-ának (6) bekezdése szerinti, a munkáltató hozzájárulásával történő, munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettség alóli mentesülésnek minősül?

Kérdés: Az 1/2025. (II. 27.) AB határozat az Mt. 146. §-ának (2) bekezdése második mondatának utolsó tagmondatát megsemmisítette, amely már nem tartalmaz utalást a munkakör ellátására egészségi okból alkalmatlan munkavállalókra, így az említett bekezdés második mondata kizárólag a következőt tartalmazza: a munkavállalót nem illeti meg távolléti díj, ha a keresőképtelenségére tekintettel táppénzben vagy baleseti táppénzben részesül. Mi a következménye ezen jogszabályi rendelkezés megsemmisítésének az egészségi okból alkalmatlan munkavállalókra vonatkozóan? Az Mt. 55. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján az egészségi okból alkalmatlanság esetén továbbra is mentesül a munkavállaló a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettség alól, ugyanakkor ezen időre – szemben a 2023. január 1-je óta fennálló szabályokkal – már valamilyen díjazás illeti meg a munkavállalót? Ha igen, pontosan mit kellene fizetni a munkavállaló számára? Távolléti díjat az említett jogszabályi rendelkezés megsemmisítésére tekintettel, vagy pedig az állásidő szabályait alkalmazva alapbért és bérpótlékot?

Kérdés: Ügyfelünk ügyvezetője munkaszerződés keretében, heti 40 órás munkaidővel van foglalkoztatva. Emellett heti 5 órában szeretné kivenni a részét a cég egyik fő tevékenységéből is, amely az Ekhotv. hatálya alá esik, ezért az ügyvezető e tevékenység vonatkozásában e törvény alkalmazásával teljesítené a közterhek megfizetésére vonatkozó kötelezettségét. Lehetséges-e egy olyan megoldás, hogy a heti 40 órát 35+5-ben felosztjuk? Élve a vezető munkavállalókra vonatkozó, Mt. által biztosított eltéréssel, a heti munkaidő megemelhető-e 45 órára? Vagy egyszerűen csak az Mt. 99. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján 48 órára módosítjuk a heti munkaidőt? Lehet-e ez esetben a kettős munkakört alkalmazni? A szerződés szempontjából elegendő a meglévő munkaszerződést úgy módosítani, hogy jól elkülönítjük benne az ekhós tevékenységet és az arra vonatkozó rendelkezéseket, vagy mindenképpen kellene egy külön munkaszerződés, ami csak az ekhós tevékenységre vonatkozik?

Kérdés: Önkormányzatunk jelenleg 8 órában foglalkoztatott közalkalmazottja részére 2024. június 1. napjától visszamenőlegesen rokkantsági ellátást állapítottak meg. A határozat alapján az egészségi állapotának mértéke 47%, C2 minősítési kategóriába tartozik. Az egészségi állapota alapján tartós foglalkozási rehabilitációt igényel, azonban a komplex minősítés szakmai szabályairól szóló rendeletben meghatározott egyéb körülményei miatt foglalkoztatási rehabilitációja nem javasolt. Továbbiakban 4 órában szeretnénk foglalkoztatni. Szükséges-e a jelenlegi munkaviszonyát megszüntetni, esetleg elég a munkaidőt módosítani?

Kérdés: Cégünk tevékenységei közé tartozik többek közt a szervizszolgáltatás, melyet szervizes munkavállalóink legtöbbször az ügyfeleink telephelyein végeznek. A munkavégzés megkezdése előtt az ügyfelek előzetesen – legtöbbször EHS dokumentumok keretében – gyakran előírják, hogy a szervizes munkavállalóknak – munkaalkalmasság tekintetében – átvizsgáláson kell átesniük, mely magában foglalhatja az alkohol-, illetve drogtesztek elvégzését is. Bizonyos esetekben ez minden kollégára vonatkozik, máskor a tesztek elvégzése alkalomszerű, illetve szúrópróbaszerű. Az ügyfél által használt szabályzatok lehetővé tehetik-e számára, hogy cégünk munkavállalóin ilyen jellegű vizsgálatokat végezzenek el (különösen munkajogi és adatvédelmi jogi aspektusokat vizsgálva)? Amennyiben a válasz az előző kérdésre igen, akkor ezen ügyfélszabályzatokkal szemben mi a minimális tartalmi elvárás?

Kérdés: Sérti-e az Mt. 12. §-a szerinti egyenlő bánásmód követelményét, ha a munkáltató a nála a Szövtv. 10/B. §-a alapján foglalkoztatott diákok esetén a munkáltatónál munkaviszonyban álló dolgozókétól eltérő, más órabéres bérrendszer alapján számol el azonos vagy hasonló munkakörök betöltésénél?

Kérdés: Ha egy önkormányzatnál úgy döntenek, lesz cafeteriajuttatás, de csak a polgármester kapja meg úgy, hogy rajta kívül van még közalkalmazott falugondnok, közalkalmazott kulturális szervező, munkaviszonyban álló adminisztrátor és karbantartó, abban az esetben nem sérül az Mt. szerinti egyenlő bánásmód elve? Azt tudjuk, hogy összegben lehet eltérés, mert nem ugyanazon munkakört látják el.