Keresés eredménye

Részlet a válaszból: […]mértékét kifejezetten rögzíteni kell a munkaszerződésben. Mindez csak úgy lehetséges, hogy a felek eleve napi négyórás részmunkaidőre kötnek munkaszerződést, vagy a fennálló munkaszerződést módosítják ilyen tartamú munkaidőre (Mt. 58. §). A munkáltató egyoldalúan nem rövidítheti le a munkaidőt. Ha a munkáltató a szerződés szerinti óraszámban nem foglalkoztatja a munkavállalót, a kieső időre akkor is jár az alapbér és az esetleges bérpótlékok a munkavállalónak (állásidő) [Mt. 146. § (1) bek.]. Ha a munkavállaló elutasítja a részmunkaidőre[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]tizenöt nappal,c) nyolc év után húsz nappal,d) tíz év után huszonöt nappal,e) tizenöt év után harminc nappal,f) tizennyolc év után negyven nappal,g) húsz év után hatvan nappalmeghosszabbodik [Mt. 69. § (2) bek.]. Az Mt. 69. §-ának (3) bekezdése valóban lehetőséget biztosít arra, hogy a felek a fentieknél hosszabb, legfeljebb hathavi felmondási időben megállapodjanak.Az idézett rendelkezés azt is lehetővé teszi, hogy felek fix, a munkáltatónál munkaviszonyban töltött idő hosszától nem függő tartamú felmondási időt kössenek ki. Ugyanakkor a törvény szerint a felek csak az Mt.-nél hosszabb felmondási időben állapodhatnak meg. Ezzel ellentétes szerződéses kikötés érvénytelen, ezért az Mt. rendelkezései lesznek alkalmazandók. Esetünkben a felek két hónapos fix felmondási időt kötöttek ki. Ez az időtartam valóban hosszabb az általános harmincnapos felmondási időnél, viszont a munkáltatói felmondáshoz kapcsolódó felmondási idő esetén csak a fenti[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]részében meghatározott szabályoktól - ha a törvény másképp nem rendelkezik - eltérhet. Ennek feltétele, hogy a munkavállalóra kedvezőbb feltételt állapítson meg [régi Mt. 13. § (3) bek.]. Tehát a felek más, akár "fix" tartamú felmondási időben is megállapodhattak egymással, ha az a munkavállaló számára kedvezőbb volt. A kérdésben foglalt két hónapos felmondási idő kikötése a munkavállalói felmondás esetére általában csak akkor tekinthető kedvezőbbnek a munkavállaló számára, ha egyébként már olyan régóta fennáll a munkaviszony, hogy a régi Mt. alapján hosszabb felmondási időt kellene alkalmazni.Álláspontunk szerint téves ez a jogértelmezés, miszerint a hivatkozott törvényhelytől való eltérés akkor lenne jogszerű, ha azt mind a munkáltatói, mind a munkavállalói felmondás esetére kikötik. Abban az esetben ugyanis, ha például már húsz[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]kikötést, hogy bizonyos munkakörökben a munkaviszony - a felek különmegállapodása nélkül is - kötelezően próbaidővel indul. Ehhez hasonlóan, a kollektív szerződésbe foglalt rendelkezés helyett kifejezetten a munkavállaló beleegyezése kell az osztott munkaidő alkalmazásához, vagy a tanulmányi szerződés megkötéséhez.A kollektív szerződés - eltérő rendelkezés hiányában - az Mt. Második és a Harmadik Részében foglaltaktól eltérhet [Mt. 277. § (2) bek.]. Ilyen eltérő rendelkezés a 228. §-hoz nem kapcsolódik, ezért elvileg megengedett az eltérés a munkavállaló hátrányára is. Például, kollektív szerződés előírhatja, hogy a versenytilalommal érintett időszak két évnél hosszabb is lehet. Megjegyezzük, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium 2015 őszén olyan tartalmú törvénymódosítás-tervezetet[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]§ (4)-(5) bek.]. Ha a munkavállaló foglalkoztatására az előbbiek szerint előre közölt munkaidő-beosztástól eltérően kerül sor, azt rendkívüli munkaidőként kell nyilvántartani és elszámolni (Mt. 107. §). Ezek a szabályok azonban azokra az esetekre vonatkoznak, amikor a munkáltató egyoldalúan módosítja a munkavállaló már közölt beosztását.Nem jelent azonban rendkívüli munkaidőt, ha a beosztástól a felek közös megegyezéssel térnek el, különösen ha ez a munkavállaló kezdeményezésére történik. Az elkéredzkedések esetén lényegében a munkáltató a munkavállaló kezdeményezésére az egyik napon lerövidíti a beosztott munkaidőt, amely időtartamot egy későbbi munkanapra időzítheti. Annak sincs akadálya, hogy ezt az időtartamot[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]törvény nem tartalmaz kifejezett korlátozást a tekintetben, hogy a rendelkezés csak abban az esetben lenne alkalmazható, ha mindkét felet köti, álláspontunk szerint érvényes lehet azon megállapodás is, ha a felek csak a munkavállaló vagy csak a munkáltató felmondását korlátozzák ekként. Megjegyezzük, miután a Mt. a munkáltató terhére eleve felmondási tilalmakat állapít meg, csak ezt meghaladóan van értelme a megállapodásban rendelkezni.[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]felmondási időt állapítson meg (Mt. 85. §). Tehát a munkaszerződésben jogszerűen rendelkezhettek akként, hogy felmondás esetén tizenöt év munkaviszonyban töltött idő után a felmondási idő hat hónap legyen. Ez azonban csak abban az esetben "adódik hozzá" a törvényben rögzített felmondási időhöz, ha a felek megállapodása, esetünkben a munkaszerződés kifejezetten akként rendelkezik. Ha a felek csak azt kötötték ki, hogy a felmondási idő hat hónap, akkor ez a rendelkezés "felülírja" a törvényi mértéket, nem pedig növeli azt.[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]munkavégzés alóli felmentés tartamára a munkavállalót távolléti díj illeti meg, kivéve ha munkabérre egyébként nem lenne jogosult [Mt. 70. § (3) bek.]. Ugyanakkor a felek egybehangzó megállapodásukkal - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - az Mt. Második részében foglaltaktól, valamint munkaviszonyra vonatkozó szabályoktól a munkavállaló javára eltérhetnek [Mt. 43. § (1) és (3) bek.]. Mivel a felmondási időre vonatkozó szakasz nem kógens, azaz eltérést engedő rendelkezés (Mt. 85. §), ezért a felek, amennyiben az a munkavállaló számára kedvezőbb, eltérhetnek tőle. Ebben az esetben arra is figyelemmel kell lenni, hogy a törvény kimondja, hogy az eltérést az egymással összefüggő rendelkezések összehasonlításával kell elbírálni [Mt. 43. § (2) bek.].Esetünkben[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]a) pont]. E szabályoktól a felek megállapodása és a kollektív szerződés is csak a munkavállaló javára térhet el (Mt. 135. §).A hosszabb munkaközi szünet valóban a kérdés szerinti következményekkel jár. Arra nincs világos bírói gyakorlat, hogy a munkavállaló javára történő eltérést hogyan kell értelmezni. Elvileg nem kizárt, hogy ha a munkaközi szünet lerövidítése bizonyíthatóan a munkavállaló kezdeményezésére történt, és az nem kifogásolható, az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményére tekintettel sem [Mt. 97. § (1) bek.], akkor mindez tekinthető-e a munkavállaló javára szolgáló eltérésnek. Világos helyzetet azonban csak az eredményezne, ha a munkáltató a munkaközi szünet egy részét beszámítaná a munkaidőbe,[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]hiszen a szombat-vasárnap heti pihenőnapját tölti, amikor egyébként sincs munkavégzési, rendelkezésre állási kötelezettsége.A "szabadnap" azt jelenti, hogy az egyenlőtlen munkaidő-beosztásban egy adott munkanapra egyáltalán nem oszt be munkaidőt a munkáltató. Ez nem tévesztendő össze a szabadsággal, vagy a heti pihenőnappal, hiszen kifejezetten munkanapról van szó, amelyen azonban nincs teljesítendő munkavégzés. Például, a munkáltató úgy osztja be az adott hétre a teljesítendő 40 órát, hogy a munkavállalónak hétfőtől csütörtökig 10-10 órát, pénteken nulla órát rendel el, szombat és vasárnap pedig a heti két pihenőnap. Az ilyen nullaórás munkanapok, szabadnapok (más néven kiegyenlítő napok) szintén beszámítandók a 14 napos egybefüggő távollét idejébe. Nem vehetőek azonban figyelembe a 14 napos szabály szempontjából az előbb fel nem sorolt, nem tervezhető távollétek. Így például a keresőképtelenség vagy elháríthatatlan ok miatti munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés idejét nem lehet beszámítani.A kérdéses eset szerinti távollét azért nem felel meg a törvénynek, mert csak a naptári évre eső egybefüggő távollétet lehet figyelembe venni. Így csak a december 20-31. közötti napokat lehet egybeszámítani, a január 1-4. közötti távollét már a következő[…] részlet vége a válaszból.