Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2015. január 12-én (111. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2181

[…] alacsony költségtérítést adott a többi közalkalmazotthoz képest. Érvelése szerint a bíróságok a bizonyítékok logikus és okszerű értékelésével állapították meg, hogy a felperesekkel szemben a munkáltató hátrányos megkülönböztetést alkalmazott, amelyet a perbeli időben hatályos régi Mt. 5. §-ának (7) bekezdése szerint orvosolni kell, vagyis a munkáltató fizetési kötelezettsége fennállt (BH2008. 52).Egy újabb, elvi döntésben a Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy az egyenlő munkáért egyenlő bér követelményét nevesítő jogszabállyal (az elbírálás idején alkalmazandó régi Mt. 142/A. §; jelenleg Mt. 12. §) szemben téves az az álláspont, hogy a munkavállaló egyenlő bér elvére alapozott keresete az Ebktv. 8. §-ában felsorolt, a személyiség lényegi vonásának minősülő tulajdonság alapján vizsgálható. A Legfelsőbb Bíróság önmagában csak azt vizsgálta, hogy kik vannak összehasonlítható helyzetben, és a munkavállaló hozzájuk képest milyen összegű munkabérben részesült. A bíróság döntését arra alapozta, hogy ha a munkavállaló munkabére a vele összehasonlítható helyzetben lévő munkavállalók bérezésével összhangban áll, akkor nem sérül az egyenlő értékű munkáért járó egyenlő értékű bér elve (EBH2010. 2155).Az ismertetett esetekben közös, hogy a Legfelsőbb Bíróság kifejezetten nem az Ebktv. szerint állapította meg a hátrányos megkülönböztetést, hanem védett tulajdonság hiányában, önmagában az egyenlő értékű munkát végző munkavállalói státusz alapján hozta meg határozatait. E bírói gyakorlat alapján, ha a munkavállaló egyenlő értékű munkát végez más munkavállalóval, akkor az övével egyenlő értékű – a döntésekből kitűnően valójában nem kirívóan eltérő – bérben is kell részesülnie, akkor is, ha a hátrány nem valamely védett tulajdonsága miatt érte.Ehhez képest egy újabb döntésében eltérő alapra helyezkedett a Kúria, amikor kimondta, hogy a köztisztviselő önmagában a munkatársa jogszabályba ütköző […]