580 talált cikk a távolléti díj kifejezésre

Kérdés: Az Mt. 77. §-a (2) bekezdésének első pontja szerint a végkielégítésre való jogosultság feltétele, hogy a munkaviszony a felmondás közlésének vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában a (3) bekezdésben meghatározott tartamban fennálljon. Az Mt. 77. §-ának (4) bekezdése szerint a végkielégítés az Mt. 77. §-ának (3) bekezdése szerinti mértéke attól függően, hogy a munkaviszony három–öt, tíz–tizenöt, húsz–huszonöt éve áll fenn, további egyhavi, kéthavi vagy háromhavi távolléti díj összegével emelkedik, ha például a munkaviszony a munkáltató felmondása alapján, és a munkavállalóra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül szűnik meg. Hogyan kell értelmezni az emelt összegű végkielégítésre vonatkozó jogosultsági feltételt? Mikor kell a munkáltatónak vizsgálni, hogy a munkavállaló védett korúnak minősül-e, ami alapján az emelt összegű végkielégítés megilleti? A védett korúak egységesen a felmondás közlésének időpontjában válnak jogosulttá az emelt összegű végkielégítésre is, vagy pedig a felmondási idő hossza, illetve az ötéves védett időszakból még hátralévő idő befolyásolja ezt a jogosultságot, és például a nyugdíjhoz már közel álló védett korú munkavállaló egy hosszabb felmondási idő alatt a munkaviszony megszűnéséig „elveszti” jogosultságát a magasabb összegre? Konkrét példával: a munkavállaló munkaviszonya a felmondás közlésének időpontjában öt éve áll fenn, így kéthavi távolléti díjnak megfelelő végkielégítésre jogosult. A munkavállaló a felmondás közlésekor védett korú, de a felmondási idő alatt betölti a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt (illetve megszerzi az előírt szolgálati időt), ami alapján a munkaviszony megszűnésekor már nyugdíjas munkavállalónak minősül. Jár-e a munkavállalónak az emelt összegű végkielégítés?

Kérdés: A vezető tisztségviselő munkaviszonyának megszüntetésére az Mt. általános szabályait kell alkalmazni. A vezető tisztségviselőnél is számít a védett kor? Ha idén leváltják, de jövőre betölti az irányadó nyugdíjkorhatárt, akkor nála is figyelembe kell venni a végkielégítésnél a pluszjuttatásokat?

Kérdés: A cégünk készenléti jellegű munkakört alkalmaz (biztonsági őrök). Órabéresek, munkaszerződésük szerint az alapbérük a törvény által megengedett bérpótlékokat tartalmazza. Ha a munkavállaló nem dolgozik fizetett ünnepen, megkapja a fizetett ünnepre járó 12 órás távolléti díjat. Ha dolgozik a munkavállaló fizetett ünnepen, jár-e neki pluszban a munkaszüneti napra járó távolléti díj a ledolgozott órabérén felül, vagy ilyen esetben csak az órabért kell kifizetni részére? A munkáltató szerint nem járna pluszban annak, aki dolgozik fizetett ünnepen, mert a munkaszerződés alapján az órabérük magasabb, ami magában foglalja a pótlékokat. De ha így számoljuk, az a dolgozó, aki nem dolgozott fizetett ünnepen, jobban jár, mert ő megkapja 12 órára a távolléti díjat. Aki pedig dolgozott, az csak a ledolgozott napra kap bért, és nem kapná meg pluszban a fizetett ünnep után a távolléti díjat.

Kérdés: A köznevelési jogviszonyban foglalkoztatott munkavállalónak járó gyógypedagógiai pótlék a távolléti díj összegét emelő pótléknak számít-e?

Kérdés: Adott egy munkavállaló, aki felmondás hatálya alatt áll két hónapos felmondási idővel, ám ez idő alatt olyan magatartást tanúsított, amelynek következtében a munkáltató végül azonnali hatállyal megszüntette a munkaviszonyát. A munkavállaló vitatja az azonnali hatályú felmondás jogszerűségét, és a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeként, elmaradt jövedelem címén kártérítést igényel a munkáltatótól. 1. Ilyen esetben a munkaviszony körében elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítés összege ugyanúgy tizenkét havi távolléti díjnak megfelelő összeg? 2. Tekintettel arra, hogy a munkaviszony megszűnésének a napja a felmondási idő meghatározásával egzakt volt, a munkavállaló jogszerűen legfeljebb a felmondási idő végéig járó, elmaradt jövedelem összegét követelheti a munkáltatótól? 3. Változtat-e álláspontjukon, amennyiben a munkavállaló kezdeményezte a munkaviszony megszüntetését, majd ezt követően közölte a munkáltató az azonnali hatályú felmondását?

Kérdés: Egy munkavállalónk határozott idejű munkaszerződését jogellenesen szüntette meg. Az Mt. 84. §-ának (2) bekezdése értelmében a munkavállaló ilyenkor a határozott időből még hátralévő időre járó, de legfeljebb háromhavi távolléti díjnak megfelelő összeget köteles megfizetni. Ilyenkor a távolléti díjat bruttóban vagy nettóban kell megfizetnie a munkavállalónak?

Kérdés: Egy kft. ügyvezetője a 18 fő munkavállalóból 7 fővel külön-külön leült beszélni, hogy a cég fizetésképtelen lett, nem tudja a munkabéreket kifizetni a munkavállalóknak. Megérti, ha már holnap nem is jönnek be dolgozni. Ezzel a „módszerrel” 6 főtől azonnal megvált oly módon, hogy közös megegyezést írtak alá rövid határidővel. Így a munkáltató még a felmondási időt is megspórolta. Egy munkavállaló azonban kérte, hogy legyen jogilag rendben a felmondás. A munkáltató azonban közölte, hogy a szerződés szerinti felmondási időt nem akarja kifizetni. A munkavállaló legyen „jó arc”, és menjen el mihamarabb. Naponta zaklatta, hogy mikor távozik már. Így ez a kolléga is pár hét alatt távozott. A cégnyilvántartás szerint nincs felszámolás, végelszámolás a cég ellen, a cég fizetésképtelenségének jele nincs. Az elküldött munkavállalók mind közös megegyezést írtak alá, ezen a jogcímen került megszüntetésre a munkaviszonyuk. Van-e bármilyen lehetőségük az elküldött kollégáknak, hogy a felmondási időre járó járandóságot (végkielégítést) megkapják?

Kérdés: Az Mt. 209. §-ának (3) bekezdése alapján a vezetőre a kollektív szerződés hatálya nem terjed ki. A kommentárok értelmében annak nincs akadálya, hogy a munkáltató a vezető állású munkavállalójára a felek közötti megállapodással „terjessze ki” a kollektív szerződést (így a megállapodás tulajdonképpen megismételné a kollektív szerződés rendelkezéseit). Van-e annak akadálya, hogy a munkáltató egyoldalú jognyilatkozatával (egyoldalú kötelezettségvállalása útján/szabályzattal/belső gyakorlata által) vagy akár ráutaló magatartásával „terjessze ki” a vezető állású munkavállalóra a kollektív szerződést? Lehetséges, hogy a kollektív szerződésnek csak bizonyos rendelkezéseit terjessze ki a munkáltató a vezető állású munkavállalóra?

Kérdés: Mentesül-e az ülnök a munkahelyén a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól, ha bírósági ülnöki feladatot lát el, és részt vesz egy tárgyaláson e minőségében? Ha igen, akkor díjazás is megilleti a munkáltatójától, azaz fizetett a távolléte?

Kérdés: Mi alapján kötelezheti a munkáltató a munkavállalót valamilyen képzés elvégzésére? Ha a munkáltató kötelezi a munkavállalóját a képzés elvégzésére, szükséges-e ilyen esetben megállapodást kötni, vagy elegendő-e önmagában, ha a munkáltató egyoldalú jognyilatkozattal kötelezi a munkavállalót a képzésben részvételre? Ebben az esetben a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól mi alapján mentesül a munkavállaló a képzésben való időre?