Munkaadói utasítás – korlátok és minősítés


A munkáltató utasítási joga az Mt. 52. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglaltakból fakad? Mi ennek a korlátja, határa? Például a munkáltató egyoldalúan meghatározhatja a munkavégzés helyét, idejét, a munkavégzés módját és egyéb jellemzőket (pl. a munkaruha viselését)? A munkáltatói utasítás jognyilatkozatnak vagy pedig jognyilatkozatnak nem minősülő „egyszerű” nyilatkozatnak minősül?


Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2024. szeptember 24-én (266. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 5091

[…] következményekkel, ezért azok csak nyilatkozatoknak tekinthetők [ld. Lőrincz György: Az Mt. általános rendelkezései. In: Kozma Anna – Lőrincz György – Pál Lajos: A Munka Törvénykönyvének magyarázata. Orac, Budapest, 2023. 116. o.]. Az Mt. 15. §-ának (5) bekezdése erre is figyelemmel foglal akként állást, hogy a megállapodás teljesítése során tett, jognyilatkozatnak nem minősülő nyilatkozat, továbbá a munka irányításával összefüggő munkáltatói jognyilatkozat tekintetében az Mt. 20–26. §-ban foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.Az utasítási jog azonban nem korlátlan. Vannak formai korlátai: noha általában nem kötelező az utasítás írásba foglalása, ha azonban munkaviszonyra vonatkozó szabály (pl. jogszabály vagy kollektív szerződés) előírja, írásba kell foglalni azt. Az Mt. 108. §-ának (1) bekezdése külön is megemlíti, hogy a rendkívüli munkaidőt a munkavállaló kérése esetén írásban kell elrendelni. A munkavállaló kérésére a munkáltatónak minden egyéb utasítást is írásba kell foglalnia akkor is, ha az egyébként nem kötelező [Mt. 22. § (1) bek.]. Ezenfelül az Mt. számos korlátját adja a munkáltatói utasításoknak az egyes jogintézmények szabályozása során [így pl. a rendkívüli munkaidő naptári évenkénti korlátja általánosságban kétszázötven óra az Mt. 109. §-ának (1) bekezdése szerint, vagy az Mt. 53. §-ának (3) bekezdése alapján a munkaszerződéstől eltérő, más helységben végzendő munkavégzéshez bizonyos esetekben a munkavállaló hozzájárulása is szükséges, ami kétségkívül korlátját képezi a munkáltatói utasításnak].Az utasítási jog korlátja az is, hogy annak a megfelelő személytől kell származnia, azaz utasítást adni a munkáltató képviseletében eljáró személy jogosult, vagyis a munkáltatói jogkör gyakorlója [Mt. 20. § (1) bek.]. Ha a munkáltatói jogkört nem az arra jogosított személy (szerv, testület) gyakorolta, eljárása érvénytelen, kivéve, ha a jogkör gyakorlója a jognyilatkozatot jóváhagyta. Ugyanakkor jóváhagyás hiányában is érvényes a jognyilatkozat, ha a munkavállaló a körülményekből alappal következtethetett az eljáró jogosultságára [Mt. 20. § (3) bek.].Az utasítás korlátait tartalmazza az Mt. 54. §-a is. E szerint a munkavállaló köteles megtagadni az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása más személy életét, testi épségét, egészségét vagy a környezetet közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné. A munkavállaló megtagadhatja az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik, vagy életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné. A munkavállaló – a rendelkezésre állási kötelezettség teljesítésének idejére vonatkozó utasítást kivéve – az utasítás megtagadása esetén is köteles rendelkezésre állni. A munkavállaló a munkáltató utasításától eltérhet, ha ezt a munkáltató károsodástól való megóvása feltétlenül megköveteli, és a munkáltató értesítésére nincs mód. Az utasítástól való eltérésről a munkáltatót haladéktalanul tájékoztatni kell [Mt. 54. § (1)–(4) bek.]. A gyakorlat szerint […]
 
 

Elküldjük a választ e-mailen*

*
*ingyenes választ évente csak egyszer küldünk.
A *-gal megjelölt mezőket kötelező kitölteni.