Munkaidő-elszámolás hosszabb teljes munkaidő esetén
Kérdés
Portás-telepőr készenléti jellegű munkakörben, háromhavi munkaidőkeretben foglalkoztatott munkavállalóink vezénylésében kérnénk segítséget. Négy főből tartós táppénz miatt kiesett egy fő, hárman maradtak egy időre. Szerződés szerinti munkaidejük napi 11 óra, 24 órás szolgálatokat látnak el.
1. A júliustól induló keretben ahhoz, hogy az időarányos szabadságukat ki tudjuk adni, a vezénylésben párosával jelölünk nekik 12 órás beosztást, de szabadságra kiadva. Így egyiküknek a 24 órás szolgálat előtti napon lesz 12 órás szabadsága (07:00–19:00 óra között értendően), a másik dolgozónak pedig a 24 órás szolgálat utáni napon (19:00–07:00 óra között értendően). Mivel a legalább 11 órás pihenőidő megvan a munkaidő kezdete/vége és a szabadságra jelölt munkanapok között, úgy gondoljuk, szabályos ez a beosztás.
2. A beosztás szerinti – a munkaidőkeret átlagában – heti 72 órás munkaidő-maximumba bele kell-e számítani a szabadság, betegszabadság és egyéb távollétek tartamát is, tehát nem csak a tényleges munkavégzés óráit?
3. Az egyik dolgozó hozzátartozója halála miatt 24 órás szolgálatra vezényelt munkanapjára felmentést kapott, de a bérprogram nem engedte 24 órával elszámolni ezt a távollétet, csak a szerződés szerinti 11 órával. Helyes ez így?
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2025. július 22-én (279. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 5390
[…] reggel 7 órától másnap reggel 7 óráig szabadságon legyen, majd ezt követően – még ugyanazon a naptári napon – 7 órától 19 óráig beosztás szerinti munkaidőt teljesítsen. Nem lehetséges ugyanakkor, hogy a munkavállaló ugyanazon a munkanapon szabadságon is legyen és munkát is végezzen. Tilos például, hogy szabadságnak csak a reggel 7 és 19 óra közötti időt tekintsük, úgy, hogy ugyanazon a napon (azonos 24 órás periódusban) a munkavállaló dolgozott is (itt: 19 óra után).A munkaidőkeretben teljesítendő munkaidő meghatározásakor a távollét tartamát figyelmen kívül kell hagyni, vagy az adott munkanapra irányadó beosztás szerinti napi munkaidő mértékével kell számításba venni. Munkaidő-beosztás hiányában a távollét tartamát a napi munkaidő mértékével kell figyelmen kívül hagyni vagy számításba venni [Mt. 93. § (3) bek.]. Így a munkáltató választása szerint az első lehetőség, hogy figyelembe veszi a távollét idejére beosztott munkaidőt is. Mintha a munkavállaló dolgozott volna. A másik lehetőség, hogy teljesen figyelmen kívül hagyja, ez esetben viszont az adott nap a beosztható munkaidő mennyiségét is csökkenti. Ennek folytán az e napra […]
Jelentkezzen be!
Elküldjük a választ e-mailen*