Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2014. január 6-án (95. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1858

[…] munkaidő-beosztás szabályai szerint – az elmaradt hét pihenőnapját egy későbbi (vagy korábbi) időpontban kell beosztani. Tehát egyenlőtlen munkaidő-beosztásban is heti két pihenőnap jár, csupán az "ütemezés" lehet egyenlőtlen.Felhívjuk ugyanakkor a figyelmet, hogy a törvény szerint a munkáltató a munkaidőt az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére, valamint a munka jellegére figyelemmel köteles beosztani [Mt. 97. § (1) bek.]. Ez azt jelenti, hogy ha meg is engedik a pihenőnapszabályok a hosszabb, egybefüggő munkavégzést, ez csak akkor szabályos, ha nem jár a munkavállalók egészségének, biztonságának veszélyeztetésével. Nehéz vagy veszélyes fizikai munka mellett így szükséges lehet a rendszeres pihenőnapok biztosítása, ami természetesen a biztonságos munkavégzésért felelős munkáltató érdeke is. A rendkívüli munkaidő mértéke évente nem haladhatja meg a 250 órát, amely mértéket a kollektív szerződés legfeljebb 300 órára emelhet [Mt. 109. § (2) bek., 135. § (3) bek.]. Ezt a mennyiséget a munkáltató saját belátása szerint használhatja fel az év során, így elképzelhető, hogy azt már akár az első félévben kimeríti. Tekintettel kell azonban lenni arra, hogy a heti munkaidő mértéke – munkaidőkeret esetén átlagosan – a heti 48 órát nem haladhatja meg [Mt. 99. § (2), (7) bek.].A törvény szerint nem munkaidő a munkavállaló lakó- vagy tartózkodási helyéről a tényleges munkavégzés helyére, valamint a munkavégzés helyéről a lakó- vagy tartózkodási helyére történő utazás tartama [Mt. 86. § (3) bek. b) pont]. Nemcsak a munkaszerződés szerinti munkahelyre történő utazási időt, hanem általában, a tényleges munkavégzés helyére való eljutás időtartamát sem tekinti munkaidőnek a törvény. Ez akkor is így van, ha a munkavégzés külföldön történik. Így tehát az akár jelentős mértékű utazási idő sem része a munkaidőnek. A napi pihenőidőt a munkavállaló részére a napi munkájának […]