Rendkívüli munkavégzés díjazása és szabadidő biztosítása
Kérdés
Az Mt. 147. §-ának (2) bekezdése alapján a munkaidő-beosztás szerinti napi munkaidőt meghaladóan, illetve a munkaidőkereten felül végzett munka esetén adandó pótlék helyett a munkáltató előírhatja, hogy szabadidő jár. Egyik munkavállalónk úgy gondolja, hogy a rendkívüli munka ellenértéke a rendes munkabérből, azaz a havi személyi alapbér alapján megállapítható túlóraalapból, valamint az 50%-os vagy 100%-os pótlékból, vagy az ezek helyett adható szabadidőből áll. Ennek következtében – szerinte –, ha a munkáltató úgy dönt, hogy a pótlék helyett szabadidőt biztosít a munkavállaló számára, ettől függetlenül a rendkívüli munkavégzés időtartamára, valamint a szabadidő időtartamára is ki kell fizetnie a munkáltatónak a kiszámított órák alapján az alapot. Tehát ha például 2 órát dolgozott rendkívüli munkavégzéssel a munkavállaló, és ezért 2 óra szabadidőt kapott, akkor – a munkavállalónk szerint – a bérszámfejtéskor azt kell látnia a munkabérjegyzéken, hogy 2 órára eső személyi alapbérrel többet számfejtettünk neki. Szerintünk azonban ez az okfejtés hibás, mert a szabadidő az óraszámra jár, és nem úgy kell tekinteni, hogy csak a pótlékot váltja meg a munkáltató. Kérem, segítsenek eldönteni, igaza van-e a munkavállalónak?
Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2012. július 2-án (71. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1360
[…] ellenértékeként – a rendes munkabéren felül – átalány is meghatározható [Mt. 147. § (5) bek.]. Megállapítható tehát, hogy abban az esetben, ha a munkáltató a napi munkaidőt meghaladóan túlmunkát rendelt el, és a rendkívüli munkavégzés időtartamának megfelelő szabadidőt biztosít a munkavállalónak, akkor a szabadidővel mindössze – amint az a jogszabályi megfogalmazásból is egyértelműen kiderül – csak a pótlékot váltja meg, a személyi alapbért nem. A kiadott szabadidőre pedig a munkavállalót munkabére illeti meg, miután a szabadidő jogi értelemben és a bérezés szempontjából is munkaidőnek minősül, azaz a kiadott szabadidőt úgy kell tekinteni, mintha azt a munkavállaló munkában töltötte volna. Felhívjuk a figyelmüket, hogy a 2012. július 1-jén hatályba lépett új Mt. rendelkezéseinek június elején elfogadott szövege szerint a munkavállalónak – munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása alapján – ötven százalék bérpótlék vagy szabadidő jár a munkaidő-beosztás szerinti napi munkaidőt meghaladóan elrendelt rendkívüli munkaidőben, a munkaidőkereten vagy az elszámolási időszakon felül végzett munka esetén [új Mt. 143. § (1) bek.], tehát a rendkívüli munka helyett történő szabadidő biztosítása a továbbiakban nem a munkáltató egyoldalú döntésén, hanem a felek megállapodásán alapul majd. A szabadidő mértéke továbbra sem lehet kevesebb az elrendelt rendkívüli munkaidő vagy a végzett munka tartamánál, és erre az alapbér arányos része jár. A munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapra vonatkozó szabályok pedig feltehetően nem […]
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2012. július 2-án (71. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1360
[…] ellenértékeként – a rendes munkabéren felül – átalány is meghatározható [Mt. 147. § (5) bek.]. Megállapítható tehát, hogy abban az esetben, ha a munkáltató a napi munkaidőt meghaladóan túlmunkát rendelt el, és a rendkívüli munkavégzés időtartamának megfelelő szabadidőt biztosít a munkavállalónak, akkor a szabadidővel mindössze – amint az a jogszabályi megfogalmazásból is egyértelműen kiderül – csak a pótlékot váltja meg, a személyi alapbért nem. A kiadott szabadidőre pedig a munkavállalót munkabére illeti meg, miután a szabadidő jogi értelemben és a bérezés szempontjából is munkaidőnek minősül, azaz a kiadott szabadidőt úgy kell tekinteni, mintha azt a munkavállaló munkában töltötte volna. Felhívjuk a figyelmüket, hogy a 2012. július 1-jén hatályba lépett új Mt. rendelkezéseinek június elején elfogadott szövege szerint a munkavállalónak – munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása alapján – ötven százalék bérpótlék vagy szabadidő jár a munkaidő-beosztás szerinti napi munkaidőt meghaladóan elrendelt rendkívüli munkaidőben, a munkaidőkereten vagy az elszámolási időszakon felül végzett munka esetén [új Mt. 143. § (1) bek.], tehát a rendkívüli munka helyett történő szabadidő biztosítása a továbbiakban nem a munkáltató egyoldalú döntésén, hanem a felek megállapodásán alapul majd. A szabadidő mértéke továbbra sem lehet kevesebb az elrendelt rendkívüli munkaidő vagy a végzett munka tartamánál, és erre az alapbér arányos része jár. A munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapra vonatkozó szabályok pedig feltehetően nem […]
Vissza a találatokhoz
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
