Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2010. szeptember 20-án (41. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 798

[…] bizonyult. Kétségtelen, hogy adódhatnak olyan telefonbeszélgetések is, amelyeket a munkavállalók a munkáltató által biztosított telefonvonalon nem a munkával kapcsolatban, hanem saját érdekkörükben, magáncélzattal folytatnak le. Az ezekkel kapcsolatos költségek megtérítésére a munkáltatót egyetlen jogszabály sem kötelezi, noha az Mt. 13. §-a értelmében dönthet akként, hogy azokat teljes egészében vagy egy meghatározott összeghatárig ő maga állja. Mindebből látható, hogy az Önök által bevezetett gyakorlat csak akkor lehet jogszerű, ha a munkavállaló által megtérítendő költségek kizárólag ezekre a magáncélú beszélgetésekre korlátozódnak. Ezt azonban mindig csak esetről esetre lehetséges eldönteni – adott esetben a kimenő hívások listája alapján. A munkáltató azon rendelkezése tehát, amely egy bizonyos összeghatár felett voltaképpen vélelmezi a telefon magáncélokra történő használatát, összességében nem tekinthető jogszerűnek. A munkáltató ugyanis csak azt teheti meg, hogy a magáncélú használatot vagy teljes egészében megtiltja, vagy ilyen tiltás hiányában csak a ténylegesen magáncélból folytatott telefonbeszélgetések megfizetését követeli a munkavállalótól. A magáncélú beszélgetések ellenértékét a munkáltató – mint a munkavállaló munkaviszonnyal összefüggő tartozásainak megtérítésére irányuló igényét – a hároméves el­évülési időn belül fizetési meghagyással, munkaügyi perben vagy az Mt. 162. § (3) bekezdése alapján – a jogcím, az összeg, a jogorvoslat módjának és határidejének megjelölésével - írásbeli felszólítással érvényesítheti. A fizetési felszólítást a munkavállaló 30 napon belül keresetben támadhatja meg a munkaügyi bíróság előtt. Amennyiben ez elmarad, a fizetési felszólítás jogerőre emelkedik, s ekkor lehetőség van arra, hogy azt a bíróság végrehajtási záradékkal lássa el, amelynél fogva a fizetési felszólítás végrehajtható okirattá válik. Mivel a […]