Szabadságkiadás – egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén
Kérdés
Folyamatos munkarendben, napi 12 órás munkaidő-beosztásban, éves munkaidőkerettel foglalkoztatott munkavállalóknál technikailag hogyan oldható meg a szabadság munkanapban (8 órában) történő kiadása? Hogyan alakul a munkaidejük és munkabérük, ha például egy napra (12 órára) megy el szabadságra, vagy 4 napot szeretne igénybe venni? Hogyan kell kiadni és nyilvántartani szabadságukat? Van-e olyan bérprogram, amely kezeli a 12 órás munkaidő, 8 óra szabadság problémát?
Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2009. február 23-án (14. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 253
[…] munkavállaló számára a kiadott szabadságnapokra – függetlenül attól, hogy a munkavállaló a beosztása szerint az egyes napokon hány órát dolgozik (legalább 4 vagy akár 12 órát), a munkaidő mértéke, így napi teljes munkaidő esetén 8 óra alapulvételével kell a távolléti díjat fizetni. A munkaidőkeretbe tartozó óraszámból pedig annyiszor 8 órát kell levonni, ahány munkanapot a munkavállaló távol volt, vagy úgy kell tekinteni, mintha a munkaidőkeretben annyival kevesebb munkanap lett volna, ahányat a munkavállaló távol volt. Az eredeti munkaidő-beosztás szerinti és az előzőek szerint elszámolt idő különbözeteként jelentkező munkaidőt (ha napi 12 órára volt beosztva, akkor a "maradék" 4 órát) pedig a munkaidőkeret tartama alatt a munkáltató munkaidőként beoszthatja. Ha erre nincs lehetőség, a különbözetre a munkavállalót az állásidőre járó díjazás (személyi alapbér) illeti meg. Az Mt. 135. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a heti kettőnél több pihenőnapot biztosító munkaidő-beosztás esetén a szabadság kiadása tekintetében a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkavállaló két pihenőnapját, valamint a munkaszüneti napot. A szabadság kiadása során tehát nemcsak a munkavállaló munkaidő-beosztása szerinti munkanapjaira vonatkozóan kell a szabadságot kiadni és elszámolni, hanem – a szabadsággal nem érintett munkanapok kivételével – azokra a "kiegyenlítő" napokra (szabadnapokra) vonatkozóan is, amelyeken a munkavállaló nem végez munkát. "Szabadsággal nem érintett munkanapként" azt a napot kell figyelembe venni, amely a szabadsággal érintett első munkanapot megelőzi, illetve amely az utolsó szabadsággal érintett munkanapot követi. Ha például a munkavállalót hétfőre, keddre, csütörtökre és péntekre osztják be munkavégzésre egy adott héten, a szerda kiegyenlítő napnak (szabadnapnak), a szombat és a vasárnap pedig a heti pihenőnapnak tekintendő. Ha a munkavállaló kedden szeretne elmenni szabadságra, figyelemmel arra, hogy a szerda szabadnapnak minősül, a szabadsággal nem érintett következő nap a csütörtök, ezért a munkáltatónak a kedd mellett szerdára is szabadságot kell kiadnia a munkavállaló részére. Amennyiben a munkavállaló csak péntekre kíván szabadságot kivenni […]
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2009. február 23-án (14. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 253
[…] munkavállaló számára a kiadott szabadságnapokra – függetlenül attól, hogy a munkavállaló a beosztása szerint az egyes napokon hány órát dolgozik (legalább 4 vagy akár 12 órát), a munkaidő mértéke, így napi teljes munkaidő esetén 8 óra alapulvételével kell a távolléti díjat fizetni. A munkaidőkeretbe tartozó óraszámból pedig annyiszor 8 órát kell levonni, ahány munkanapot a munkavállaló távol volt, vagy úgy kell tekinteni, mintha a munkaidőkeretben annyival kevesebb munkanap lett volna, ahányat a munkavállaló távol volt. Az eredeti munkaidő-beosztás szerinti és az előzőek szerint elszámolt idő különbözeteként jelentkező munkaidőt (ha napi 12 órára volt beosztva, akkor a "maradék" 4 órát) pedig a munkaidőkeret tartama alatt a munkáltató munkaidőként beoszthatja. Ha erre nincs lehetőség, a különbözetre a munkavállalót az állásidőre járó díjazás (személyi alapbér) illeti meg. Az Mt. 135. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a heti kettőnél több pihenőnapot biztosító munkaidő-beosztás esetén a szabadság kiadása tekintetében a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkavállaló két pihenőnapját, valamint a munkaszüneti napot. A szabadság kiadása során tehát nemcsak a munkavállaló munkaidő-beosztása szerinti munkanapjaira vonatkozóan kell a szabadságot kiadni és elszámolni, hanem – a szabadsággal nem érintett munkanapok kivételével – azokra a "kiegyenlítő" napokra (szabadnapokra) vonatkozóan is, amelyeken a munkavállaló nem végez munkát. "Szabadsággal nem érintett munkanapként" azt a napot kell figyelembe venni, amely a szabadsággal érintett első munkanapot megelőzi, illetve amely az utolsó szabadsággal érintett munkanapot követi. Ha például a munkavállalót hétfőre, keddre, csütörtökre és péntekre osztják be munkavégzésre egy adott héten, a szerda kiegyenlítő napnak (szabadnapnak), a szombat és a vasárnap pedig a heti pihenőnapnak tekintendő. Ha a munkavállaló kedden szeretne elmenni szabadságra, figyelemmel arra, hogy a szerda szabadnapnak minősül, a szabadsággal nem érintett következő nap a csütörtök, ezért a munkáltatónak a kedd mellett szerdára is szabadságot kell kiadnia a munkavállaló részére. Amennyiben a munkavállaló csak péntekre kíván szabadságot kivenni […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
