Készenlét alatti munkavégzés napi- és heti pihenőidőben


Helyes az az értelmezés, mely szerint a készenlét és a napi pihenőidő egymással párhuzamosan is telhet, tekintettel arra, hogy a napi pihenőidőnek "két munkavégzés" (az adott napi munkavégzés és a következő munkanapi munkavégzés) között kell meglennie, és a készenlét nem munkavégzés, hanem rendelkezésre állás? Másképpen: ha a munkavállaló a napi pihenőt tölti, ezen idő alatt készenlétben állhat, és az nem befolyásolja/nem szakítja meg a napi pihenőidőt? Különös tekintettel a napi pihenőidővel és a heti pihenőnapokkal kapcsolatos új megállapításokra (MÁV-Start eset), és az Mt. 104. §-ának (5) bekezdésére, hogyan kell kiadni a napi pihenőidőt abban az esetben, ha a munkavállaló rendes munkaideje mindennap 8 órától 16 óráig tart, és péntek 16 órától a következő hétfő 8 órájáig készenlétben van, és ezen idő alatt rendkívüli munkavégzés történik? A példánál maradva: ha pénteken készenlét alatt 20 órától 21 óráig rendkívüli munkavégzést teljesít a munkavállaló, akkor a napi pihenőidő hétfő éjféltől hétfő 11 óráig tart, ebben az esetben a 8 és 11 óra közötti időtartam állásidőnek minősülne? Ha készenlét alatt vasárnap 15 órától 16 óráig végezne rendkívüli munkát, akkor is az előző eset szerint alakulna a pihenőidő és az állásidő? Ha azonban készenlét alatt hétfőn 6 órától 7 óráig végezne rendkívüli munkát, akkor 7 órától 18 óráig tartana a napi pihenőideje, ebből következően hétfőn a teljes rendes munkaidő (8 órától 16 óráig) állásidőnek minősülne, és legközelebb csak kedden végezhetne először munkát a munkavállaló?


Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2023. augusztus 8-án (248. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 4763

[…] napi pihenőidőt. Nincs ezért akadálya, hogy a készenlét és a napi pihenőidő egymással párhuzamosan teljen. Ugyanakkor, ha a készenlét alatt a munkavállaló munkát végez, az megszakítja a napi pihenőidejét. A munkáltatónak ezért számolnia kell azzal a kockázattal, hogy a napi pihenőidőre elrendelt készenlét alatti munkavégzés miatt "újraindul" a napi pihenő­idő, ami a következő beosztás szerinti munkaidőben állásidőt eredményezhet. Ha ugyanis másnap azért nem állítható munkába a munkavállaló a beosztás szerint tervezett időpontban, mert még nem telt el a napi pihenőidő, az így kieső időt állásidőként kell elszámolni (MK 17.). Ez akkor fordulhat elő, ha a napi munka befejezése és a készenlét alatti munkavégzés kezdete között még nem telt el az előírt minimális napi pihenőidő.Felhívjuk ugyanakkor a figyelmet, hogy a készenlét alatti munkavégzés nem jár ilyen hatással a heti pihenőidő tartama alatt. A heti pihenőidőt nem kell újra egybefüggően kiadni, ha annak idejére munkavégzés is esett, ugyanakkor ez a munkavégzés 100%-os bérpótlékkal elszámolandó, rendkívüli munkaidő lesz [Mt. 143. § (4) bek.]. Megjegyezzük, hogy az Mt. 2023. […]
 
 

Elküldjük a választ e-mailen*

*
*ingyenes választ évente csak egyszer küldünk.
A *-gal megjelölt mezőket kötelező kitölteni.