Szállásjuttatás harmadik országbeli munkavállalóknak
Kérdés
Az Mt. 12. §-ának (1) bekezdése szerint az egyenlő bánásmód értelmében, ha két munkavállaló egyenlő értékű munkát végez, akkor a díjazásukban nem tehető különbség valamely lényeges személyiségjegy alapján. Azonos munkáltatónál azonos munkakörben foglalkoztatott munkavállalók, a munkáltató azonos telephelyén végeznek munkát, ugyanakkor az egyik munkavállaló magyar állampolgár, a másik pedig harmadik országbeli állampolgár. A harmadik országbeli állampolgárnak a munkabér mellett biztosítva van a lakhatás is munkásszállás formájában, amelynek biztosítását törvény írja elő a munkáltató számára. Ugyanakkor a magyar állampolgárnak a munkáltató nem biztosít munkásszállást. Értelmezésünkben arra jutottunk, hogy a Magyarországon a harmadik országbeli vendégmunkásokat foglalkoztató cégeknek bizonyos esetekben kötelező biztosítaniuk a munkavállalók szállását. Ez a kötelezettség a munkavállalási engedély megszerzésének és fenntartásának feltétele. A magyar munkavállalók esetében ilyen jellegű jogszabályi kötelezettség a munkáltatókra nem vonatkozik. A szállás biztosítására vonatkozó kötelezettség nem diszkriminatív jellegű, hanem a munkavállalás feltételeihez kapcsolódó, a munkavállaló jogi helyzetét (tartózkodási engedély megszerzése és fenntartása) segítő intézkedés. A magyar jogszabályok által előírt, harmadik országbeli munkavállalókra vonatkozó, kötelező szállásjuttatás nem sérti az ekvivalencia elvét a magyar munkavállalókkal szemben. Ennek oka, hogy a két csoport jogi helyzete alapvetően eltérő: A harmadik országbeli munkavállalók számára a szállás biztosítása a tartózkodási engedély megszerzésének egyik feltétele. A magyar munkavállalókra nem vonatkoznak ilyen jogi feltételek, így esetükben a szállásjuttatás „extra” juttatásnak, béren kívüli juttatásnak minősül, amelynek az adózása a jogszabályok által meghatározott feltételekhez kötött. A két helyzet tehát nem összehasonlítható az ekvivalencia elvének szempontjából, mivel az alapul szolgáló jogi helyzetük különbözik.
Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2025. október 14-én (283. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 5494
[…] részesül kedvezőtlenebb bánásmódban (kap kevesebb munkabért, juttatást), mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levő (azaz a munkabér tekintetében az érintettel egyenlő értékű munkát végző, nem magyar nemzetiségű, állampolgárságú) személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne [Ebktv. 8. § d), t) pont].Amennyiben a magyar állampolgárságú, nemzetiségű munkavállaló (érintett) egyenlő értékű munkát végez a harmadik országbeli állampolgár másik munkavállalóval, és a harmadik országbeli állampolgár másik munkavállaló több juttatást kap, mint az érintett, önmagában azért, mert ő más nemzetiséghez tartozik (más ország állampolgára), harmadik országbeli állampolgár (függetlenül attól, hogy adott esetben csak ilyen szerződéses feltételek mellett engedi őt a saját állama munkát vállalni külföldön), akkor az megvalósítja a közvetlen hátrányos megkülönböztetést a magyar állampolgárságú sérelmére. E tekintetben tehát nincs jelentősége a dokumentációnak, sem a munkavállalóval kötött megállapodásnak. A munkáltató belső dokumentációjának, szabályzatainak egyedül abban a körben lenne jelentősége, ha a munkáltató azt kívánná kimutatni, hogy a két munkavállaló miért nem végez egyenlő értékű munkát, azaz miért nincsenek összehasonlítható helyzetben – mely esetben az egyenlő bér elvét sem kell rájuk alkalmazni.Téves az, a kérdésben megfogalmazott állítás, amely szerint a harmadik országbeli munkavállalók számára a munkáltató törvényi előírás alapján köteles lenne szállást biztosítani, ilyen jogszabály nincs hatályban. Idegenrendészeti szempontból a harmadik országbeli állampolgárnak kell gondoskodnia a szállásáról, ez tehát az ő kötelezettsége [Btátv. 17. § (1) bek. e) pont]. Csak a foglalkoztatási gyakorlat az, hogy ezt a szállást a munkáltató szervezi meg részére, és fizeti (helyette) közvetlenül a szállásadó felé annak költségét – ettől az még a munkavállaló jövedelemének minősül, ami lehet adómentes [Szja-tv. 1. számú melléklet 8.6. f) pont]. Egyedül a Fülöp-szigeteki állampolgárok esetében tipikus elvárás, hogy a munkáltató szállást biztosítson, de ez sem a magyar jogszabályokban megfogalmazott követelmény, hanem a Fülöp-szigeteki Migrant Workers Office (MWO) egyik szokásos feltétele a foglalkoztatás jóváhagyásához, és amit a munkáltatónak a munkaszerződésben kell vállalni. A szállás munkáltatói biztosítása egyébként is csak az alacsonyabb bérezésű munkavállalóknál jellemző – hasonlóan, mint azon, alacsonyabb bérezésű, magyar állampolgárságú munkavállalók esetében, akiknek az országon belüli munkavállalásához […]
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2025. október 14-én (283. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 5494
[…] részesül kedvezőtlenebb bánásmódban (kap kevesebb munkabért, juttatást), mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levő (azaz a munkabér tekintetében az érintettel egyenlő értékű munkát végző, nem magyar nemzetiségű, állampolgárságú) személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne [Ebktv. 8. § d), t) pont].Amennyiben a magyar állampolgárságú, nemzetiségű munkavállaló (érintett) egyenlő értékű munkát végez a harmadik országbeli állampolgár másik munkavállalóval, és a harmadik országbeli állampolgár másik munkavállaló több juttatást kap, mint az érintett, önmagában azért, mert ő más nemzetiséghez tartozik (más ország állampolgára), harmadik országbeli állampolgár (függetlenül attól, hogy adott esetben csak ilyen szerződéses feltételek mellett engedi őt a saját állama munkát vállalni külföldön), akkor az megvalósítja a közvetlen hátrányos megkülönböztetést a magyar állampolgárságú sérelmére. E tekintetben tehát nincs jelentősége a dokumentációnak, sem a munkavállalóval kötött megállapodásnak. A munkáltató belső dokumentációjának, szabályzatainak egyedül abban a körben lenne jelentősége, ha a munkáltató azt kívánná kimutatni, hogy a két munkavállaló miért nem végez egyenlő értékű munkát, azaz miért nincsenek összehasonlítható helyzetben – mely esetben az egyenlő bér elvét sem kell rájuk alkalmazni.Téves az, a kérdésben megfogalmazott állítás, amely szerint a harmadik országbeli munkavállalók számára a munkáltató törvényi előírás alapján köteles lenne szállást biztosítani, ilyen jogszabály nincs hatályban. Idegenrendészeti szempontból a harmadik országbeli állampolgárnak kell gondoskodnia a szállásáról, ez tehát az ő kötelezettsége [Btátv. 17. § (1) bek. e) pont]. Csak a foglalkoztatási gyakorlat az, hogy ezt a szállást a munkáltató szervezi meg részére, és fizeti (helyette) közvetlenül a szállásadó felé annak költségét – ettől az még a munkavállaló jövedelemének minősül, ami lehet adómentes [Szja-tv. 1. számú melléklet 8.6. f) pont]. Egyedül a Fülöp-szigeteki állampolgárok esetében tipikus elvárás, hogy a munkáltató szállást biztosítson, de ez sem a magyar jogszabályokban megfogalmazott követelmény, hanem a Fülöp-szigeteki Migrant Workers Office (MWO) egyik szokásos feltétele a foglalkoztatás jóváhagyásához, és amit a munkáltatónak a munkaszerződésben kell vállalni. A szállás munkáltatói biztosítása egyébként is csak az alacsonyabb bérezésű munkavállalóknál jellemző – hasonlóan, mint azon, alacsonyabb bérezésű, magyar állampolgárságú munkavállalók esetében, akiknek az országon belüli munkavállalásához […]
Vissza a találatokhoz
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
