Munkaidőkereten felül végzett munka
Kérdés
A munkáltató 2 hónapos munkaidőkeretet alkalmaz, és gazdasági érdekei miatt folyamatosan, hetente 6-7 munkanapra hirdet ki beosztott munkaidőt, az egyenlőtlen munkaidő-beosztás szabályait alkalmazva, naponta 8, illetve 12 órára. Mindezt úgy, hogy előre tudja, az általános munkarend szerinti munkaórák felett képződött többletmunkaidőt nem fogja tudni pihenőidőben visszaadni a munkaidőkeret végéig. A munkaidőkeret végén így a többletidőtartamot 50%-os pótlékkal fizetve szabályosnak tekinthető-e ez az eljárás? Felvetődhet-e a joggal való visszaélés esete, mivel a munkáltató láthatóan csak a pihenőnapra elrendelt rendkívüli munkaidőre vonatkozó pótlékok kifizetésének elkerülése miatt osztotta be előre normál munkanapra a hétvégéket?
Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2015. szeptember 1-jén (121. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2377
[…] korlát érvényesül, hogy olyan, a munkavégzéssel kapcsolatosan felmerült rendkívüli (előre nem látható) körülménynek kell mutatkoznia, ami nem teszi lehetővé, hogy megfelelő munkaszervezési eszközökkel élve a munkáltató rendes munkaidőben elláttathassa a munkát. Ilyen megfelelő munkaszervezési eszköz például, ha annyi munkavállalót foglalkoztatnak, amennyivel rendes munkaidőben is elláthatók a felmerülő feladatok. A rendes munkaidő minden hónapban előre tudottan történő meghaladása arra utal, hogy rendkívüliségről nincs szó, éppen ellenkezőleg, a munkáltatónál a "túlmunkáltatás" a munkaszervezés általános gyakorlataként érvényesül.A munkáltató megsérti az Mt. 97. §-ának (1) bekezdését, amely kimondja: a munkáltató a munkaidőt az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére, valamint a munka jellegére figyelemmel osztja be. A munkáltató munkaidő-beosztási joga alapvetően csak a munkaidőkeret óraszámára terjed ki. A kérdés szerinti esetben viszont a rendkívüli munkaidőt ténylegesen beosztás szerinti munkaidőként használja fel, amint a kérdés fogalmaz: a munkáltató "...előre tudja, hogy az általános munkarend szerinti munkaórák felett képződött többletmunkaidőt nem fogja tudni pihenőidőben visszaadni a munkaidőkeret végéig". Ténylegesen nem mást jelent ez, mint hogy a munkáltató egyoldalúan megemelte a munkavállalók szerződéses munkaidejét. Márpedig ezt azért sem teheti meg, mert az Mt. 92. §-ának (1)–(2) bekezdése alapján az általános teljes napi munkaidőnél, 8 óránál hosszabb munkaidőben nem lehet foglalkoztatni senkit (kivéve a munkáltató hozzátartozóját és a készenléti jellegű munkakört betöltő […]
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2015. szeptember 1-jén (121. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2377
[…] korlát érvényesül, hogy olyan, a munkavégzéssel kapcsolatosan felmerült rendkívüli (előre nem látható) körülménynek kell mutatkoznia, ami nem teszi lehetővé, hogy megfelelő munkaszervezési eszközökkel élve a munkáltató rendes munkaidőben elláttathassa a munkát. Ilyen megfelelő munkaszervezési eszköz például, ha annyi munkavállalót foglalkoztatnak, amennyivel rendes munkaidőben is elláthatók a felmerülő feladatok. A rendes munkaidő minden hónapban előre tudottan történő meghaladása arra utal, hogy rendkívüliségről nincs szó, éppen ellenkezőleg, a munkáltatónál a "túlmunkáltatás" a munkaszervezés általános gyakorlataként érvényesül.A munkáltató megsérti az Mt. 97. §-ának (1) bekezdését, amely kimondja: a munkáltató a munkaidőt az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére, valamint a munka jellegére figyelemmel osztja be. A munkáltató munkaidő-beosztási joga alapvetően csak a munkaidőkeret óraszámára terjed ki. A kérdés szerinti esetben viszont a rendkívüli munkaidőt ténylegesen beosztás szerinti munkaidőként használja fel, amint a kérdés fogalmaz: a munkáltató "...előre tudja, hogy az általános munkarend szerinti munkaórák felett képződött többletmunkaidőt nem fogja tudni pihenőidőben visszaadni a munkaidőkeret végéig". Ténylegesen nem mást jelent ez, mint hogy a munkáltató egyoldalúan megemelte a munkavállalók szerződéses munkaidejét. Márpedig ezt azért sem teheti meg, mert az Mt. 92. §-ának (1)–(2) bekezdése alapján az általános teljes napi munkaidőnél, 8 óránál hosszabb munkaidőben nem lehet foglalkoztatni senkit (kivéve a munkáltató hozzátartozóját és a készenléti jellegű munkakört betöltő […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
