Osztott munkaidő-beosztás – a munkaidő kérdéses megszakítása
Kérdés
Eladói munkakörben foglalkoztatott munkavállalóink munkaideje az üzlet nyitva tartásához igazodik: hétköznap délelőtt 9-től délután 1 óráig, valamint délután 4-től este 8 óráig dolgoznak. Ennek megfelelően osztott munkaidő szerepel a munkavállalók munkaszerződésében, azonban a két időszak között – a félórás ebédszünetet kivéve – nem mehetnek ki az üzletből, mert a háromórás szünetben is kezelniük kell a telefonokat, illetve ha áru érkezik, nekik kell átvenniük. Ezek a feladatok azonban általában csupán 10 perc munkavégzést jelentenek a három órából. Kérdésünk: minősíthető-e a munkavégzést megszakító idő szabadidőnek?
Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2008. augusztus 11-én (5. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 81
[…] ezt az időt. A bírói gyakorlat szerint abban az esetben, ha a munkavállalónak a két munkavégzés közötti időszakban – ahogyan ez a tényállás szerinti esetben is történik – a munkáltató rendelkezése alapján a munkahelyén kell tartózkodnia, a munkavégzést megszakító időszak nem tekinthető szabadidőnek, ez esetben a két munkavégzés közötti időszakra (ideértve a díjazási szabályokat is) az ügyeletre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A munkáltató azonban csak akkor rendelhet el ügyeletet, ha az a társadalmi közszükségletet kielégítő alapvető szolgáltatás folyamatos biztosítására, baleset, elemi csapás vagy súlyos kár, továbbá az életet, egészséget, testi épséget fenyegető veszély megelőzésére, illetőleg elhárítására, továbbá az alkalmazott technológia biztonságos, rendeltetésszerű alkalmazásának fenntartására irányul [Mt. 129. § (1) bekezdés]. Megítélésünk szerint az üzleti eladó munkakörébe tartozó feladatok nem feleltethetőek meg az ügyelet elrendelési feltételeinek, ezért a tényállás szerinti helyzetben megkérdőjelezhető lenne mindennek jogszerűsége. A fentiekre tekintettel véleményünk szerint a kérdésben leírt esetben a munkavállalók munkaideje – a munkaközi szünet kivételével […]
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2008. augusztus 11-én (5. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 81
[…] ezt az időt. A bírói gyakorlat szerint abban az esetben, ha a munkavállalónak a két munkavégzés közötti időszakban – ahogyan ez a tényállás szerinti esetben is történik – a munkáltató rendelkezése alapján a munkahelyén kell tartózkodnia, a munkavégzést megszakító időszak nem tekinthető szabadidőnek, ez esetben a két munkavégzés közötti időszakra (ideértve a díjazási szabályokat is) az ügyeletre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A munkáltató azonban csak akkor rendelhet el ügyeletet, ha az a társadalmi közszükségletet kielégítő alapvető szolgáltatás folyamatos biztosítására, baleset, elemi csapás vagy súlyos kár, továbbá az életet, egészséget, testi épséget fenyegető veszély megelőzésére, illetőleg elhárítására, továbbá az alkalmazott technológia biztonságos, rendeltetésszerű alkalmazásának fenntartására irányul [Mt. 129. § (1) bekezdés]. Megítélésünk szerint az üzleti eladó munkakörébe tartozó feladatok nem feleltethetőek meg az ügyelet elrendelési feltételeinek, ezért a tényállás szerinti helyzetben megkérdőjelezhető lenne mindennek jogszerűsége. A fentiekre tekintettel véleményünk szerint a kérdésben leírt esetben a munkavállalók munkaideje – a munkaközi szünet kivételével […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
