Műszakpótlékra jogosultság és a távollétek idejére beosztott munkanapok


A Kúria a műszakpótlékra jogosultsággal összefüggésben kifejtette, hogy nincs jelentősége annak, hogy az adott hónapban megállapítható legkorábbi és legkésőbbi időpont egyébként hány munkanapon valósul meg, mivel az előfordulás gyakoriságára nincs követelmény a jogszabály szövegében. Az Mt. 141. §-ának (2) bekezdése a munkanapok legalább egyharmada fordulatot használja; a munkanap fogalmát az Mt. 87. §-ának (1) bekezdése rögzíti, melyek összevetéséből az az értelmezés következik, hogy csak a ténylegesen ledolgozott napok arányszáma az irányadó. Általános szabályként a szabadságot a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni. Egy konkrét példán keresztül: a munkavállaló egyenlőtlen munkaidő-beosztásban, napi 12 órás munkaidővel 3 napon 18.00-tól 06.00 óráig és 2 napon 06.00-tól 18.00 óráig végez munkát, és 14 napon át a szabadságát tölti beosztás szerint 06.00-tól 14.00 óráig tartó munkaidejű munkanapok alatt, heti 2 pihenőnap kiadásával. A műszakpótlék számításánál hogyan jár el helyesen a munkáltató? Ha csak a ténylegesen ledolgozott napok figyelembevételével, vagy a beosztás szerint szabadság, betegszabadság és a ténylegesen ledolgozott napok arányát tekintve nézi az arányszámokat? Az egyharmad számításánál a kerekítés általános szabályait kell alkalmazni? Például 17 beosztás szerinti munkanap esetén 5 vagy 6 eltérésnek kell lennie? Történt-e változás a szabályozásban 2022 óta?


Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2026. január 13-án (287. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 5630

[…] foglalt elemekre tekintet nélkül kell azt megállapítani, hogy az adott hónapban a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont között legalább négy óra eltérés van-e. A második feltétel kapcsán a legkorábbi és a legkésőbbi időpontnak van jelentősége. A felsőfokú szóalak használatából következik, hogy minden hónapban csak egyetlen legkorábbi és egyetlen legkésőbbi időpont lehetséges. A törvény szerint e két időpont között kell megvizsgálni az eltérés mértékét, és ha ez eléri a négy órát, akkor a második feltétel teljesül. Annak nincs jelentősége, hogy az adott hónapban megállapítható legkorábbi és legkésőbbi időpont egyébként hány munkanapon valósul meg, mivel az előfordulás gyakoriságára nincs követelmény a jogszabály szövegében. Amennyiben a jogalkotó csak az egyharmad időn belüli négyórás eltérést kívánta volna bérpótlékkal ellentételezni, akkor ennek megfelelően kellett volna a jogszabály szövegét alakítania.Ezért annak meghatározásánál, hogy rendszeres változásról beszélhetünk-e, és így a munkavállaló műszakpótlékra jogosult-e, először meg kell határozni, hogy az adott hónapban a munkavállaló beosztása szerint hány munkanapot dolgozott, ezen munkanapoknak mennyi az egyharmad része, továbbá hányféle munkaidőkezdési időpontja volt. Mind az egyharmad, mind a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont közötti négy óra eltérés számításánál a havi munkaidő-beosztást kell figyelembe venni (EBH2019. M. 11).Az idézett ítélet nem tér ki arra, hogy a távollétek bármilyen módon befolyásolják-e a figyelembe veendő munkanapok számát. A jogosultság ugyanakkor a munkaidő-beosztásra, és nem a tényleges munkavégzésre épül, munkaidő-beosztása pedig szükségszerűen akkor is van a munkavállalónak, ha távolléte (pl. szabadsága) miatt nem végez ténylegesen munkát [Mt. 97. § (4) bek., 124. § (1) bek.]. Ezért álláspontunk szerint nem releváns az a kérdés, hogy a munkavállaló hány nap szabadságon volt az adott hónapban […]
 
 

Elküldjük a választ e-mailen*

*
*ingyenes választ évente csak egyszer küldünk.
A *-gal megjelölt mezőket kötelező kitölteni.