Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2025. szeptember 2-án (281. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 5420

[…] felmondása esetén köteles a munkavállalót – legalább a felmondási idő felére – a munkavégzés alól felmenteni. A töredéknapot egész napként kell figyelembe venni. A munkavégzés alól a munkavállalót a kívánságának megfelelően – legfeljebb két részletben – kell felmenteni. A munkavégzés alóli felmentés tartamára a munkavállalót távolléti díj illeti meg, kivéve, ha munkabérre egyébként nem lenne jogosult [Mt. 70. § (1)–(3) bek.]. A kérdés ezt a távolléti díjat nevezi „felmentési bérnek”. A szabadság tartamára is távolléti díj jár, így, ha ezen a jogcímen van távol a munkavállaló július 21. és 31. között, a szabadsága után jár részére a távolléti díj. Ugyanazon időszakra nem lehet két jogcímen (pl. szabadság és felmentési idő okán) mentesülni a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettség alól. Így egyfelől a szabadság és a felmondási idő részét képező, munkavégzés alóli mentesüléssel járó felmentési idő sem adható ki egyidejűleg, másfelől a távolléti díj sem járhat kétszeresen.Mivel a kérdés szerint a munkáltató nem módosította a szabadság kiadását, a július 21. és 31. közötti időszakban a munkavállaló ténylegesen a szabadságát töltötte, és ahhoz, hogy a munkáltató az Mt. fentebb idézett 70. §-ának megfeleljen, ezenfelül kellett a munkavállaló számára biztosítani a munkavégzés alóli felmentést a felmondási idő fele részében. (A kérdés már jóval a felmondási idő kezdetét, július 15-ét követően érkezett szerkesztőségünkbe, és annak megválaszolása július 21. napja után történt.) Az előbbi harmincnapos felmondási időnél maradva: ha a felmondási idő július 15-én kezdődött, és a munkavállaló július 21. és 31. között szabadságon volt, de július 15. és 20. között nem volt mentesítve a munkavégzési kötelezettsége […]