Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2023. január 17-én (239. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 4592

[…] elszámolása munkanapban történik. Ebben az esetben úgy kell tekinteni, hogy a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot [Mt. 124. § (2) és (4) bek.]. A kérdéses esetben a munkavállaló heti négy napot dolgozik, egy napja nullaórás munkanap, és van két heti pihenőnapja. Az idézett szabály szerint úgy kell tekinteni, mintha öt munkanapja volna, és eszerint kell a szabadságot kiadni. Így az egész heti mentesüléshez öt munkanap szabadság szükséges. Minden szabadságnapot a munkavállaló szerződés szerinti munkaidejével (itt: 8 órával) kell elszámolni, és ennyi időre jár a távolléti díj is. A másik lehetőség az órákban való elszámolás. Ez alapján a szabadság úgy is kiadható, hogy a munkavállaló a munkaidő-beosztással azonos tartamra mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól, és a szabadságot a munkavégzés alóli mentesülés tartamával egyező óraszámban kell nyilvántartani [Mt. 124. § (3)–(4) bek.]. Ilyenkor egy munkanap szabadság a munkavállaló munkaszerződése szerinti napi munka­idejével egyező óraszámnak felel meg. A teljesített munkaidőt pedig a beosztás szerinti munkaidővel kell elszámolni, azaz úgy kell tekinteni, hogy a szabadságon lévő munkavállaló annyi órát teljesített, mint amennyire a távollét napján eredetileg is be volt osztva. A jelen példában ez azt jelenti, hogy a hétfőtől csütörtökig kiadott napokra 10 óra szabadság számolandó el (1,25 nap), péntekre nulla óra (tehát az e napi távollét – mivel amúgy sem volt beosztva a munkavállaló – nem csökkenti az éves szabadság mértékét). A szabadság kétféle elszámolási módja között a munkáltató jogosult választani, ám választását […]