Állásidő a járvány idején

Válasz (részlet): […]eredetű vis maiornak tekinthető például a háború, a forradalom, illetve a pénznem megszűnése anélkül, hogy új pénznem lépne a megszűnt helyébe). A vis maiornak minősülő események abszolút jellegűek, tehát nem annak van jelentősége, hogy az adott személy tud-e ellenük védekezni, hanem annak, akad-e olyan ember, aki az adott eseményt el tudná hárítani. A vis maior körébe tartozó események az érvényesen létrejött szerződés teljesítését nem csupán megnehezítik, hanem emberi erővel el nem hárítható módon lehetetlenné teszik (BH2014. 147).A COVID-19 miatti járvány okozhat vis maiort. Ilyen lehet, ha a betegségek miatt hatósági járványügyi intézkedéseket foganatosítanak, amelyek megtiltják a foglalkoztatást egyes munkahelyeken, vagy épp a határok lezárása miatt ellehetetlenítik vagy jelentősen késleltetik a szükséges alapanyagok szállítását. Önmagában az, hogy egy beszállító a járványra hivatkozással felfüggeszti a működését, nem minősül ugyanakkor vis maiornak, és nem szolgálhat indokként arra, hogy a vele polgári jogi jogviszonyban álló más munkáltatók erre hivatkozással a munkaviszonyban vis maiort jelenthessenek be. A beszállítók általi ilyen nemteljesítés a polgári jogi szerződésszegés keretében értékelhető, és a munkáltató az ezzel összefüggő kárait - például az állásidőre kifizetett munkabérek költségeit - vele szemben érvényesítheti. Emellett a munkáltatónak - ha a termeléskiesése bármilyen okból várhatóan hosszabb ideig tartana - van lehetősége a munkaviszonyok megszüntetésére, és ezzel az állásidő elkerülésére. Az újabb munkaügyi ítélkezési gyakorlat az elháríthatatlan külső ok körében kiemelten kezeli a "külső" tényezőt[…]