Magáncélú távollétek munkaidőben
Kérdés
Egyik telephelyünkön rendszeressé vált, hogy a kollégák elkérik magukat munkaidőben, és ekkor intézik hivatali ügyeiket, vagy a gyermekek iskolájába, óvodájába sietnek fogadóórára. Erre az időre fizetés nélküli szabadságot írunk ki nekik, de ez nem tűnik elég visszatartó erőnek. Megtilthatjuk-e ezeket az eltávozásokat, és mondhatjuk-e, hogy ezeket a teendőiket intézzék a szabadságuk alatt?
Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2018. november 26-án (173. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 3431
[…] munkavállalónak rendelkezésre állni, a munkáltatónak foglalkoztatni. A munkáltató tehát dönthet úgy, hogy általános szabály szerint nem engedélyezi a fizetés nélküli távolléteket, és ragaszkodik a beosztás szerinti munkaidő teljesítéséhez.A kérdésben leírt, magáncélú távolléteket a munkavállaló megoldhatja szabadsággal, amelyből hét munkanapot kötelező a kérése szerinti időpontban kiadni. A szabadság iránti igényt azonban legalább 15 nappal korábban be kell jelenteni, ellenkező esetben a munkáltató nem köteles a szabadságot biztosítani, még akkor sem, ha ezt a hét munkanapot a tárgyévben még nem vette igénybe teljes mértékben a munkavállaló [Mt. 122. § (2) bek.]. Emellett a törvény szerint a munkavállaló mentesül rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól a különös méltánylást érdemlő személyi, családi vagy elháríthatatlan ok miatt indokolt távollét tartamára [Mt. 55. § (1) bek. j) pont]. Ez igazolt, nem fizetett távollétnek minősül (Mt. 146. §).Arra közelebbi meghatározás nincs a törvényben, hogy mit kell "különös méltánylást érdemlő" körülménynek tekinteni. Nincs időbeli korlátja ennek a mentesülésnek, de természetesen csak addig áll fenn, amíg a körülmények valóban különös méltánylást érdemelnek. Például, ha egy családtag balesetet szenved, akkor különös méltánylást érdemlő körülmény, […]
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2018. november 26-án (173. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 3431
[…] munkavállalónak rendelkezésre állni, a munkáltatónak foglalkoztatni. A munkáltató tehát dönthet úgy, hogy általános szabály szerint nem engedélyezi a fizetés nélküli távolléteket, és ragaszkodik a beosztás szerinti munkaidő teljesítéséhez.A kérdésben leírt, magáncélú távolléteket a munkavállaló megoldhatja szabadsággal, amelyből hét munkanapot kötelező a kérése szerinti időpontban kiadni. A szabadság iránti igényt azonban legalább 15 nappal korábban be kell jelenteni, ellenkező esetben a munkáltató nem köteles a szabadságot biztosítani, még akkor sem, ha ezt a hét munkanapot a tárgyévben még nem vette igénybe teljes mértékben a munkavállaló [Mt. 122. § (2) bek.]. Emellett a törvény szerint a munkavállaló mentesül rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól a különös méltánylást érdemlő személyi, családi vagy elháríthatatlan ok miatt indokolt távollét tartamára [Mt. 55. § (1) bek. j) pont]. Ez igazolt, nem fizetett távollétnek minősül (Mt. 146. §).Arra közelebbi meghatározás nincs a törvényben, hogy mit kell "különös méltánylást érdemlő" körülménynek tekinteni. Nincs időbeli korlátja ennek a mentesülésnek, de természetesen csak addig áll fenn, amíg a körülmények valóban különös méltánylást érdemelnek. Például, ha egy családtag balesetet szenved, akkor különös méltánylást érdemlő körülmény, […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
