Külföldi kiküldetésről szóló munkáltatói döntés vitathatósága
Kérdés
A 2035. és 2036. számon közölt kérdéshez kapcsolódva: a munkavállaló a vásár speciális jellege miatt érvényesítheti-e a két munkavégzés között részére járó 11 óra pihenőidejét (kötelező jellegű fogadás, kötelező jellegű üzleti vacsora stb.)? Hogyan kell fogadni azt a munkáltatói álláspontot, hogy akinek ez nem tetszik, az ne utazzon külföldre, és elképzelhető, hogy a jövőben a jogait érvényesítő munkavállaló a külföldi utazásokból "kimarad"? A viszonylag komplikált hazautazás, valamint a pihenőnapok igénybevétele miatt a munkavállaló az Mt. 6. §-ának (3) bekezdésére hivatkozva kezdeményezheti-e, hogy a munkáltató a munkavállaló érdekeit a méltányos mérlegelés alapján vegye figyelembe?
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2014. augusztus 11-én (104. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2037
[…] azon részt kell vennie, akkor annak időtartama is munkaidő – adott esetben rendkívüli munkaidő – lesz. Ilyenkor a napi munka befejezése a fogadás, vacsora vége – az az időpont, amelytől kezdve a munkavállaló jelenléte már nem kötelező –, és ettől az időponttól kell számítani a napi egybefüggő pihenőidőt.A munkáltató szabadon, mérlegelési jogkörében dönthet arról, hogy kinek rendel el kiküldetést, és kit foglalkoztat egyéb módon. A mérlegelés során meghozott döntése csak abban az esetben vitatható, a munkáltató mérlegelési jogkörében hozott döntésével szembeni igény abban az esetben érvényesíthető, ha a munkáltató a döntésének kialakítására irányadó szabályokat megsértette [Mt. 285. § (3) bek.]. Ilyen lehet, ha a munkáltató azért nem küldi ki a munkavállalót külföldre, mert a dolgozó a jogait kívánta érvényesíteni – ez a munkáltatói magatartás ugyanis a rendeltetésszerű joggyakorlás [Mt. 7. § (1) bek.] követelményét sértheti.A kérdésben idézett jogelv alapján a munkáltató a munkavállaló érdekeit a méltányos mérlegelés alapján köteles figyelembe venni, a teljesítés módjának […]
Jelentkezzen be!
Elküldjük a választ e-mailen*