Szabadság a felmondási idő alatt
Kérdés
Az Mt. 125. §-a kimondja, hogy a munkaviszony megszűnésekor, ha a munkáltató az arányos szabadságot nem adta ki, azt meg kell váltani. A fenti mondat megalapozza-e a munkáltató jogát arra, hogy kilépő dolgozójának a szabadságát ne adja ki akkor sem, ha azt a dolgozó kifejezetten kéri? Manapság ez egyre gyakoribb gond, s a munkáltató ezzel a mondattal takarózva végigdolgoztatja a teljes felmondási idő alatt a munkavállalóit, s a megmaradó részarányos szabadságos napokat megváltja pénzzel, noha a munkavállaló – alkotmányos jogával élve (regenerálódáshoz való jog) – a természetbeni kiadást kérte eleve a felmondásában. Nyilvánvaló, amennyiben nem lehetséges a szabadság kiadása, mert például a szabadság túlnyúlna a felmondási időszakon, vagy azonnali a felmondás és nincs más mód, akkor csak a pénzbeli megváltás marad. De ha lehetséges a kiadás, akkor jogosult a munkáltató megtagadni azt, azaz visszatarthatja a szabadságot jogszerűen?
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2013. július 29-én (88. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1711
[…] idő alatt is alapvetően a munkáltató rendelkezik a szabadsággal, így ő jogosult eldönteni, hogy azt még természetben kiadja, vagy a kérdésben is idézett szabály alapján a munkaviszony megszűnésekor pénzben megváltja. A munkavállaló kérése nem köti a munkáltatót, csak évi 7 munkanap erejéig. A munkavállaló szabadság iránti kérésének tehát csak akkor köteles eleget tenni a munkáltató, ha a felmondás közléséig a munkavállaló ezt a 7 napos keretet még nem merítette ki.Felhívjuk a figyelmet, hogy munkáltatói felmondás esetén a munkavállalót a felmondási idő felére fel kell menteni a munkavégzési kötelezettség alól, mégpedig a munkavállaló által kért időpontban, de legfeljebb két részletben (Mt. 70. §). Ezt nevezzük felmentési időnek, amelyre értelemszerűen nem lehet szabadságot kiadni, hiszen szabadság csak a beosztás szerinti munkanapra adható ki [Mt. 124. § (1) bekezdés]. Végül a felmondási időre kiadott […]
Jelentkezzen be!
Elküldjük a választ e-mailen*