Osztott napi munkaidő
Kérdés
Az osztott munkaidőt a kollektív szerződésben lehet-e szabályozni, vagy csak a munkavállalóval kötött megállapodással? Melyek az osztott munkaidő szabályai az új Mt. szerint?
Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2013. május 21-én (85. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1650
[…] történő szabályozás esetében e jogintézmény vonatkozásában megszorító rendelkezést nem tartalmaz. Megítélésünk szerint abban az esetben, ha egy feltétel érvényesülését az Mt. kifejezetten a felek megállapodásához, azaz munkaszerződéshez köti, mindez nem helyettesíthető a kollektív szerződés rendelkezésével. Példaként hozhatjuk véleményünk alátámasztására az Mt. azon szabályát, mely szerint a szabadságot – eltérő megállapodás hiányában – úgy kell kiadni, hogy tartama legalább összefüggő tizennégy napot elérjen. Az idézett rendelkezés a 122. § (3) bekezdésében található, amely esetében a kollektív szerződésre az Mt. 135. §-a nem állapít meg megszorító rendelkezést, mégsem gondolhatjuk, hogy a munkáltató és a szakszervezet ekkor – felismerve a munkavállaló érdekét – úgy szabályoz, hogy tizennégy napnál rövidebb egybefüggő szabadság is elég lesz részére. Kétségtelenül e tekintetben mindennél egyértelműbb törvényi szabályozásra lenne szükség.Az osztott napi munkaidő általános jellegű, a felek megállapodását nélkülöző kollektív szerződésben elrendelt alkalmazhatóságának kizártságát támasztja alá közvetetten az, hogy az Mt. 135. §-ának (6) bekezdése, amely szerint a kollektív szerződés a 135. § (4) bekezdése alapján – a polgári repülésben hajózó, légiutas-kísérő, repülőgépes műszaki, továbbá a légi utasok és járművek földi kiszolgálását végző, valamint a légi navigációs szolgáltatások biztosításában közreműködő vagy azt közvetlenül […]
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2013. május 21-én (85. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1650
[…] történő szabályozás esetében e jogintézmény vonatkozásában megszorító rendelkezést nem tartalmaz. Megítélésünk szerint abban az esetben, ha egy feltétel érvényesülését az Mt. kifejezetten a felek megállapodásához, azaz munkaszerződéshez köti, mindez nem helyettesíthető a kollektív szerződés rendelkezésével. Példaként hozhatjuk véleményünk alátámasztására az Mt. azon szabályát, mely szerint a szabadságot – eltérő megállapodás hiányában – úgy kell kiadni, hogy tartama legalább összefüggő tizennégy napot elérjen. Az idézett rendelkezés a 122. § (3) bekezdésében található, amely esetében a kollektív szerződésre az Mt. 135. §-a nem állapít meg megszorító rendelkezést, mégsem gondolhatjuk, hogy a munkáltató és a szakszervezet ekkor – felismerve a munkavállaló érdekét – úgy szabályoz, hogy tizennégy napnál rövidebb egybefüggő szabadság is elég lesz részére. Kétségtelenül e tekintetben mindennél egyértelműbb törvényi szabályozásra lenne szükség.Az osztott napi munkaidő általános jellegű, a felek megállapodását nélkülöző kollektív szerződésben elrendelt alkalmazhatóságának kizártságát támasztja alá közvetetten az, hogy az Mt. 135. §-ának (6) bekezdése, amely szerint a kollektív szerződés a 135. § (4) bekezdése alapján – a polgári repülésben hajózó, légiutas-kísérő, repülőgépes műszaki, továbbá a légi utasok és járművek földi kiszolgálását végző, valamint a légi navigációs szolgáltatások biztosításában közreműködő vagy azt közvetlenül […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
