Távolléti díj egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén


Egy havidíjas munkavállaló hétfőtől csütörtökig napi 8,5 órát, pénteken 6 órát dolgozik. 2013. január 2-án egy nap szabadságot vesz ki, így január 31-ig 168,5 órát dolgozik, alapbére 200 000 Ft. Helyes-e a következő számítás? 200 000 Ft / 174 = 1149,43 x 8,5 = 9770 Ft szabadságra; ugyanez a fizetett ünnepre; 1149,43 x 168,5 = 193 679 Ft a ledolgozott óráira; azaz összesen: 9770 Ft + 9770 Ft + 193 679 Ft = 213 219 Ft. Véleményem szerint a törvényalkotó nem gondolt arra, hogy a 174 órára eső teljes munkaidős óraszám nem egyeztethető össze a konkrét havi óraszámokkal.


Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2013. március 18-án (82. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1593

[…] munka­vállaló a szabadság kiadása során a beosztással azonos tartamra mentesül munkavégzési kötelezettsége alól, és a kiadott szabadságot ezzel egyező óraszámban kell elszámolni és nyilvántartani [Mt. 124. § (2) bek.]. Tehát ha olyan napon kerül kiadásra a szabadság, amikor a munkavállaló 8,5 óra munkavégzésre van beosztva, akkor aznapra 1149,43 x 8,5 óra = 9770 Ft távolléti díj jár.Megjegyezzük, hogy a fenti számítás "fizetett ünnepekre", vagyis a munkaszüneti napokra nem alkalmazható havidíjas munkavállaló esetén. Az Mt. akként rendelkezik, hogy a távolléti díj a munkavállalót csak óra- vagy teljesítménybérezés esetén illeti meg a napi munkaidőre, ha az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti nap miatt csökken a teljesítendő munkaidő [Mt. 146. § (3) bek. d) pont]. Havidíjas munkavállaló esetén azonban nem írja elő a törvény a távolléti díj fizetését a munkaszüneti napokra.A ledolgozott munkaidő számítását külön nem határozza meg a törvény. A különböző számítási elméletek között éppen ennek kiszámításánál találunk komoly eltéréseket. Álláspontunk szerint ebben az esetben is azt kell alapul venni, hogy a törvény az egy órára járó alapbért kógens módon a százhetvennégyes osztó kiszámításával rendeli kiszámítani [Mt. 136. § (3) bek.]. A napi távolléti díj az egy órára járó távolléti díj és a napi munkaidő (és nem a beosztás szerinti, hanem az általános napi munkaidő) szorzata, ami teljes munka­idő esetén nyolc óra [Mt. 149. § (1) bek. b) pont]. Ebből következően nem 168,5 órával kell megszorozni az egy órára eső távolléti díj összegét, hanem a 8 órával, valamint az adott hónapban beosztás szerinti […]
 
 

Elküldjük a választ e-mailen*

*
*ingyenes választ évente csak egyszer küldünk.
A *-gal megjelölt mezőket kötelező kitölteni.