Távolléti díj számítási módjai
Kérdés
A 2013-tól hatályos, új távolléti díj számításával van problémám. Ha a dolgozónak nem volt munkaidő-beosztása, akkor a 148. § (1) bekezdése alapján a bérpótlékot (műszakpótlék, túlórapótlék, készenlét) hathavi irányadó időszak alapján számítjuk. Kell-e a túlórapótlékkal is számolni? A havibér 149 000 Ft, a bérpótlékra jogosító órák száma az irányadó időszakban 524 óra, míg a ledolgozott órák száma 888. Ennek alapján: 524:888 = 0,59, tehát több mint 30%. A bérpótlék összege az irányadó időszakban 92 483 Ft, osztva 888-cal = 104,14 Ft, tehát 149 000:174 = 856,32+104,14 = 960,46 Ft lesz az egy órára jutó távolléti díj. A készenlét nem éri el átlagosan a havi 96 órát, így ezzel nem lehet számolni. Másik számítási módról is hallottam, de ezt törvényileg nem látom alátámasztva. Ha a dolgozónak volt munkaidő-beosztása, akkor a távollét idejére az alapbér + műszakpótlék (havibér 149 000 Ft osztva 174-gyel = 856,32 x 30% = 256,89 Ft, tehát egy órára jutó távolléti díja 1113,21 Ft) járna a 147. § (1) bekezdése alapján. Mennyi a munkavállaló távolléti díja, és mikor mit kell számolni?
Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2013. február 4-én (80. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1550
[…] pótlékokat: a műszak- és az éjszakai pótlékot (feltéve hogy külön-külön az irányadó időszakban legalább a munkaidő 30-30%-ában éjszakai vagy műszakpótlékra volt jogosult a munkavállaló), illetve az ügyeleti és a készenléti pótlékot, feltéve hogy az irányadó időszakban legalább 96-96 óra ügyeletet vagy készenlétet teljesített a munkavállaló [Mt. 151. § (2)–(4) bek.]. A munkavállalónak általában van munkaidő-beosztása; közölt új beosztás hiányában ugyanis a legutolsó beosztása irányadó [Mt. 97. § (4) bek.]. Amennyiben a munkavállaló a munkavégzési (rendelkezésre állási) kötelezettsége alól mentesül, és e miatt kap távolléti díjat, annak összegét mindig az első számítási mód szerint kell kiszámolni.A második számítási mód alkalmazásával kapcsolatban a szakmai közvélemény megosztott, irányadó ítélkezési gyakorlat pedig a "friss" szabályozásban nem áll rendelkezésünkre. Az egyik értelmezés szerint ezt a számítási módot azokban az esetekben kell alkalmazni, amikor nem munkavégzési (rendelkezésre állási) kötelezettség alól mentesül a munkavállaló – azaz nem volt munkaidő-beosztása [Mt. 151. § (1) bek.] –, de mégis távolléti díjat kell számolni (pl. szabadságmegváltás, kártérítési felelősség, végkielégítés). A másik értelmezés szerint, figyelemmel a törvényszöveg "a munkavállaló munkaideje a munkavégzés alóli mentesülés tartamára nem volt beosztva" fordulatának nyelvtani interpretációjára, a második számítási mód csak azon esetekre korlátozódik, amikor a munkavállaló távolléti díjra jogosító jogcímen legalább részben úgy mentesül munkavégzési kötelezettsége alól, hogy munkaidő-beosztással nem rendelkezik. Ezen értelmezés elfogadása esetén az alapbér mellett az irányadó időszakban kifizetett valamennyi bérpótlékot figyelembe kell venni a távolléti díj megállapításának azon eseteiben, amikor mindez nem a munkavégzési kötelezettség alóli mentesüléssel van összefüggésben, hanem a távolléti díj valamely […]
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2013. február 4-én (80. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1550
[…] pótlékokat: a műszak- és az éjszakai pótlékot (feltéve hogy külön-külön az irányadó időszakban legalább a munkaidő 30-30%-ában éjszakai vagy műszakpótlékra volt jogosult a munkavállaló), illetve az ügyeleti és a készenléti pótlékot, feltéve hogy az irányadó időszakban legalább 96-96 óra ügyeletet vagy készenlétet teljesített a munkavállaló [Mt. 151. § (2)–(4) bek.]. A munkavállalónak általában van munkaidő-beosztása; közölt új beosztás hiányában ugyanis a legutolsó beosztása irányadó [Mt. 97. § (4) bek.]. Amennyiben a munkavállaló a munkavégzési (rendelkezésre állási) kötelezettsége alól mentesül, és e miatt kap távolléti díjat, annak összegét mindig az első számítási mód szerint kell kiszámolni.A második számítási mód alkalmazásával kapcsolatban a szakmai közvélemény megosztott, irányadó ítélkezési gyakorlat pedig a "friss" szabályozásban nem áll rendelkezésünkre. Az egyik értelmezés szerint ezt a számítási módot azokban az esetekben kell alkalmazni, amikor nem munkavégzési (rendelkezésre állási) kötelezettség alól mentesül a munkavállaló – azaz nem volt munkaidő-beosztása [Mt. 151. § (1) bek.] –, de mégis távolléti díjat kell számolni (pl. szabadságmegváltás, kártérítési felelősség, végkielégítés). A másik értelmezés szerint, figyelemmel a törvényszöveg "a munkavállaló munkaideje a munkavégzés alóli mentesülés tartamára nem volt beosztva" fordulatának nyelvtani interpretációjára, a második számítási mód csak azon esetekre korlátozódik, amikor a munkavállaló távolléti díjra jogosító jogcímen legalább részben úgy mentesül munkavégzési kötelezettsége alól, hogy munkaidő-beosztással nem rendelkezik. Ezen értelmezés elfogadása esetén az alapbér mellett az irányadó időszakban kifizetett valamennyi bérpótlékot figyelembe kell venni a távolléti díj megállapításának azon eseteiben, amikor mindez nem a munkavégzési kötelezettség alóli mentesüléssel van összefüggésben, hanem a távolléti díj valamely […]
Vissza a találatokhoz
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
