Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2009. június 29-én (20. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 378

[…] kölcsönvevő munkavállalóinak, a munkaviszony a kölcsönbeadó és a munkavállaló között áll fenn. Ezzel párhuzamosan a törvény sem mondja ki, hogy a kollektív szerződés megkötésére, hatályára és alkalmazandóságára vonatkozó szakaszok alkalmazása körében a kölcsönvevő minősülne munkáltatónak. A munkaidő vonatkozásában csak a szabályok, de csak a kölcsönzött munkavállalókra irányadó rendelkezések betartása (!) tekintetében minősül a kölcsönbevevő munkáltatónak, így az Mt.-ben a munkaidőre történő utalás nem a kölcsönbevevőre hatályos kollektív szerződésben megállapított szabályok feltétlen alkalmazhatóságát jelenti. Fenti értelmezésünket támasztja alá a kölcsönbeadó tájékoztatási kötelezettségére irányadó törvényi előírás. A munkáltató (kölcsönbeadó) – ha a munkaszerződés nem tartalmaz tájékoztatást – legkésőbb a munkaszerződés megkötésétől számított két héten belül köteles a munkavállalót írásban tájékoztatni – egyebek mellett – arról, hogy a kölcsönbeadó kollektív szerződés hatálya alá tartozik-e [Mt. 193/H. § (3) bek. j) pont]. Feltételezhető, hogy ha a kölcsönvevőnél hatályos kollektív szerződés rendelkezéseit kellene alkalmazni, akkor a törvény kifejezetten arra utalt volna. Az Mt. tehát kifejezetten elismeri a kölcsönbeadóra kiterjedő hatályú kollektív szerződés létének lehetőségét, ennek viszont semmilyen értelme nem lenne abban az esetben, ha a kölcsönzött munkavállalóra nem a kölcsönbeadónál, hanem a kölcsönvevőnél hatályos kollektív szerződést kellene alkalmazni, hiszen a foglalkoztatás minden esetben a kölcsönvevőnél valósul meg. Ilyen módon a kölcsönbeadónál hatályos kollektív szerződést szinte soha nem lehetne alkalmazni, és az rendeltetését veszítené. Az Mt. meghatározott esetekben kifejezetten rendelkezik arról, hogy a kollektív szerződés mely rendelkezései mely munkavállalókra irányadók. Így például munkaerő-kölcsönzés esetén az egyenlőnek elismert munkáért járó egyenlő bér elve (Mt. 142/A. §) alkalmazásának tekintetében a kölcsönvevőnél hatályos meghatározott bérelemeket – melyeket kollektív szerződés is rögzíthet – mely foglalkoztatási idő után kell a kölcsönzött munkavállalókra is érvényesíteni [Mt. 193/H. § (9)–(10) bek.]. Összegezve: álláspontunk szerint a kölcsönvevőre kiterjedő hatályú kollektív szerződés rendelkezései – így a munkaidőre és a pihenőidőre vonatkozó rendelkezései – nem alkalmazhatók a kölcsönzött munkavállalókra, vagyis számukra – a kölcsönbeadóra kiterjedő hatályú kollektív szerződés hiányában – legfeljebb négyhavi, illetve legfeljebb tizenhat heti időtartamra rendelhető el munkaidőkeret. 2. A kölcsönbeadó a kölcsönvevőnél irányadó munkarend megváltozásáról legkésőbb a változás hatálybalépését követő egy hónapon belül köteles írásban tájékoztatni a munkavállalót. Ha a változás oka a munkaviszonyra vonatkozó szabály módosulása, akkor elegendő erre a módosult szabályra utalni e körben [Mt. 193/H. § (3) bek. b) pont, (4)–(5) bek.]. A törvény értelmében ugyanakkor a munkaviszonyra vonatkozó szabály fogalmába itt is a kölcsönbeadóra kiterjedő hatályú kollektív szerződést kell beleérteni. Ha a kölcsönvevő munkaidőkeretet alkalmaz, a keret kezdő és befejező időpontját meg kell határoznia, és erről a munkavállalót írásban tájékoztatnia kell. Írásbelinek minősül ebből a szempontból a tájékoztatás, ha azt a munkáltatónál a helyben szokásos módon közzéteszik [Mt. 118/A. § (4) bek., figyelemmel az Mt. 193/G. § (5) bek. f) pont, és az Mt. 193/P. § (3) bek. rendelkezéseire]. A […]