Utazási idő – munkaidőn belül vagy kívül


Az Mt. 86. §-ának (3) bekezdése szerint, nem munkaidő a munkavállaló lakó- vagy tartózkodási helyéről a tényleges munkavégzés helyére, valamint a munkavégzés helyéről a lakó- vagy tartózkodási helyére történő utazás tartama. Hogyan értelmezendő a fenti passzus, ha a munkavállalónak belföldi vagy külföldi kiküldetés keretében több órát kell utaznia az adott napi/heti munkavégzés helyszínére? Miként befolyásolja ezt a vasárnapi vagy munkaszüneti napon történt utazás? Ha tehát egy külföldi, hétfő reggeltől csütörtökig tartó konferenciára a munkavállalónak vasárnap délután kell elutaznia, mely utazás költségeit természetesen a munkáltató 100%-ban állja, ezenkívül milyen kötelező térítési kötelezettsége van (ha van egyáltalán) a munkáltatónak a munkavállaló felé?


Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2025. november 25-én (285. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 5560

[…] helyre való eljutás, illetve az onnan való hazautazás ideje sem. Ezért nem lenne jelentősége annak sem, ha az utazás vasárnapra vagy munkaszüneti napra esne. Ugyanakkor ettől az Európai Unió Bírósága eltérő jogértelmezést követ, miszerint munkaidőnek minősül az az utazási idő, amelyet az állandó vagy szokásos munkavégzési hellyel nem rendelkező munkavállalók a lakóhelyük, valamint a munkáltatójuk által kijelölt első és utolsó ügyfél közötti mindennapos utazással töltenek (Tyco eset, C-266/14.). Ebből a logikából az következik, hogy amikor a tényleges munkavégzési helyben a felek nem megegyeznek, hanem azt a munkáltató egyoldalúan állapítja meg, az utazással töltött időt munkaidőnek kell tekinteni. Ebben az esetben viszont a munkáltatót nemcsak az utazási költségek megtérítése terheli, hanem a munkabér megfizetése is erre az időre, figyelembe véve adott esetben, hogy az utazás heti pihenőnapon, vasárnap vagy munkaszüneti […]
 
 

Elküldjük a választ e-mailen*

*
*ingyenes választ évente csak egyszer küldünk.
A *-gal megjelölt mezőket kötelező kitölteni.