Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2025. június 24-én (278. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 5373

[…] bek.].Mivel a kérdésben szereplő köztisztviselő nyugdíjasnak minősül, de nem határozatlan, hanem határozott idejű közszolgálati jogviszonnyal rendelkezik, ebből eredően reá az indokolás mellőzésére irányadó szabályt nem lehet alkalmazni. Ettől függetlenül a törvény nyelvtani és logikai értelmezése alapján – megítélésünk szerint – vonatkozik rá is a Küt. 39. §-a (2) bekezdésének d) pontja, azaz ez esetben is megszüntethető a közszolgálati jogviszony felmentéssel, mivel ő is nyugdíjasnak minősül.Nem egyértelmű, így nehezen értelmezhető, hogy ez esetben mi a különbség a határozatlan és a határozott idejű közszolgálati jogviszony felmentéssel történő megszüntetése között, ha az érintett nyugdíjas. A Küt. rendelkezéseiből kiolvasható álláspontunk szerint, hogy amennyiben határozatlan idejű a közszolgálati jogviszony, a felmentést nem kell indokolni, ha viszont határozott, akkor nem kerülhető el az indokolás. Ugyanakkor a Küt. 39. §-a (2) bekezdésének d) pontja kifejezetten tartalmaz egy indokot, a „nyugdíjasnak minősülést” mint felmentésre okot adó esetet. Ezt – megítélésünk szerint – úgy kell értelmezni, hogy fel lehet menteni a határozott idejű közszolgálati jogviszonyban álló köztisztviselőt, az indokolást azonban nem lehet mellőzni, ezért az indok ilyenkor maga a „nyugdíjasnak minősülés” lesz. Viszont ennek a felmentésből világosan ki kell tűnnie, valósnak kell lennie, és egyben okszerűnek is. Úgy tűnik, hogy míg az első két követelményt teljesíti önmagában a nyugdíjasnak minősülésre való hivatkozás a felmentésben, ám az okszerűséghez ennél elviekben több kell: elviekben a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 95. számú állásfoglalása alapján az indoknak olyannak kell lennie, amely igazolja, hogy a jogviszony rendeltetését vesztette, és egyben az kellően komoly és meggyőző indokul szolgál a felmentésre. Mivel nem ismert az, hogy a gyakorlat ez utóbbit miként ítéli meg, nehezen lehet teljesen bizonyosat állítani. Egyfelől lehetne azt mondani, hogy a „nyugdíjasnak minősülés” eleve okszerű, hiszen maga a Küt. határozza meg felmentési okként. Másfelől amellett is lehetne érvelni, hogy ez önmagában nem elegendő, valamilyen többletindokot kell a munkáltatónak ilyenkor felmutatnia, azaz nyugdíjasnak minősül, és ez az állapot olyan, amelynél fogva indokolt megszüntetni a jogviszonyát, mert az rendeltetését vesztette a munkáltató oldalán.Adott esetben a továbbfoglalkoztatásra irányuló kérelemmel összefüggésben a jogviszony fenntartására vonatkozó „engedélyt” vissza lehetne vonni (és ennek visszavonása egyben lehetne a felmentés okszerű indoka is akár), de valójában ez nem lenne tökéletes megoldás, hiszen a Küt. 12. §-ának (2) bekezdése szerint ez egy egyoldalú jognyilatkozat, ezért azt – mivel korábban már a címzettel […]