Keresőképtelenség, megváltozott munkaképesség, felmondás
Kérdés
Munkavállalónk táppénzre való jogosultsága 2024. október 31. napjával lejárt, 2024. november 1-jétől ellátás nélküli keresőképtelen állományban van. Minden hónapban, jelenleg is, a háziorvosától kap igazolást, hogy továbbra is keresőképtelen, a munkáját nem tudja ellátni. A munkáltató a NAV-nak jelentette a biztosítási jogviszony szünetelését. A munkavállaló 2023 novemberétől megváltozott munkaképességűnek minősül (össz-szervezeti egészségkárosodása: 52%). A munkáltató, mivel a munkavállaló keresőképtelen állományban van, nem tudja elküldeni foglalkozás-egészségügyi alkalmassági vizsgálatra. A munkavállaló a közvetlen vezetőjének már többször is akként nyilatkozott, hogy nem tudja ellátni a munkakörébe tartozó feladatokat. A munkáltató felajánlott többször is könnyebb munkát, részmunkaidőben, amit a munkavállaló mindig elutasított. Most kaptunk egy levelet a munkavállalótól, hogy a munkáltató nem tesz eleget a foglalkoztatási kötelezettségének, mert olyan munkakört ajánlottunk fel, amit nem tud ellátni. Azt szeretné, hogy mondjon fel neki a munkáltató, és fizesse meg a végkielégítést. Hivatkozik az Alkotmánybíróság 1/2025. (II. 27.) számú határozatára, mely az Mt. 146. §-ának (2) bekezdését Alaptörvénybe ütközőnek minősítette. Kötelező-e a munkáltatónak felmondani a munkavállaló munkaviszonyát, és megfizetnie a végkielégítést annak ellenére, hogy tudnánk neki könnyebb munkát biztosítani?
Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2025. június 24-én (278. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 5371
[…] a munkáltató nem hivatkozhat az Mt. 147. §-ának (1) bekezdése szerinti elháríthatatlan külső okra. Annak ellenére sem, hogy a munkavállaló az Mt. 55. § (1) bekezdésének a) pontja – munkaköre ellátására egészségi okból való alkalmatlansága – alapján mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól.A kérdés szerint azonban nem arról van szó, hogy a munkavállaló egészségi okból alkalmatlan lenne a munkaköre ellátására, hanem arról, hogy megváltozott munkaképességűnek minősül és keresőképtelen. Az Alkotmánybíróság határozata épp azon nyugszik, hogy a keresőképtelenség és az egészségi okból bekövetkezett alkalmatlanság két különböző élethelyzet, a jogalkotó azonban ezeket a megsemmisített szabály alapján azonosan kezelte. Mivel a kérdésben említett munkavállaló keresőképtelen, nem áll fenn a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége sem [Mt. 55. § (1) bek. a) pont]. A munkáltatónak ebben az esetben és általánosságban máskor sem kötelező felmondani a munkavállaló munkaviszonyát. Ezt a munkavállaló nem „igényelheti”. A munkáltató – ha így dönt – ugyan felmondhatja a keresőképtelen munkavállaló munkaviszonyát, de a felmondási idő legkorábban a betegség miatti keresőképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy év után kezdődhet el [Mt. 68. § (2) bek. a) pont], és ez esetben valóban kellene végkielégítést is fizetni [Mt. 77. § (5) bek. b) pont].Az Mt. 51. §-ának (3) bekezdése szerint a munkavállalót csak olyan munkára lehet alkalmazni, amely testi alkatára, fejlettségére, […]
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2025. június 24-én (278. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 5371
[…] a munkáltató nem hivatkozhat az Mt. 147. §-ának (1) bekezdése szerinti elháríthatatlan külső okra. Annak ellenére sem, hogy a munkavállaló az Mt. 55. § (1) bekezdésének a) pontja – munkaköre ellátására egészségi okból való alkalmatlansága – alapján mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól.A kérdés szerint azonban nem arról van szó, hogy a munkavállaló egészségi okból alkalmatlan lenne a munkaköre ellátására, hanem arról, hogy megváltozott munkaképességűnek minősül és keresőképtelen. Az Alkotmánybíróság határozata épp azon nyugszik, hogy a keresőképtelenség és az egészségi okból bekövetkezett alkalmatlanság két különböző élethelyzet, a jogalkotó azonban ezeket a megsemmisített szabály alapján azonosan kezelte. Mivel a kérdésben említett munkavállaló keresőképtelen, nem áll fenn a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége sem [Mt. 55. § (1) bek. a) pont]. A munkáltatónak ebben az esetben és általánosságban máskor sem kötelező felmondani a munkavállaló munkaviszonyát. Ezt a munkavállaló nem „igényelheti”. A munkáltató – ha így dönt – ugyan felmondhatja a keresőképtelen munkavállaló munkaviszonyát, de a felmondási idő legkorábban a betegség miatti keresőképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy év után kezdődhet el [Mt. 68. § (2) bek. a) pont], és ez esetben valóban kellene végkielégítést is fizetni [Mt. 77. § (5) bek. b) pont].Az Mt. 51. §-ának (3) bekezdése szerint a munkavállalót csak olyan munkára lehet alkalmazni, amely testi alkatára, fejlettségére, […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
