Munkaszerződés két nyelven
Kérdés
Munkáltatóként az ukrán állampolgárságú munkavállalóinkkal kétnyelvű – ukrán és magyar nyelvű – munkaszerződést kötünk. Álláspontunk szerint a munkaszerződés a szóban létrejött megállapodás írásbeli leirata. Az Mt. 22. §-ának (7) bekezdésében foglaltak szerint olyan személy esetén, aki nem érti azt a nyelvet, amelyen az írásbeli nyilatkozatát tartalmazó okirat készült, az írásbeli jognyilatkozat érvényességének feltétele az is, hogy magából az okiratból kitűnjék, annak tartalmát a tanúk egyike vagy a hitelesítő személy a nyilatkozó félnek felolvasta és megmagyarázta. Azzal, hogy a munkavállalók a munkaszerződésben látják a saját nyelvük szerinti fordítást, eleget teszünk az érvényességi feltételeknek? Vagy csak akkor teljes körű és érvényes a megállapodás, ha annak tartalmát a tanúk egyike felolvasta és megmagyarázta a munkavállaló számára (és ennek ténye az okiratból kitűnik)?
Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2024. július 16-án (263. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 5028
[…] készül, hanem a munkavállaló anyanyelvére, de legalábbis olyan nyelvre, amelyet maga is ért (jelen esetben ukránra), lefordításra kerül, valójában nem alkalmazandó az Mt. 22. §-ának (7) bekezdése, feltéve, hogy mindkét nyelvet irányadónak tekintik, vagy arról külön nem rendelkeznek, hogy melyik nyelv az irányadó. Az Mt. 22. §-ának (7) bekezdésében foglalt feltétel ugyanis nem valósul meg, azaz nem arról van szó, hogy a munkavállaló nem érti azt a nyelvet, amelyen az írásbeli nyilatkozatát tartalmazó okirat készült, hiszen a munkaszerződés egyszerre két nyelven, az általa értett nyelven is megfogalmazásra kerül. Ebből következően ilyenkor nem kell azt a tanúnak felolvasnia és megmagyaráznia a munkavállaló számára, így a tanúk alkalmazása sem szükséges.Ha viszont a kétnyelvű okirat esetében a felek rögzítik, hogy a magyar nyelv az irányadó vita esetén, a másik nyelv ahhoz képest értelemszerűen csak tájékoztató jelleggel bír, ekkor – megítélésünk szerint – azért nem kell alkalmazni […]
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2024. július 16-án (263. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 5028
[…] készül, hanem a munkavállaló anyanyelvére, de legalábbis olyan nyelvre, amelyet maga is ért (jelen esetben ukránra), lefordításra kerül, valójában nem alkalmazandó az Mt. 22. §-ának (7) bekezdése, feltéve, hogy mindkét nyelvet irányadónak tekintik, vagy arról külön nem rendelkeznek, hogy melyik nyelv az irányadó. Az Mt. 22. §-ának (7) bekezdésében foglalt feltétel ugyanis nem valósul meg, azaz nem arról van szó, hogy a munkavállaló nem érti azt a nyelvet, amelyen az írásbeli nyilatkozatát tartalmazó okirat készült, hiszen a munkaszerződés egyszerre két nyelven, az általa értett nyelven is megfogalmazásra kerül. Ebből következően ilyenkor nem kell azt a tanúnak felolvasnia és megmagyaráznia a munkavállaló számára, így a tanúk alkalmazása sem szükséges.Ha viszont a kétnyelvű okirat esetében a felek rögzítik, hogy a magyar nyelv az irányadó vita esetén, a másik nyelv ahhoz képest értelemszerűen csak tájékoztató jelleggel bír, ekkor – megítélésünk szerint – azért nem kell alkalmazni […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
