Helyettesítési díj összege – akinek az illetményétől függ
Kérdés
A Kttv. 52. §-ának (4) bekezdése szerinti helyettesítés esetében, amikor betöltetlen köztisztviselői munkakört kell ellátni, hogyan határozható meg a helyettesítők száma és a díj mértéke? Lehetséges-e, hogy egy betöltetlen munkakört akár három fő helyettesítsen a saját illetményének 35%-a, 25%-a és 25%-a mértékéig? Kell-e a helyettesítési díjat úgy értelmezni, hogy az csak 50%-ig terjedhet, azaz vagy egy fő helyettesít 25% és 50% közötti illetményért, vagy maximum két fő 25-25%-ért? A Kttv. 52. §-ának (2) és a (4) bekezdéseiben foglalt helyettesítés esetében az elhatárolás alapja az, hogy a helyettesítőnek a munkakörébe tartozik-e a helyettesítés a munkaköri leírás alapján, vagy sem? Ettől függ, hogy a díjra a helyettesítő a helyettesített vagy a saját illetménye alapján és az első naptól vagy a harminc nap után jogosult?
Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2024. június 25-én (262. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 5013
[…] bek.]. Ennélfogva nem kizárt, hogy a három helyettesítő megkaphassa a saját illetményének 35, 25 és 25%-át a fenti esetben. A helyettesítési díj mértékére vonatkozó rendelkezést úgy kell értelmezni, hogy az ilyen esetben egyfelől köztisztviselőnként csak legfeljebb a saját illetmény 50%-áig terjedhet, másfelől nem jelenti azt, hogy legfeljebb csak két köztisztviselő helyettesíthet a betöltetlen munkakörön az illetménye 25-25%-áért. Az arányokban megmutatkozó különbséget megalapozhatja például, hogy ki mennyi többletfeladatot lát el, mennyi időt tölt el azzal, illetve a helyettesítés milyen erőfeszítést kíván meg tőle. Értelemszerűen a helyettesítők között nem tehető hátrányos megkülönböztetés.A Kttv. 52. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a köztisztviselő a munkáltató intézkedése alapján munkakörébe nem tartozó munkát végez, és az eredeti munkakörét is ellátja, illetményén felül külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti. Az előbb ismertetett Kttv. 52. §-ának (4) bekezdése értelmében a köztisztviselő akkor is jogosult a helyettesítési díjra, ha tartósan távol lévő köztisztviselőt helyettesít, illetve részben vagy egészében többletfeladatként betöltetlen munkakört lát el. A két eset közötti elhatárolás alapja, hogy az első esetben a helyettesítő a munkakörébe nem tartozó munkát végez, és emellett az eredeti munkakörét is ellátja, a másodikban ugyanez a kiindulópont, viszont ott többletkörülményként vagy tartósan távol lévő köztisztviselő helyettesítéséről van szó, vagy részben vagy egészében többletfeladatként kifejezetten betöltetlen munkakört lát el. Az első esetben [Kttv. 52. § (2) bek.] egyéb okból szükséges a helyettesítés, azaz nem tartósan távol lévő köztisztviselőt helyettesít a köztisztviselő, illetve nem betöltetlen munkakör ellátásáról van szó. Az, hogy a helyettesítési díjra a helyettesítő a helyettesített vagy a saját illetménye alapján jogosult, attól függ, hogy a helyettesítés a Kttv. 52. §-ának (2) bekezdése vagy (4) bekezdése alá esik a fentiek szerint. A Kttv. 52. §-ának (2) bekezdése szerinti esetben ugyanis a helyettesítési […]
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2024. június 25-én (262. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 5013
[…] bek.]. Ennélfogva nem kizárt, hogy a három helyettesítő megkaphassa a saját illetményének 35, 25 és 25%-át a fenti esetben. A helyettesítési díj mértékére vonatkozó rendelkezést úgy kell értelmezni, hogy az ilyen esetben egyfelől köztisztviselőnként csak legfeljebb a saját illetmény 50%-áig terjedhet, másfelől nem jelenti azt, hogy legfeljebb csak két köztisztviselő helyettesíthet a betöltetlen munkakörön az illetménye 25-25%-áért. Az arányokban megmutatkozó különbséget megalapozhatja például, hogy ki mennyi többletfeladatot lát el, mennyi időt tölt el azzal, illetve a helyettesítés milyen erőfeszítést kíván meg tőle. Értelemszerűen a helyettesítők között nem tehető hátrányos megkülönböztetés.A Kttv. 52. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a köztisztviselő a munkáltató intézkedése alapján munkakörébe nem tartozó munkát végez, és az eredeti munkakörét is ellátja, illetményén felül külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti. Az előbb ismertetett Kttv. 52. §-ának (4) bekezdése értelmében a köztisztviselő akkor is jogosult a helyettesítési díjra, ha tartósan távol lévő köztisztviselőt helyettesít, illetve részben vagy egészében többletfeladatként betöltetlen munkakört lát el. A két eset közötti elhatárolás alapja, hogy az első esetben a helyettesítő a munkakörébe nem tartozó munkát végez, és emellett az eredeti munkakörét is ellátja, a másodikban ugyanez a kiindulópont, viszont ott többletkörülményként vagy tartósan távol lévő köztisztviselő helyettesítéséről van szó, vagy részben vagy egészében többletfeladatként kifejezetten betöltetlen munkakört lát el. Az első esetben [Kttv. 52. § (2) bek.] egyéb okból szükséges a helyettesítés, azaz nem tartósan távol lévő köztisztviselőt helyettesít a köztisztviselő, illetve nem betöltetlen munkakör ellátásáról van szó. Az, hogy a helyettesítési díjra a helyettesítő a helyettesített vagy a saját illetménye alapján jogosult, attól függ, hogy a helyettesítés a Kttv. 52. §-ának (2) bekezdése vagy (4) bekezdése alá esik a fentiek szerint. A Kttv. 52. §-ának (2) bekezdése szerinti esetben ugyanis a helyettesítési […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
