Túlvett szabadság – a visszavonás kérdése
Kérdés
Megállapodhat-e a munkáltató és a munkavállaló szabadság visszavonással kapcsolatban egy esetleges jövőbeni munkaviszony-megszűnés esetére adott évben? A nyári leálláskor a munkáltatónak több szabadságot kell kiadni a munkavállalónak, mint amennyi időarányosan megilletné, azonban fennáll annak a veszélye, hogy ha időközben felmond a munkavállaló, akkor több szabadság került kiadásra, és azt a munkáltatónak már nincs lehetősége visszavonni. Az 1992. évi Mt. 136. §-ának (2) bekezdése egyértelműen leírta, hogy egy munkaviszony megszűnésekor a munkabért (többletszabadság) visszavonhatja a munkáltató, de erre az Mt. nem tér ki.
Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2021. augusztus 10-én (216. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 4214
[…] valóban nem tartalmaz kifejezett felhatalmazást a törvény, hogy ellenkező esetben – ha a munkavállaló az időarányosnál több szabadságot vett igénybe a munkaviszony megszűnéséig – a munkáltató visszakövetelhetné a többletnapokra járó díjazást. A szakirodalomban kialakult többségi álláspont szerint ez a törvény más rendelkezéseiből sem vezethető le egyértelműen (pl. a jogalap nélkül felvett munkabér visszakövetelésére vonatkozó szabályokból). Ezért a munkáltató feladata, hogy a naptári év során lehetőleg úgy ütemezze a szabadság kiadását, hogy az nagyjából megfeleljen az időarányosan járó mennyiségnek. Ha ettől eltér, akkor a munkaadót terheli annak kockázata, hogy az év folyamán megszűnő munkaviszonyban több szabadságot adott ki, mint amit kötelező lett volna.A felek egyéni megállapodása az idézett törvényi rendelkezésektől csak a munkavállaló javára térhet el, illetve a pénzbeli megváltás […]
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2021. augusztus 10-én (216. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 4214
[…] valóban nem tartalmaz kifejezett felhatalmazást a törvény, hogy ellenkező esetben – ha a munkavállaló az időarányosnál több szabadságot vett igénybe a munkaviszony megszűnéséig – a munkáltató visszakövetelhetné a többletnapokra járó díjazást. A szakirodalomban kialakult többségi álláspont szerint ez a törvény más rendelkezéseiből sem vezethető le egyértelműen (pl. a jogalap nélkül felvett munkabér visszakövetelésére vonatkozó szabályokból). Ezért a munkáltató feladata, hogy a naptári év során lehetőleg úgy ütemezze a szabadság kiadását, hogy az nagyjából megfeleljen az időarányosan járó mennyiségnek. Ha ettől eltér, akkor a munkaadót terheli annak kockázata, hogy az év folyamán megszűnő munkaviszonyban több szabadságot adott ki, mint amit kötelező lett volna.A felek egyéni megállapodása az idézett törvényi rendelkezésektől csak a munkavállaló javára térhet el, illetve a pénzbeli megváltás […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
