Órabéres munkavállaló távolléti díja fizetett ünnepre
Kérdés
Jól tudjuk, hogy munkaidőkeret alkalmazása esetén az órabéres munkavállalót abban az esetben is távolléti díj illeti meg az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti napon, ha munkavégzésre be van osztva, vagyis a távolléti díj független a beosztástól?
Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2021. január 19-én (207. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 4057
[…] általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti napra kell-e fizetni az órabéres munkavállaló részére távolléti díjat. Ennek keretében azt állapította meg, hogy az Mt. 146. § (3) bekezdése d) pontjának alkalmazása esetén nem annak van döntő jelentősége, hogy az órabéres munkavállaló az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti napon végez-e ténylegesen munkát, vagy sem, hanem az a meghatározó, hogy bármely okból csökkent-e a teljesítendő munkaideje. Etekintetben lényeges körülmény, hogy a munkaidőkeretben a teljesítendő munkaidőt a munkaidőkeret tartama, a napi munkaidő és az általános munkarend alapulvételével kell megállapítani akként, hogy az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti napot figyelmen kívül kell hagyni [Mt. 93. § (2) bek.]. Az Mt. indokolása szerint a hétköznapra eső munkaszüneti napot attól függetlenül le kell vonni, hogy a munkavállaló a beosztása szerint e napon egyébként végez-e munkát vagy sem. Ekkor ugyanis a munkavállaló által teljesítendő munkaidő – ellentétben a hétvégére eső munkaszüneti nappal – mindenképpen csökken.Az így kieső munkaidőre járó díjazást ellensúlyozza az Mt. 146. §-a (3) bekezdésének d) pontja, előírva, hogy erre az időre a munkavállalót távolléti díj illeti meg. Az Mt. 146. §-a (3) bekezdésének d) pontjában […]
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2021. január 19-én (207. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 4057
[…] általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti napra kell-e fizetni az órabéres munkavállaló részére távolléti díjat. Ennek keretében azt állapította meg, hogy az Mt. 146. § (3) bekezdése d) pontjának alkalmazása esetén nem annak van döntő jelentősége, hogy az órabéres munkavállaló az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti napon végez-e ténylegesen munkát, vagy sem, hanem az a meghatározó, hogy bármely okból csökkent-e a teljesítendő munkaideje. Etekintetben lényeges körülmény, hogy a munkaidőkeretben a teljesítendő munkaidőt a munkaidőkeret tartama, a napi munkaidő és az általános munkarend alapulvételével kell megállapítani akként, hogy az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti napot figyelmen kívül kell hagyni [Mt. 93. § (2) bek.]. Az Mt. indokolása szerint a hétköznapra eső munkaszüneti napot attól függetlenül le kell vonni, hogy a munkavállaló a beosztása szerint e napon egyébként végez-e munkát vagy sem. Ekkor ugyanis a munkavállaló által teljesítendő munkaidő – ellentétben a hétvégére eső munkaszüneti nappal – mindenképpen csökken.Az így kieső munkaidőre járó díjazást ellensúlyozza az Mt. 146. §-a (3) bekezdésének d) pontja, előírva, hogy erre az időre a munkavállalót távolléti díj illeti meg. Az Mt. 146. §-a (3) bekezdésének d) pontjában […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
