Munkaviszony azonnali hatályú felmondásának következményei
Kérdés
Egy kolléga 2020. február 1-jén kezdett nálunk dolgozni, munkaszerződését határozott időre kötöttük, 2021. március 31. volt a szerződés vége. 2020. október 12-én beadta az azonnali hatályú felmondását, részletes indoklással a nem megfelelő munkakörülmények miatt. 2020. október 19-én társaságunk kiértesítette, hogy nem fogadja el az azonnali hatályú felmondást, mivel a felsorolt indokokat nem tartjuk elfogadhatónak, megalapozottnak. Felszólítottuk, hogy vegye fel a munkát. 2020. október 26-án a kolléga személyesen megjelent a központi irodában a kilépőpapírjainak átvételére, és tagadta, hogy megkapta volna társaságunk értesítését, így személyesen is átvetettük vele válaszlevelünket, és jeleztük, hogy vegye fel a munkát. Ő ezt megtagadta, munkavégzésre nem jelent meg. Tekinthető-e a dolgozó részéről történő jogellenes felmondásnak, hogy a felszólítás ellenére nem veszi fel a munkát? Meddig kell várni, hogy megjelenjen a munkahelyén? Kell-e ismételt felszólítást tennünk, hogy vegye fel a munkát, illetve felszólítani, hogy igazolja 2020. október 12-étől kezdve a hiányzása okát? Miként tudjuk elszámolni a 2020. október 12. óta eltelt időszakot, különösen a 12-én beadott azonnali hatályú felmondása és az értesítés kézhezvétele közötti időszak tekintetében?
Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2020. november 24-én (205. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 4034
[…] közléssel váltja ki a joghatását [Mt. 15. § (4) bek.]; ehhez nem kell a címzett tudomásulvétele. Ebből következően, ha a munkavállaló október 12-én azonnali hatályú felmondást közölt, akkor a munkaviszonya aznap meg is szűnt – függetlenül attól, hogy a munkáltató a megszüntetés jogszerűségével nem ért egyet. A munkáltató által október 19-én postán, illetve azt követően október 26-án személyesen közölt felszólításnak a munkába állásra tehát semmilyen joghatása nem volt, nem is lehetett, mivel a munkavállalónak akkor már nem állt fenn a munkaviszonya. Az azonnali hatályú felmondás ilyen vitatása azért fontos ugyanakkor, mert ebben az esetben a megszüntetés jogszerűségének bizonyítása, valamint a felmentési időre járó távolléti díj és a végkielégítés (jelen kérdésben utóbbi nem releváns) megfizetése [Mt. 78. § (3) bek.] érdekében a munkavállalónak […]
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2020. november 24-én (205. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 4034
[…] közléssel váltja ki a joghatását [Mt. 15. § (4) bek.]; ehhez nem kell a címzett tudomásulvétele. Ebből következően, ha a munkavállaló október 12-én azonnali hatályú felmondást közölt, akkor a munkaviszonya aznap meg is szűnt – függetlenül attól, hogy a munkáltató a megszüntetés jogszerűségével nem ért egyet. A munkáltató által október 19-én postán, illetve azt követően október 26-án személyesen közölt felszólításnak a munkába állásra tehát semmilyen joghatása nem volt, nem is lehetett, mivel a munkavállalónak akkor már nem állt fenn a munkaviszonya. Az azonnali hatályú felmondás ilyen vitatása azért fontos ugyanakkor, mert ebben az esetben a megszüntetés jogszerűségének bizonyítása, valamint a felmentési időre járó távolléti díj és a végkielégítés (jelen kérdésben utóbbi nem releváns) megfizetése [Mt. 78. § (3) bek.] érdekében a munkavállalónak […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
