Felmentési időre járó szabadság
Kérdés
Közalkalmazottunk nyugdíjba vonul (nők kedvezményes, 40 év jogosultsági idővel igénybe vehető nyugdíja). A felmentési idő egészére jár szabadság? A felmentési idő felére mentesítettük a munkavégzési kötelezettsége alól (4 hónap), de szabadságot erre az időre nem számolunk neki. Ezt az Mt. 115. §-a és 55. §-a (1) bekezdésének b)-k) pontjára hivatkozva tesszük meg. Illetve egy 2016-os bírósági ítéletre hivatkozva, melynek értelmében ez a gyakorlatunk helyes. A közalkalmazott hivatkozik egy 2017-es kúriai döntésére, mely szerint jár szabadság a felmentési idő egészére. Álláspontjukat kérnénk, mert jogszerűen szeretnénk eljárni.
Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2019. február 4-én (176. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 3498
[…] egy olyan időszak, amikor a munkavállaló (közalkalmazott) mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól. A törvény szerint, ha a munkáltató szünteti meg felmondással a munkaviszonyt (felmentéssel a közalkalmazotti jogviszonyt), a felmondási/felmentési idő felére kötelező felmenteni a munkavállalót/közalkalmozottat a munkavégzés alól [Mt. 70. §, Kjt. 33. § (3) bek.]. Ez tehát a felmentési időn belül közalkalmazottak esetében a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítési idő. Mivel a fent említett, szabadságra jogosító távollétek között a törvény külön nem nevesíti ezt az időt, elvileg erre az időszakra nem is járna időarányos szabadság.A Kúria Mfv.II.10.053/2017/4. számú ítéletével mindezzel ellenkezőleg foglalt állást. A Kúria abból indult ki, hogy a törvény a munkáltató kötelezettségévé teszi, hogy a felmentési időre mentesítse a munkavállalót a munkavégzési kötelezettség alól. Ez a mentesítés tehát jogszabályon alapul. Márpedig az Mt. a szabadságra jogosító távollétek körébe sorolja azt az esetet is, amikor a munkavállaló munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott időtartamra mentesül a munkavégzési kötelezettség alól [Mt. 55. § (1) bek. k) pont, amelyre […]
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2019. február 4-én (176. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 3498
[…] egy olyan időszak, amikor a munkavállaló (közalkalmazott) mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól. A törvény szerint, ha a munkáltató szünteti meg felmondással a munkaviszonyt (felmentéssel a közalkalmazotti jogviszonyt), a felmondási/felmentési idő felére kötelező felmenteni a munkavállalót/közalkalmozottat a munkavégzés alól [Mt. 70. §, Kjt. 33. § (3) bek.]. Ez tehát a felmentési időn belül közalkalmazottak esetében a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítési idő. Mivel a fent említett, szabadságra jogosító távollétek között a törvény külön nem nevesíti ezt az időt, elvileg erre az időszakra nem is járna időarányos szabadság.A Kúria Mfv.II.10.053/2017/4. számú ítéletével mindezzel ellenkezőleg foglalt állást. A Kúria abból indult ki, hogy a törvény a munkáltató kötelezettségévé teszi, hogy a felmentési időre mentesítse a munkavállalót a munkavégzési kötelezettség alól. Ez a mentesítés tehát jogszabályon alapul. Márpedig az Mt. a szabadságra jogosító távollétek körébe sorolja azt az esetet is, amikor a munkavállaló munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott időtartamra mentesül a munkavégzési kötelezettség alól [Mt. 55. § (1) bek. k) pont, amelyre […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
