Szabadság kiadása és állásidő egyenlőtlen munkaidő-beosztásban
Kérdés
Adott egy cég, ahol hétfőtől vasárnapig a következők szerint dolgoznak a recepciós munkavállalók: délelőtt (6-14), délután (14-22), szabadnap, és ez váltakozik egész hónapban. Hárman vannak "forgóban", háromhavi munkaidőkerettel. Amikor szabadságra mennek, mi a helyes eljárás? Például, péntek szabadnapos, szombat és vasárnap munkanap, hétfő szabadnapos. Jól gondoljuk, hogy az egyenlőtlen munkarend miatt ilyenkor kiírható a szabadság szombatra és vasárnapra is? (Ezt nyilván a dolgozó kérte így, miután már megvolt a beosztás. Illetve, amikor tudjuk, hogy egybefüggően több napot lesz távol, akkor valóban visszaáll az 5/2-es munkarend? Nyilván ezekre a hetekre nem osztjuk be, hanem eleve kiírjuk neki a szabadságot (pl. két hét esetén 2x5 nap). Amikor viszont van olyan két hét, amikor a dolgozó, ha be lenne osztva, nem tíz munkanapot dolgozna, hanem csak kilencet, és nem négy, hanem öt szabadnap járna neki, ilyenkor megteheti-e a munkáltató, hogy tíz nap szabadságot ír ki? A recepciósok a havi kötelező óraszámot sem dolgozzák le soha, viszont kifizetésre kerül, mert havibéresek. Erre esetleg van-e valamilyen javaslat? Éves szinten van, aki 12 nappal dolgozott kevesebbet, mint akinek az 5/2-es munkarend szerinti a beosztása.
Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2018. május 7-én (164. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 3248
[…] nyolcat, egy további napon pedig 0 órát. A beosztásban ugyanis nemcsak azt kell elkülöníteni, hogy a munkavállaló dolgozik-e egy napon, vagy nem, hanem azt is, hogy utóbbi esetben miért nem kell munkát végeznie.El kell különíteni a heti két pihenőnapot (Mt. 105. §) és az ezenfelül kéthetente jelentkező további egy napot, ami ugyan munkanap, de a munkavállaló nincs beosztva (ezt szokták a gyakorlatban szabadnapnak vagy kiegyenlítő napnak nevezni). Szabadságot nem csak arra a napra kell részére kiadni, amikor be volt osztva nyolc órára, hiszen ez a bizonyos kéthetente jelentkező nullaórás napja is munkanap. A szabadságot ebben az esetben a munkavállaló napi munkaidejével kell elszámolni, azaz a kérdéses esetben a négy munkanappal érintett hétre is öt munkanap szabadságot kell kiadni, így ennek megfelelően 40 óra teljesített munkaidőt kell elszámolni erre a hétre.A másik lehetőség az órákban való elszámolás. Ez alapján a szabadság úgy is kiadható, hogy a munkavállaló a munkaidő-beosztással azonos tartamra mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól, és a szabadságot a munkavégzés alóli mentesülés tartamával egyező óraszámban kell nyilvántartani [Mt. 124. § (3)-(4) bek.]. Ilyenkor egy munkanap szabadság a munkavállaló beosztása szerinti napi munkaidejével egyező óraszámnak felel meg. A kérdéses példában egy munkanap nyolc óra napi munkaidőt jelent. Ha a munkavállaló hétfőtől péntekig kíván mentesülni a munkavégzés alól, erre az időre összesen 5x8 óra szabadságot kell igénybe vennie, ami öt munkanap szabadságot jelent (bármelyik héten). Ebben az esetben a teljesített munkaidőt is a beosztás szerinti munkaidővel kell elszámolni, azaz úgy kell tekinteni, hogy a szabadságon lévő munkavállaló annyi órát teljesített, mint amennyire a távollét napján eredetileg is be volt osztva. Ebből az is következik, hogy ha a munkavállaló arra a hétre […]
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2018. május 7-én (164. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 3248
[…] nyolcat, egy további napon pedig 0 órát. A beosztásban ugyanis nemcsak azt kell elkülöníteni, hogy a munkavállaló dolgozik-e egy napon, vagy nem, hanem azt is, hogy utóbbi esetben miért nem kell munkát végeznie.El kell különíteni a heti két pihenőnapot (Mt. 105. §) és az ezenfelül kéthetente jelentkező további egy napot, ami ugyan munkanap, de a munkavállaló nincs beosztva (ezt szokták a gyakorlatban szabadnapnak vagy kiegyenlítő napnak nevezni). Szabadságot nem csak arra a napra kell részére kiadni, amikor be volt osztva nyolc órára, hiszen ez a bizonyos kéthetente jelentkező nullaórás napja is munkanap. A szabadságot ebben az esetben a munkavállaló napi munkaidejével kell elszámolni, azaz a kérdéses esetben a négy munkanappal érintett hétre is öt munkanap szabadságot kell kiadni, így ennek megfelelően 40 óra teljesített munkaidőt kell elszámolni erre a hétre.A másik lehetőség az órákban való elszámolás. Ez alapján a szabadság úgy is kiadható, hogy a munkavállaló a munkaidő-beosztással azonos tartamra mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól, és a szabadságot a munkavégzés alóli mentesülés tartamával egyező óraszámban kell nyilvántartani [Mt. 124. § (3)-(4) bek.]. Ilyenkor egy munkanap szabadság a munkavállaló beosztása szerinti napi munkaidejével egyező óraszámnak felel meg. A kérdéses példában egy munkanap nyolc óra napi munkaidőt jelent. Ha a munkavállaló hétfőtől péntekig kíván mentesülni a munkavégzés alól, erre az időre összesen 5x8 óra szabadságot kell igénybe vennie, ami öt munkanap szabadságot jelent (bármelyik héten). Ebben az esetben a teljesített munkaidőt is a beosztás szerinti munkaidővel kell elszámolni, azaz úgy kell tekinteni, hogy a szabadságon lévő munkavállaló annyi órát teljesített, mint amennyire a távollét napján eredetileg is be volt osztva. Ebből az is következik, hogy ha a munkavállaló arra a hétre […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
