Szabadság elszámolása készenléti jellegű munkakörben
Kérdés
Az egyik rendészeti jellegű területen a munkakört készenléti jellegűnek nyilvánította a munkáltató, és ebből adódóan megszakítás nélküli 24/48-as váltási rendű műszakban foglalkoztatják a munkavállalókat. Ez azt jelenti, hogy a 24 órás szolgálatot 48 óra pihenőidő követi. A munkavállalókat a szabadság kiadásáról úgy tájékoztatták, hogy a szabadság mértéke órákban van meghatározva (egy munkanap szabadság 12 órának felel meg, így egy 24 órás műszakhoz 2 munkanap szabadság kell). A munkavállalók között részben elégedetlenség, részben bizonytalanság tapasztalható, és szakszervezetük sem tartja ezt az eljárást törvényesnek. Jogszerű ez az elszámolás? Ha a szabadság mértéke munkaórákban határozható meg, akkor van-e a munkavállalóknak is joguk arra, hogy kisebb-nagyobb ügyeik intézése érdekében ne teljes munkanapot vegyenek ki szabadságként, hanem csak az ügyintézéshez szükséges 2-3 órát? Ezt az egyenjogúság elvére hivatkozva kérdezem.
Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2015. október 12-én (123. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2407
[…] munkáltató jogosult választani. Az első lehetőség, hogy a szabadság kiadása és elszámolása munkanapban történik [Mt. 124. § (2) és (4) bek.]. A kérdés szerinti példa alapján, a munkavállaló egy munkanapon 24 órára van beosztva, ezt követően 48 órát pihen. A munkanapos elszámolás választása esetén minden szabadságnapot a munkavállaló napi munkaidejével kell elszámolni, azaz a kérdéses esetben mind a 24 órás beosztása napján, mind az azt követő két 0 órás napján 1-1 nappal csökken a szabadság még felhasználható része, az egyes távol töltött napokat pedig a munkavállaló szerződés szerinti napi munkaidejével, 12 órával kell elszámolni. (Megjegyezzük, hogy a 24/48 órás műszakrendnél nem szabad megfeledkezni arról, hogy a 24 órás műszakot követő 48 óra "pihenés" kétféle jogi természetű lehet. Egyrészt heti pihenőidő, amire szabadság nem adható ki, másrészt viszont 0 órás munkanap is, amelyre adható szabadság).A másik lehetőség az órákban való elszámolás. Ez alapján a szabadság úgy is kiadható, hogy a munkavállaló a munkaidő-beosztással azonos tartamra mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól, és a szabadságot a munkavégzés alóli mentesülés tartamával egyező óraszámban kell nyilvántartani [Mt. 124. § (3)–(4) bek.]. Ilyenkor egy munkanap szabadság a munkavállaló (szerződés szerinti) napi munkaidejével egyező óraszámnak felel meg. A kérdéses példában egy munkanap 12 órának felel meg. Ha a munkavállaló egy 24 órás napja alól kíván mentesülni, 24 óra szabadságot kell igénybe vennie. Esetében ez 24/12 = 2 munkanap szabadságot jelent. Ebben az esetben a teljesített munkaidőt is a beosztás szerinti munkaidővel kell elszámolni, azaz úgy kell tekinteni, hogy a szabadságon lévő munkavállaló annyi órát teljesített, mint amennyire a távollét napján eredetileg be volt osztva (ebben a példában 24 órát).Megállapítható, hogy a munkáltató a kérdés szerinti esetben a beosztáson alapuló, órákban való elszámolást választotta, és a törvénynek megfelelően járt el a szabadság elszámolásánál. Az elsőre furcsának tűnő elszámolásnál azt kell figyelembe venni, hogy a 24 órás műszakról való távollét ugyan két nap szabadságot emészt fel, de a teljesített munkaidőt is ennek megfelelően, azaz kétnapnyi (12x2) munkaidővel számolják […]
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2015. október 12-én (123. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2407
[…] munkáltató jogosult választani. Az első lehetőség, hogy a szabadság kiadása és elszámolása munkanapban történik [Mt. 124. § (2) és (4) bek.]. A kérdés szerinti példa alapján, a munkavállaló egy munkanapon 24 órára van beosztva, ezt követően 48 órát pihen. A munkanapos elszámolás választása esetén minden szabadságnapot a munkavállaló napi munkaidejével kell elszámolni, azaz a kérdéses esetben mind a 24 órás beosztása napján, mind az azt követő két 0 órás napján 1-1 nappal csökken a szabadság még felhasználható része, az egyes távol töltött napokat pedig a munkavállaló szerződés szerinti napi munkaidejével, 12 órával kell elszámolni. (Megjegyezzük, hogy a 24/48 órás műszakrendnél nem szabad megfeledkezni arról, hogy a 24 órás műszakot követő 48 óra "pihenés" kétféle jogi természetű lehet. Egyrészt heti pihenőidő, amire szabadság nem adható ki, másrészt viszont 0 órás munkanap is, amelyre adható szabadság).A másik lehetőség az órákban való elszámolás. Ez alapján a szabadság úgy is kiadható, hogy a munkavállaló a munkaidő-beosztással azonos tartamra mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól, és a szabadságot a munkavégzés alóli mentesülés tartamával egyező óraszámban kell nyilvántartani [Mt. 124. § (3)–(4) bek.]. Ilyenkor egy munkanap szabadság a munkavállaló (szerződés szerinti) napi munkaidejével egyező óraszámnak felel meg. A kérdéses példában egy munkanap 12 órának felel meg. Ha a munkavállaló egy 24 órás napja alól kíván mentesülni, 24 óra szabadságot kell igénybe vennie. Esetében ez 24/12 = 2 munkanap szabadságot jelent. Ebben az esetben a teljesített munkaidőt is a beosztás szerinti munkaidővel kell elszámolni, azaz úgy kell tekinteni, hogy a szabadságon lévő munkavállaló annyi órát teljesített, mint amennyire a távollét napján eredetileg be volt osztva (ebben a példában 24 órát).Megállapítható, hogy a munkáltató a kérdés szerinti esetben a beosztáson alapuló, órákban való elszámolást választotta, és a törvénynek megfelelően járt el a szabadság elszámolásánál. Az elsőre furcsának tűnő elszámolásnál azt kell figyelembe venni, hogy a 24 órás műszakról való távollét ugyan két nap szabadságot emészt fel, de a teljesített munkaidőt is ennek megfelelően, azaz kétnapnyi (12x2) munkaidővel számolják […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
