Szabadságkiadás – az egybefüggő minimális időtartam
Kérdés
Az Mt. szerint a munkavállalónak, eltérő megállapodás hiányában, naptári évenként 14 egybefüggő napra mentesülnie kell a munkavégzés alól. Ez a szabály érvényes az év közben kezdődött munkaviszonyokra is? Ha 2014. december 20-tól január 4-ig nem dolgozott a munkavállaló, akkor ez megfelel a 14 egybefüggő napnak?
Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2015. szeptember 1-jén (121. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2375
[…] hiszen a szombat-vasárnap heti pihenőnapját tölti, amikor egyébként sincs munkavégzési, rendelkezésre állási kötelezettsége.A "szabadnap" azt jelenti, hogy az egyenlőtlen munkaidő-beosztásban egy adott munkanapra egyáltalán nem oszt be munkaidőt a munkáltató. Ez nem tévesztendő össze a szabadsággal, vagy a heti pihenőnappal, hiszen kifejezetten munkanapról van szó, amelyen azonban nincs teljesítendő munkavégzés. Például, a munkáltató úgy osztja be az adott hétre a teljesítendő 40 órát, hogy a munkavállalónak hétfőtől csütörtökig 10-10 órát, pénteken nulla órát rendel el, szombat és vasárnap pedig a heti két pihenőnap. Az ilyen nullaórás munkanapok, szabadnapok (más néven kiegyenlítő napok) szintén beszámítandók a 14 napos egybefüggő távollét idejébe. Nem vehetőek azonban figyelembe a 14 napos szabály szempontjából az előbb fel nem sorolt, nem tervezhető távollétek. Így például a keresőképtelenség vagy elháríthatatlan ok miatti munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés idejét nem lehet beszámítani.A kérdéses eset szerinti távollét azért nem felel meg a törvénynek, mert csak a naptári évre eső egybefüggő távollétet lehet figyelembe venni. Így csak a december 20-31. közötti napokat lehet egybeszámítani, a január 1-4. közötti távollét már a következő […]
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2015. szeptember 1-jén (121. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2375
[…] hiszen a szombat-vasárnap heti pihenőnapját tölti, amikor egyébként sincs munkavégzési, rendelkezésre állási kötelezettsége.A "szabadnap" azt jelenti, hogy az egyenlőtlen munkaidő-beosztásban egy adott munkanapra egyáltalán nem oszt be munkaidőt a munkáltató. Ez nem tévesztendő össze a szabadsággal, vagy a heti pihenőnappal, hiszen kifejezetten munkanapról van szó, amelyen azonban nincs teljesítendő munkavégzés. Például, a munkáltató úgy osztja be az adott hétre a teljesítendő 40 órát, hogy a munkavállalónak hétfőtől csütörtökig 10-10 órát, pénteken nulla órát rendel el, szombat és vasárnap pedig a heti két pihenőnap. Az ilyen nullaórás munkanapok, szabadnapok (más néven kiegyenlítő napok) szintén beszámítandók a 14 napos egybefüggő távollét idejébe. Nem vehetőek azonban figyelembe a 14 napos szabály szempontjából az előbb fel nem sorolt, nem tervezhető távollétek. Így például a keresőképtelenség vagy elháríthatatlan ok miatti munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés idejét nem lehet beszámítani.A kérdéses eset szerinti távollét azért nem felel meg a törvénynek, mert csak a naptári évre eső egybefüggő távollétet lehet figyelembe venni. Így csak a december 20-31. közötti napokat lehet egybeszámítani, a január 1-4. közötti távollét már a következő […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
