Távolléti díj számítása egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén
Kérdés
Idényjellegű munkákat végző munkáltató vagyunk, erre tekintettel éves munkaidőkeretben alkalmazzuk a munkavállalókat. A munkavállalók nyáron általában többet (napi 12 órát), télen kevesebbet (napi 4 órát) dolgoznak. Problémát jelent, hogy szabadságuk, betegszabadságuk esetén az egy órára eső távolléti díjukat napi hány órával kell felszoroznunk, ha napi 12 órát, vagy ha éppen napi 4 órát dolgoznak. Egyes vélemények szerint az aktuális munkaidő-beosztás szerinti óraszámmal kell felszorozni az egy órára járó távolléti díjat, mások szerint viszont a mindig egy munkanapra, vagyis 8 órára eső távolléti díj illeti meg őket függetlenül attól, hogy napi hány óra munkavégzésre vannak éppen beosztva. Kérjük a Szerkesztőség értelmezését a kérdéssel kapcsolatban!
Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2010. május 17-én (35. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 686
[…] tizenkét órát, akár négy órát) – egy nap szabadság, illetve egy nap betegszabadság egy munkanapnak, vagyis a napi munkaidő mértékével (jelen esetben 8 óra) alapul vett távollétnek felel meg. A szabadság kiadása során fizetendő távolléti díj és a betegszabadság esetén fizetendő távolléti díj 70%-a, továbbá a szabadság kiadását, valamint a keresőképtelenség leteltét követően a munkaidőkeretből még hátralévő munkaidő számítása vonatkozásában az Mt. 118/A. § (5) bekezdésére kell figyelemmel lenni. Eszerint munkaidőkeret alkalmazása esetén a munkaidő számításakor az Mt. 151. § (2) bekezdésében megjelölt távolléteket, így például a szabadság kiadásakor a távolléttel érintett napokat, illetve a keresőképtelenség esetén a távolléttel érintett napokat vagy figyelmen kívül kell hagyni, vagy a munkavállalóra irányadó napi munkaidő (teljes munkaidő esetén napi nyolc óra) mértékével kell figyelembe venni. Ennek megfelelően - valamint összhangban azzal, hogy a szabadságot, betegszabadságot munkanapokban kell megállapítani – a munkavállaló számára a kiadott szabadságnapokra, illetve betegség miatt távol töltött napokra – függetlenül attól, hogy a munkavállaló a beosztása szerint az egyes napokon hány órát dolgozik – a napi teljes munkaidő alapulvételével kell a távolléti díjat, illetve betegszabadság esetén annak 70%-át […]
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2010. május 17-én (35. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 686
[…] tizenkét órát, akár négy órát) – egy nap szabadság, illetve egy nap betegszabadság egy munkanapnak, vagyis a napi munkaidő mértékével (jelen esetben 8 óra) alapul vett távollétnek felel meg. A szabadság kiadása során fizetendő távolléti díj és a betegszabadság esetén fizetendő távolléti díj 70%-a, továbbá a szabadság kiadását, valamint a keresőképtelenség leteltét követően a munkaidőkeretből még hátralévő munkaidő számítása vonatkozásában az Mt. 118/A. § (5) bekezdésére kell figyelemmel lenni. Eszerint munkaidőkeret alkalmazása esetén a munkaidő számításakor az Mt. 151. § (2) bekezdésében megjelölt távolléteket, így például a szabadság kiadásakor a távolléttel érintett napokat, illetve a keresőképtelenség esetén a távolléttel érintett napokat vagy figyelmen kívül kell hagyni, vagy a munkavállalóra irányadó napi munkaidő (teljes munkaidő esetén napi nyolc óra) mértékével kell figyelembe venni. Ennek megfelelően - valamint összhangban azzal, hogy a szabadságot, betegszabadságot munkanapokban kell megállapítani – a munkavállaló számára a kiadott szabadságnapokra, illetve betegség miatt távol töltött napokra – függetlenül attól, hogy a munkavállaló a beosztása szerint az egyes napokon hány órát dolgozik – a napi teljes munkaidő alapulvételével kell a távolléti díjat, illetve betegszabadság esetén annak 70%-át […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
