Keresőképtelenség elszámolása munkaidőkeret esetén
Kérdés
Hat hónapos munkaidőkeretet alkalmazunk, és egyik munkavállalónk, aki a csúcsidőszakban dolgozott, megbetegedett. Jelenleg – figyelemmel arra, hogy keresőképtelen – nem tudjuk a munkaidőkeret végéig kiadni részére a pihenőidőket. Ilyen esetben – annak ellenére, hogy előreláthatólag még hónapokon keresztül beteg lesz – a munkaidőkeret végén csak rendkívüli munkaként lehet elszámolni a keret első felében teljesített többletmunkáját? A rendkívüli munkavégzésért járó díjazás kifizetése a táppénz folyósítása mellett elszámolható?
Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2009. március 16-án (15. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 269
[…] munkavállalóra irányadó napi munkaidő mértékével kell figyelembe venni. Eszerint a keresőképtelenség időtartamát a munkáltató egyrészt figyelmen kívül hagyhatja. Ebben az esetben a munkaidőkeret lejártáig összességében annyival rövidebb tartamú munkavégzés rendelhető el, ahány munkanapon át a munkavállaló keresőképtelen beteg. A betegséggel érintett munkanapokat – ha a munkavállalót teljes munkaidőben foglalkoztatják – 8 óra munkavégzéssel kell figyelembe venni. A másik lehetőség, hogy a munkáltató a keresőképtelen betegségre eső napokat a munkavállalóra irányadó napi munkaidő mértékével veszi figyelembe. Ha az érintett munkavállaló napi munkaidejének mértéke ugyancsak 8 óra, akkor azt kell vélelmezni, hogy a munkavállaló a keresőképtelen betegségére eső munkanapokat napi 8 órában dolgozta (volna) le. A fentebb ismertetett Mt.-szabályokból következően, ha a törvény 126. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján a munkaidőkeret végén megállapítható, hogy a munkaidőkereten felüli munkavégzés merült fel – mivel a munkaidő-beosztás alapján […]
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2009. március 16-án (15. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 269
[…] munkavállalóra irányadó napi munkaidő mértékével kell figyelembe venni. Eszerint a keresőképtelenség időtartamát a munkáltató egyrészt figyelmen kívül hagyhatja. Ebben az esetben a munkaidőkeret lejártáig összességében annyival rövidebb tartamú munkavégzés rendelhető el, ahány munkanapon át a munkavállaló keresőképtelen beteg. A betegséggel érintett munkanapokat – ha a munkavállalót teljes munkaidőben foglalkoztatják – 8 óra munkavégzéssel kell figyelembe venni. A másik lehetőség, hogy a munkáltató a keresőképtelen betegségre eső napokat a munkavállalóra irányadó napi munkaidő mértékével veszi figyelembe. Ha az érintett munkavállaló napi munkaidejének mértéke ugyancsak 8 óra, akkor azt kell vélelmezni, hogy a munkavállaló a keresőképtelen betegségére eső munkanapokat napi 8 órában dolgozta (volna) le. A fentebb ismertetett Mt.-szabályokból következően, ha a törvény 126. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján a munkaidőkeret végén megállapítható, hogy a munkaidőkereten felüli munkavégzés merült fel – mivel a munkaidő-beosztás alapján […]
Vissza a találatokhoz
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
