20 talált cikk amire választ adtunk az elmúlt 30 napban

Kérdés: A csoportvezetői pozíció az SzMSz-ben nevesített vezetői szint; a munkáltató határozott időre megbízza adott személyt a csoportvezetői feladatok ellátásával, aki szakmai tevékenységet irányító munkavállaló. A főigazgató a csoportvezetőt 3 vagy 5 évre bízza meg a TTK X Intézetének, XY Kutatócsoport csoportvezetői feladatainak ellátásával. Amennyiben szervezeti változás történik, és egyes csoportokat gazdaságossági, teljesítmény miatti vagy csoportlétszám-csökkenés okokból összevonunk, illetve megszüntetünk, mi történik a csoportvezetőkkel? A csoportvezetői megbízásuk automatikusan megszűnik a vezetett csoport megszűnésével, beolvadásával (erről szóló döntés alapján), vagy köt minket valamilyen módon a megbízásban kijelölt időszak? (Elképzeléseink szerint az ezzel járó vezetői pótlék ilyenkor megszűnne, de bére, munkaköre egyéb tekintetben nem változna.) Perelhet-e ilyen okból a munkavállaló?

Kérdés: A munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére vonatkozó megállapodás munkavállaló általi megtámadásával kapcsolatban kérdezzük.
1. Amennyiben a munkavállaló a munkaviszonya megszüntetésére vonatkozó megállapodás írásbeli megtámadását május 23. napján adta postára, melyet a munkáltató május 25. napján vett kézhez, míg a keresetlevél munkavállaló általi benyújtása május 26. napján postai úton megtörtént (melyről a munkáltatónak ekkor még nincs tudomása), indokolt lehet-e munkáltatói oldalról az Mt. 287. §-a (3) bekezdésének értelmében a keresetlevél visszautasítását, illetve az eljárás hivatalból történő megszüntetését kérni a bíróságtól időelőttiségre hivatkozva? Az indok: a munkavállaló a tizenöt nap kivárása nélkül, azelőtt nyújtotta be a keresetét, hogy bármiféle visszajelzést kapott volna a munkáltatójától, és érdemben megállapíthatta volna, hogy a megtámadása eredménytelen. Hivatkozunk az Mt. 287. §-ának (3) bekezdésére, mely kimondja, hogy a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó megállapodás megtámadása esetén a keresetlevelet a megtámadás eredménytelenségének megállapításától számított harminc napon belül lehet előterjeszteni. A megtámadás eredménytelen, ha a másik fél annak közlésétől számított tizenöt napon belül nem válaszol, vagy azt nem fogadja el.
2. Ha a felek május 29. napján, azaz már a kereset előterjesztését követően, de még a megtámadásra vonatkozó válaszadási határidőn belül telefonon értekeznek a megtámadásról, egy ilyen – rövid úton történő – megkeresés a beszélgetés tartalmától függően értékelhető-e a munkáltató részéről a megtámadás el nem fogadásának, vagy kötelező az indokolt írásbeli válasz, mint az Mt. 28. §-ának (8) bekezdése alapján a munkavállaló általi megtámadásnál? Igenlő válasz esetén, a rövid úton történő egyeztetés ellenére, továbbra is kérhető-e a keresetlevél visszautasítása, illetve az eljárás megszüntetése, figyelemmel arra, hogy a peres eljárás megindítására nyitva álló harmincnapos anyagi-jogi határidő szabályszerű – azaz az Mt. 28. §-ának (7) és 287. §-ának (3) bekezdései szerinti – megtámadás hiányában nem indul el?
3. Szabályszerűnek tekinti-e a joggyakorlat a megtámadási nyilatkozatot, amennyiben az érintett kizárólag a tévedés fennállására hivatkozik, annak okát pedig egyáltalán nem jelöli meg?

Kérdés: Önkormányzatunknál a telefonközpontos és a gépkocsivezető – mint fizikai alkalmazott – 2001-ben kikerült az Mt. hatálya alá. Az akkori tájékoztatás, átsorolás a Ktv. 107. §-ának (3) bekezdésére hivatkozva kimondta, hogy „A közigazgatási szervnél a munkaviszony fennállásáig, …továbbra is biztosítani kell részére azokat a juttatásokat és egyéb jogosultságokat, amelyekre e törvény hatálybalépése előtt közszolgálati jogviszonyban állóként jogot szerzett”. A Kttv. jelenlegi 150. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján a Ktv. alatt megszerzett jogosultsági időt a jubileumi jutalomra jogosító időnél figyelembe kell venni. A fenti jogszabályváltozások ellenére a jelenleg Mt. alá tartozó fizikai állományba tartozó munkaviszonyos munkavállaló részére kifizethető-e a 25, illetve 30 éves jubileumi jutalom összege?

Kérdés: Kismama munkavállaló kikölcsönzése 2016. december 31. napjával megszűnt a kölcsönvevőnél. A munkavállaló gyermekeivel GYED-en volt, majd 2024 májusában jelezte, ismét munkába szeretne állni (négyórás részmunkaidőben). A kölcsönbe adó a továbbfoglalkoztatása érdekében megfelelő munkakört keresett részére, de ez nem vezetett eredményre, a kölcsönbe adó nem tudja új kölcsönvevőhöz kikölcsönözni. A munkavállaló jelenleg csak a kölcsönbe adóval áll jogviszonyban, több mint 10 éve. Munkáltatói felmondással kerül megszüntetésre a munkavállaló jogviszonya. A felmondási idő tekintetében a kölcsönzött munkavállalókra vonatkozó 15 napos felmondási időt szükséges alkalmazni [Mt. 220. § (2) bek.]? Vagy, mivel a kikölcsönzés megszűnt, és jelenleg nem áll fenn kikölcsönzés munkavállaló és kölcsönvevő között, ezért az Mt. 69. §-ának (1)–(2) bekezdése rendelkezései lépnek életbe?

Kérdés: Az Mt. 209. §-ának (3) bekezdése alapján a vezetőre a kollektív szerződés hatálya nem terjed ki. A kommentárok értelmében annak nincs akadálya, hogy a munkáltató a vezető állású munkavállalójára a felek közötti megállapodással „terjessze ki” a kollektív szerződést (így a megállapodás tulajdonképpen megismételné a kollektív szerződés rendelkezéseit). Van-e annak akadálya, hogy a munkáltató egyoldalú jognyilatkozatával (egyoldalú kötelezettségvállalása útján/szabályzattal/belső gyakorlata által) vagy akár ráutaló magatartásával „terjessze ki” a vezető állású munkavállalóra a kollektív szerződést? Lehetséges, hogy a kollektív szerződésnek csak bizonyos rendelkezéseit terjessze ki a munkáltató a vezető állású munkavállalóra?

Kérdés: Az Mt. 46. §-a szerinti tájékoztatásban a munkaviszony kezdetére és tartamára, valamint a munkahelyre vonatkozóan eleget tesz a munkáltató a jogszabályi előírásoknak, ha annyi szerepel, hogy ezekről a munkáltató és a munkavállaló a munkaszerződésben állapodnak meg? Munkáltatói figyelmeztetés esetén (joghátrány nem éri a munkavállalót, nem érinti az Mt. 56. §-a szerinti hátrányos jogkövetkezményt, a munkáltató csak felhívja a munkavállaló figyelmét, hogy a jövőben tartsa be a munkavégzésre irányadó szabályokat), amennyiben ez írásban kerül kiadásra a munkavállaló számára, akkor annak kell jogorvoslati kioktatást tartalmaznia?

Kérdés: Munkáltatóként az ukrán állampolgárságú munkavállalóinkkal kétnyelvű – ukrán és magyar nyelvű – munkaszerződést kötünk. Álláspontunk szerint a munkaszerződés a szóban létrejött megállapodás írásbeli leirata. Az Mt. 22. §-ának (7) bekezdésében foglaltak szerint olyan személy esetén, aki nem érti azt a nyelvet, amelyen az írásbeli nyilatkozatát tartalmazó okirat készült, az írásbeli jognyilatkozat érvényességének feltétele az is, hogy magából az okiratból kitűnjék, annak tartalmát a tanúk egyike vagy a hitelesítő személy a nyilatkozó félnek felolvasta és megmagyarázta. Azzal, hogy a munkavállalók a munkaszerződésben látják a saját nyelvük szerinti fordítást, eleget teszünk az érvényességi feltételeknek? Vagy csak akkor teljes körű és érvényes a megállapodás, ha annak tartalmát a tanúk egyike felolvasta és megmagyarázta a munkavállaló számára (és ennek ténye az okiratból kitűnik)?

Kérdés: Van-e akadálya annak, hogy szakképzési munkaszerződéssel foglalkoztatott, duális képzésben részt vevő tanuló a szakképzési munkaszerződése alapján létrejövő munkaviszonyon felül más munkáltatónál – nem szakképzési munkaszerződéssel – munkaviszonyt létesítsen? Ha nincs akadálya, akkor van-e bármilyen teendője annak a munkáltatónak, amely szakképzési munkaszerződés alapján foglalkoztatja a tanulót?

Kérdés: Álláspontunk szerint a felek között a munkaviszony a felek szóbeli megállapodásával jön létre, mely szóbeli megállapodásnak írásbeli leirata a munkaszerződés. Így – véleményünk szerint – a munkaviszony létrejöhet június 17-én, majd az írásbeli leirat, azaz a felek megállapodását írásba foglaló dokumentum létrejöhet később, például június 18-án. Amennyiben az álláspontunk helyes, a munkaszerződés (szóban létrejött megállapodás leirata) módosítása is kezelhető a fentiek szerint?

Kérdés: A Btátv. 54. §-ának (8) bekezdése alapján a tanulmányi célú vagy hallgatói mobilitási tartózkodási engedéllyel, illetve a hallgatói mobilitási igazolással rendelkező harmadik országbeli állampolgár munkát a szorgalmi időszakban hetente legfeljebb harminc órában, szorgalmi időszakon kívül évente legfeljebb kilencven napon teljes munkaidőben végezhet. A munkavégzésre csak a fogadó intézménynél kerülhet-e sor, ha nem csak ott, akkor van-e valamilyen bejelentési kötelezettség, illetve a munkavégzés munkaviszonyra vonatkozik csak, vagy megbízási szerződéssel is foglalkoztatható a hallgató?