Keresőképtelenség és a szabadságra jogosító idő számítása

Kérdés: Az Mt. 115. §-ának (2) bekezdése rendelkezik a munkában töltött időről, amely alapjául szolgál az éves alapszabadság és pótszabadság(ok) számítási módjához. A hivatkozott paragrafus e) pontja alapján 2015. január 1-jétől a keresőképtelenség teljes tartama munkában töltött időnek minősül, míg a tavalyi évben csak a naptári évenként harminc napot meg nem haladó keresőképtelenség idejére járt szabadság. Hogyan járjunk el annak a munkavállalónak az esetében, aki 2014. november eleje óta beteg (tehát 30 napot jóval meghaladóan), és 2015-ben február előtt biztosan nem jön vissza dolgozni? Minden típusú keresőképtelenségi kódra ugyanazt a szabályt kell alkalmazni?
Részlet a válaszából: […] ...változás 2015. január 1-jétől, hogy a kérdésben idézett szabály alapján a keresőképtelenség teljes tartama szabadságra jogosító időként veendő figyelembe. A korábbiakkal szemben tehát nem fog változni a munkavállalót megillető szabadság mértéke, ha...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2015. február 2.

Időarányosnál több szabadság igénybevételének problémája

Kérdés: Egyik munkavállalónknak a távolléte a harminc napot meghaladta, és emiatt "szabadság-visszavonásra" kerülne sor, de erre már nincs lehetőségünk, mert a munkavállaló a 2013. évre járó összes szabadságát kivette. Mit tehetünk ebben a helyzetben? Szabályszerű-e, ha a túlvett szabadságot pénzben váltatjuk meg, vagy van-e arra lehetőség, hogy a következő év szabadságát a túlvett szabadság napjaival csökkentsük?
Részlet a válaszából: […] ...hogy a kérdésben megjelölt harminc napot meghaladó távollét keresőképtelenség miatt következett be. Az Mt. ugyanis kimondja, hogy munkában töltött időnek minősül naptári évenként harminc napot meg nem haladó keresőképtelenség tartama [Mt. 115. § (2) bek...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2013. december 9.